Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának ^89. ülése 1931 április 21-én, kedden. 21 tozik, többet tettünk az ipar érdekében minden másnál. (Elénk helyeslés.) De nem lehet kifogásolni, ha a másik gazdasági ág érdekében is történik valami. Amint mondottam, ezeknek a kedvezményeknek oka abban rejlik, hogy ha egy iparvállalat megalakul, nagy tőkebefektetéseket kell eszközölni, óriási áldozatokat hozni

% Ez tulajdonképpen nagy rizikóvállalással is jár a jövőre nézve, mert senki sem tudja, hogy ennek a vállalatnak mi leszi a sorsa. Tessék csak megnézni azokat az iparvállalatokat, amelyek beszüntetik üzemüket. Veszem a nagymalmokat, veszem a gazdasági gépgyárakat és kérdem, mi lesz a nagy tőkebefektetéssel akkor, ha ezeknek az üzemeknek üzemképességük nincs meg? Ócskavas lesz a gépekből, gépeiket sem tudják válság idején értékesíteni, — hiszen ma is ott látjuk a szerszámgépeket az ócsakavaspiacon — a telek értéke leromlik, az épületeket legfeljebb r el lehet hordani. Ez volt tehát az elgondolása évtizedek előtt is a kormányoknak, mert — hozzá kell tennem — amikor a magyar mezőgazdaság érdekében, nagyon helyesen és okosan, a legerősebb vámvédelem bontakozott ki, abban az időben járultak hozzá a kormányok az ipar felkarolásához és támogatásához is. Ez indokolja meg azt, hogy ami olyan soknak látszik, végeredményben olyan kevés lesz, mert hiszen aki vissza menőleg a statisztikát ismeri, az tudja, hogy 1907-től a mai napig ezek az engedmények nem túlsókat, hanem a termelési értéknek csak egy-két százalékát jelenti. Hogy lehet belemagyarázni ebbe a törvényjavaslatba, hogy én most el akarom engedni az egész társulati adót, meg nem tudom mit akarok? Semmit sem akarok elengedni. Ott akarok elengedni, ahol azt látom, hogy életképesség van és új vállalat tud létesülni; ott akarok engedni, ahol új befektetéseket, modernizálásokat; csinálnak, de itt is csak akkor, ha ez az ország érdekében áll. Megengedem, lehet ezeket a szakaszokat így kiforgatni, lehet így magyarázni, de akkor méltóztassék az elmúlt évtizedek politikájával szemben is ezt tenni, de ha ezt méltóztatik tenni, ez nagyon helytelen, mert merem állítani, hogy azoknak, akik az 1907 : III. tc.-ket meghozták, nagy érdeme, hogy mégis van ipar ebben az országban és ennek az ipari fejlődésnek nyomán hatalmas gazdasági fellendülés volt. Az pedig, hogy feltételekhez akarjuk kötni, nem lehet kifogás, hiszen az volna hiba, ha nem kötné a kormány feltételekhez. A feltételeket csak gazdasági és szociális alapon lehet elbírálni. Ott vannak a munkáslakások és egyéb kérdések. Nagyon sajnálnám, ha bárki mást tudna belemagyarázni, mert ez szemben állana a törvényjavaslat céljával, felfogásával ás azzal a politikával, amelyet e téren a kormány kövelett, követ ma és követni fog a jövőben. Igen t. képviselőtársam diffikultálja az exporthitelt. Mint közgazdasági miniszter, mindig örömmel emlékezem vissza arra, hogy az export-hitelkérdést meg tudtam indítani. Aki ismeri a dolgokat, az tanúságot tehet arról, mit jelentett az az 5 millió dollár, amelyet egyformán kaptak a mezőgazdaság és az ipar: igenis, sok része van ennek abban, hogy kivitelünket fokozni tudtuk, erősebbé tehettük. (Beck Lajos: Ez így van!) Mindenki tudja, milyen haszna volt annak, hogy felhatalmazást kaptunk arra, hogy e téren könnyedebben cselekedhessünk, mert minden ténykedés, ami exportunkat növeli, a