Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

20 Az országgyűlés képviselőházának h89. ülése 1931 április 21-én, kedden. valóságában, mert az olyan rendszer, amely a gazdasági életből az egyéni érdeklődést, a lelket kikapcsolja, ideig-óráig talán igen, de örökké nem tarthat, mert ha máskor nem, a végén kell egy olyan fejlődésnek bekövetkeznie, amely ezt megbontja és új és új alakulásokat eredményez. De mindenesetre itt egy intő jel van, amelyet lekicsinyelni nem lehet, amelylyel igenis helyes, \ha az egész világgazdaság komolyan foglalkozik és aminek látni is már a jeleit. T. Ház! Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam az ő igen érdekes felszólalásában valahogyan úgy állította be a kérdést, mintha ez a törvényjavaslat az önálló vámterület problémájával állna kapcsolatban. Nálunk az ipar^ fejlesztési törvények régen a közös vámterületen belül születtek meg és unnak voltak tulajdonképpen a következményei, mivel nem állott rendelkezésünkre megfelelő vámvédelem. (Halljuk! Halljuk!) Más kivezető utakat és más eszközöket kellett^ tehát keresnünk az ipar kialakítására és ezért ma sem tudunk eltérni ettől a rendszertől. Ma is élnünk kell ezekkel a felhatalmazásokkal, mert gyenge, tőkében szegény iparunk volt, és csak az utóbbi években kezdünk kibontakozni. Ezért kell rendelkeznünk olyan eszközökkel, — «-uni célja is ennek ;i törvénynek — hogy ne éljünk mindig vámvédelemmel a fogyasztó megterhelésére, hanem ahol lehet, keressünk olyan utakat, amelyeken a vámvédelem mellőzésével tudjuk ipari problémáinkat megoldani. T. Ház! Ma egész Európában gazdasági forrongás van, senki sem látja, hogy hová fejlődnek az események. Nem akarok én most ezekkel a különböző elgondolásokkal és tervekkel foglalkozni, egy azonban bizonyos, és ez az, hogy el kell jönnie a megoldásnak, meg kell törnie ennek az egészen oktalan elzárkózás] politikának, ami elsősorban az agrár államokra nézve áll fenn, szabadabb levegői kell bevinni a gazdusági életbe, amit egyszóval a nagyobb gazdasági területekre való törekvésnek nevezhetünk és éppen ezért, ha a távolabbi jövőbe tekintünk, azt látjuk, hogy jöhetnek még idők, amikor erre a törvényjavaslatra nagyon nagy szükség lesz és amikor ez a törvényjavaslat tbe fogja váltani a hozzáfűzött reményeket. Nagyon sajnálom, hogy Gaal Gaston igen t. képviselőtársam, akinek felszólalásait mindig a legnagyobb érdeklődéssel hallgatom, nagyon élesen úgy állította be ezt a törvényjavaslatot, mintha ez más sem volna, mint a nagyiparnak egyoldalú kedvezményekben való részesítése, egyoldalú kedvezmények nyújtása. En egészen nyíltan megmondom, hogy amikor az új iparfejlesztési törvényt programmba vettem, a következő problémákat tűztem magúm elé. A nugyipart érintő törvényalkotások lényegét jóknak találtam. Merem állítani ma is, bogy az 1907 : 111. t.-cikkel a kérdéseket meg lehet oldani, de nem találtam egészen alkalmasnak ezeket a mai időkben. Olyan elveket akartam és akarok belevinni a törvényekbe, amelyek számolnak a mai időkkel. Nem új kedvezményeket, adunk ebben a törvényben, mert ezek a kedvezmények ma is érvényben vannak. Az sem áll, hogy ezekben részesítünk minden Iparvállalatot, mert ha igen t. képviselőtársam vette volna a fáradságot és utánanézett volna a minisztérium működésének, megállapíthatta volna, hogy eddig is micsoda körültekintéssel, micsoda megfontolásokkal adták ezeket a kedvezményeket. Sőt ellenkezőleg, szűkítettem a kedvezményeket. Szűkítettem egyrészt, mert bionyos kedvezményeket kivontam, pl. az útadóval kapcsolatos kedvezményeket, mert ezeket igazságtalanoknak tartom és ezért rövid időn belül úgyis a parlament elé jövök azzal a régenvárt kívánsággal, hogy a közmunkaváltság kérdését megoldjuk. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Ezt a legrövidebb idő alatt, még május folyamán, hacsak lehet, de legkésőbb június havában beterjesztem. Igenis, ott is azt akarom, hogy ne kapcsoltassék ki senki, aki az utaknak hasznát látja. A mai helyzet igazságtalan. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Más irányban is van egy bizonyos szűkítés. Nem az összes iparvállalatokat akarjuk kedvezményezni, mert ezeket az intézkedéseket nem tudjuk az összes vállalkozókra kiterjeszteni, ez a dolog természetében rejlik, én kis egyedekkel nem tudok ebből a szempontból foglalkozni, de igenis, olyan iparágakra, olyan vállalatokra gondolok, — ezt a törvény megmondja — ahol a termelés csak most indul meg, vagy a termelésnek egy nagy része a belső gyártással nincs fedezve. Ez nem vonatkozik valamennyi iparvállalatra, ez nem egy generális engedmény. Ez volt a szabály a múltban, ez lesz a jövőben is. En kérdem, thogy amikor Frühwirth Mátyás igen t. képviselőtársam arra utalt, hogy 14 millió rádiókészüléket hoztunk be, amikor itt a technika fejlődése alapján új gazdasági ágak, új iparvállalatok keletkezhetnek, akkor mindig csak a külföldnek adózzunk

