Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának U95. ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 273 nyékre ragadtatják majd magukat, ímelyek majd nem fognak tetszeni ennek a törvényho; zásnak és elismerem, nem fog előnyére válni az egész országnak. Éppen azért, hogy ilyesmi be ne következzék, éppen azért, hogy a nyomorba, a bajiba jutottak végső elkeseredésükben ne ragadtassák magukat olyan cselekedetékre, amelyek sem nekik, sem az országnak nemi segítenek, (Zaj a jobboldalon.) igenis ezekben a végső pillanatokban kell meggondolnia .magát a kormánynak, a törvényhozásnak, hogy ezeken a bajokon komolyan segítsen. T. Ház! Minthogy Jbeszédem ideje lejárt, tovább erről a fontos kérdésről sajnos nem beszélhetek, csak azt mondhatom, hogy miután a népjóléti és a munkaügyi tárca költségvetésében nem látom megfelelő mértékben ezeknek a céloknak szolgálatát megfelelő összeg előirányzásával, éppen ezért a tárca költségvetését a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kocsán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! Kétségtelen, hogy a mnukanélküliség kérdése ima a legfontosabb, legnagyobb jelentőségű világkérdés. Az európai és az Európán túli államokban is napról-napra növekszik azoknak a száma, akik munka nélkül vannak, akár fizikai, akár szellemi munkát végeztek. Nemcsak hogy új munkaalkalmak nem teremtődnek, hanem a régi munkaalkalmak is egyre fogynak. Ezeknek az állapotoknak okait nagyobbrészt ismerjük és ma a legnagyobb gondját kell hogy képezze minden szociálpolitikusnak, hogy ezeket a nagyjelentőségű kérdéseket rendszeres úton levezessük és olyan gazdasági helyezetet teremtsünk, amely enyhíti ezeket a bajokat. Hogy ennek módja a munkaalkalmak teremtése, a munkanélküliség elleni biztosítás és segélyezés, vagy a karitatív segélyezés, erről a kérdésről e percben nem vitatkozom. Kétségtelen, hogy ha nincs is a népjóléti tárca költségvetésében fix összeg felvéve a munkanélküliek segélyezésére, (Zaj a középen.) ha jelentkezik a munkanélküliség, ezt bármely úton meg kell oldani. A kormányzat, — amint tapasztaltam az elmúlt ősszel — amikor látta a télen bekövetkező nagy nyomort, a társadalomhoz fordult, annak ajtaján kopogtatott... (Kalu'ik Lajos: Nem így lehet azt elintézni!) Ez nem elintézési mód, csak enyhítése annak a nagy bajnak, amely jelentkezik. (Kabók Lajos: Nem koldusok a munkanélküliek!) Nem is akarom koldussorba állítani őket, nem is tartom ezt az elintézés rendszeres módjának, de módot kell teremteni arra, hogy valamely úton ez a nagy kérdés levezetődjék, mert kétségtelen, hogy a társadalom békéje, a munka rendje és mindenkinek a boldogsága attól függ, vájjon ezt a kérdést kellőképpen meg tudjuk-e oldani. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni., hogy ennek a kérdésnek érintésével kapcsolatban megemlékezzem e költségvetési vita alkalmával egy olyan nagyjelentőségű eseményről, amelyről e Házban ha röviden is, de szót kell szólani. Most május 15-én lesz Kómában egy nagy világünnep, a munka ünnepe. A világ minden országából munkások és munkaadók — jóérzésű munkaadók — (Kabók Lajos: Ilyenek is vannak?) zarándokolnak Rómába annak a férfiúnak a sírjához, aki negyven évvel ezelőtt, május 15-én, — amikor a kapitalizmus nálunk még gyermekcipőben járt, amikor még nem fejlődött olyan hatalmas nagy, a világ országain