mi gazdasági erőnket is fokozza. Ez ellen senki a világon kifogást nem emelhet. A külföldi államokban is azt látjuk, hogy igenis, nagyon messze mennek, ennél sokkal messzebbmenő kedvezményeket is adnak, s azt hiszem, hogy azok járnak itt is a helyes úton, akik nem szemrehányást tesznek, hanem akik követelik a kormánytól, hogy ezen a téren is erősebb lépéseket tegyen, mert a piacok kiterjesztése az országnak érdeke. A kisajátítás kérdésével nem akarom a t. Házat untatni, de szószerint át van véve az 1907 : III. te. 8. %-&. Ha akkor nem volt megsértve a magántulajdon, miért akarnak nekem most szemrehányást tenni? En, aki a magántulajdon álláspontján állok igazán meggyőződésből, én akarok sérelmeket elkövetni a magántulajdon szentsége ellen? Ez a magántulajdon elvének a közérdekkel való összeegyeztetése, mert ha tudok valahol egy nagy vállalatot létesíteni, amelynek fogyatékossága csak az, hogy nem tudja megkapni talán az iparvállalathoz szükséges energiavezetéket, iparvágányt stb., nem tudnám helyeselni, hogy ne élhessünk ezzel a joggal. Arra is felelek, hogy miért nem érvényesül ez az életben? Azért, — és itt ítélik meg megint hibásan a kérdést — mert minden község és város örömmel látja azt, ha határában iparvállalat létesül, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) mert az nem a tehertöbblet fokozását jelenti, hanem az egész község felvirágzását. Méltóztassék megnézni, hogy mely községnek jó az anyagi helyzete? Azoké, amelyekben jó és életképes iparvállalatok vannak. (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán.) Megengedem, hogy lehet diffikultálni ezeket a kedvezményeket és többen képviselőtársaim közül mondták is, hogy tulajdonképpen a pótadókra is kiterjesztjük stb., de én abból indulok ki, hogy ez a községek érdekeivel azonos. Es ne féltsék az államvasutakat sem, hogy én kedvezményeket adok a gépek legalacsonyabb áron való szállítására, iparvágányok létesítésére, mert az államvasút is örül annak, ha kap megint valakit, aki az ő szállítását emelni tudja. Ezekkel az indokokkal nem tudok szembeszállni és koncedálom, ha valaki ezt- egyoldalú kedvezménynek tekinti, azonban nekünk igenis az ország érdeke szenrjrontjából kell ezt a kérdést megoldanunk. Meg vannak a feltételek állapítva, hogy mikor és hogyan lehet azokat megadni. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslatnak az az intézkedése, hogy a kedvezményeket a jövőben csak a termelés arányában adja meg; s amikor arra akarunk súlyt helyezni, hogy a Budapestre való centralizációt megszüntetve, a vidék felé vigyük az ipart, amit egyik legfontosabb gazdaságpolitikai iránynak jelölök meg, mondom, a törvényjavaslatnak ezek az intézkedései is olyanok, amelyek ellen óvást emelni csak akkor lehet, ha az ember nem veszi azt a fáradságot, hogy az egész anyagba beledolgozza magát. En nyugodt lélekkel vállalom a támadást, de egyúttal a felelősséget is a törvényjavaslatnak ezen intézkedéseiért, mert ezek nem egyebek, mint az 1907:111. te. intézkedéseinek modernizálása. Frühwirth képviselőtársam úgy mondta, ha jól tudom, hogy ennek a tökéletesítése. Igenis, a tökéletesítése, mert ennek nyomán komoly iparvállalatok, komoly iparágak fejlődhetnek és nem dobunk oda soha pénzeket úgy, mint ahogy az — sajnos — a múltban egyszer-másszor megtörtént. Ezzel én feleltem is a kifogásokra a nagyipar szempontjából. A másik vezetőelv, amelyre