1

? Lehet-e rossz néven venni, lehet-e ezt helyteleníteni, ha én elsősorban a magvar kéznek, a magyar észnek munkáját akarom igénybevenni? (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Nagyon rosszul fogják fel a törvényjavaslatot azok is, akik azt hiszik, ihogy ennek a törvényjavaslatnak célja egy autarchikus elgondolás vagy az, hogy itt üvegházi iparokat akarunk termelni. Elvből ellenzem és elleneztem mindkettőt. Talán egydül az Északamerikai Egyesült Államokat ismerem, mint elyan államot, amely megközelíti valahogy az autarchikus gondolatot, mert ha tévedek is, de körülbelül szükségletéből 7—10%-ot fedez csak külföldről. A többi országokat a természet zárja el attól, hogy autarchikusak legyenek. Ezt találom éppen a legszerencsétlenebb gondolatnak a mai európai gazdaságpolitikában is, amint már egyszer mondottam, hogy a hegyeken búzát akarunk termelni és meg nem indokolt iparokat akarunk kifejleszteni. A legnagyobb hiba volna bármely olyan ipari vállalkozásnak, vagy ipari ágnak felkarolása, amelynek létfeltételei nincsenek meg, vagy pedig olyanok, amelyek indokolatlan megterhelését eredményeznék a többi termelési ágnak, vagy a fogyasztóközönségnek. Ezt az iparpolitikát nem lehet követni és nem fogom követni. T. Ház! Azok az államok, ahol vannak bizonyos iparfejlesztési elgondolások, azon az úton keresik a megoldást, hogy ilyen kedvezményeket nyújtanak, ez a dolog természetében van. Legyünk egészen objektívek, én mindig azt mondom, hogy mentül nehezebb a helyzet, annál inkább kell egy harmonikusabb összműködés a különböző gazdasági ágak között. Ha nekünk áldozatokat kell hoznunk mezőgazdaságunk érdekében, kötelessége azokat mindenkinek meghozni. Én voltam az, aki a karteilvitában történt felszólalásomban erősen hangsúlyoztam, legalább a magam egyéni elgondolásában, hogy amikor a mezőgazdaság sorsáról van szó, semmiféle áldozatot nem találok soknak és nem riadok vissza tőle, mert ha a magyar mezőgazdaság sorsa jobbra vál-