majdnem azt mondhatnám uralkodó hatalommá — (Krisztián Imre: Most már nagyon nagy csizmája lett!) mint a világnak legmagasabb erkölcsi méltóságát viselő férfiú, — XIII. Leó pápa — olyan körlevélben fordult a világ keresztény népeihez, amelyben lefektette azokat az alapelveket és praktikus intézkedéseket, melyeket irányadóul írt elő munkaadónak, munkásnak és ezeken kívülálló vezetőrétegeknek azért, hogy az előrelátható fejlődés folytán az egyensúly megzavarása következtében az egyik oldal megerősödésének ellensúlyozását a béke szempontjából meg tudja teremteni. Maga XIII. Leó pápa látta, hogy a kapitalizmus növekedésével a szervezetlen rétegek helyzete egyre rosszabbodik s erre megírta a maga receptjét, amelyet a munkaadókhoz, magukhoz a munkásokhoz s egyházi és világi férfiakhoz és az államok kormányaihoz is intézett. Ez a világhírű enciklika a Rerum Novarum, amelvnek ünneplésére gyűjtik össze Rómában a világ minden idezarandokló munkaadóját és munkását. (Kabók Lajos: A magyar munkaadóknak nincs joguk odamenni!) Joguk van a magyaroknak is odamenni, bár az itteni szociálpolitika nem jogosítja fel őket, mert az, ami nehéz körülmények között ebben az országban is a szociálpolitika terén mégis történt, az en nek a körlevélnek és az ennek szellemében nevelkedett kiváló férfiak alkotásának köszönhető. (Ügy van! balfelől.) Én tudom, hogy ez magától nem menk Ennek a nagy körlevélnek első megérzője és a praktikus életbe való átvivője Giesswein Sándor volt, fiatal győri pap negyven évvel ezelőtt s ennek szellemében nevelkedtek fel azok a nagy, kiváló szociálpolitikusok, akiket a magyar föld ezen az oldalon termelt: Prohászka, Vass miniszter és az itt. előttünk ülő népjóléti miniszter úr is, (Éljenzés jobb felöl.) aki teljes lelkével, érzésével, meggyőződésével és munkájával teljesen ezen a nagy erkölcsi alapon áll. (Kabók Lajos: A költségvetés nem mutatja ezt!) Hogy kellő pénz nem áll rendelkezésére, abban ő nem hibás. Hogy ő ennek a tárcának fiatal birtokosa s nem volt módja ezeket a nagy gondolatokat az életbe átvinni, arról nem tehet, (Kabók LajosT Dehogy nem tehet!) mert hiszen erről az oldalról is leszögezem, hogy ennek a nagy keresztény szociális gondolatnak ebben az országban is ellensége volt a háború előtt a múltban az a liberális rendszer, amely nem engedte a maga vizeit zavartatni a munkások szervezkedése által, amelynek nem volt érzéke és érzése átérezni és magáévá tenni ezeket a nagy gondolatokat és nem volt megfelelő másik oldal sem, amely nagy átütő erővel a regi rendszerbe belevitte volna ezeket a gondolatokat. Munkásoldalon is hiányzott az a nagyszabású szervezkedés és megértés, amely belekapcsolódhatott volna az állam életébe. A másik oldalon is nagy nehézségekkel találkozunk tehát. Itt az erők tömörítése két malomkő közé került, s engedje meg képviselőtársam, ha azt mondom, hogy ezeknek a nagyon nemes gondolatoknak megvalósítását hátráltatta az a szociáldemokrata szervezkedés is, amely léptennyomon ezzel a világnézettel s ennek a gazdasági rendszernek korrektívumával szemben a maga marxista alapjára helyezkedve, nem segített legalább azokat a szociális reformokat megvalósítani, amelyeket mi célul tűztünk ki. (Kabók Lajos: Ha mi nem volnánk, tizedrésze sem volna annak, mint ami van.) Ebben a világhírű iratban megtaláljuk mindazokat az alapelveket és utasításokat,