Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-495

Az országgyűlés képviselőházának U95. biztosító Intézetben a teljesítőképesség teljes egészében helyreállíttassék. De bár nem lehet differencia közöttünk abban, hogy mindanynyian kívánjuk, hogy teljesítőképes legyen a Társadalombiztosító Intézet, sajnos, meg kell állapítanom azt, hogy az eszközökben, amelyekkel ezt a nagy célt el tudjuk érni, amely cél érdekében hivatott életre a Társadalombiztosító Intézet, az ennek a célnak eléréséhez vezető eszközökben nagyon nagy közöttünk a differencia. Az igen t. túloldal egészen más utakon jár, mint amilyen úton járunk mi, járok magam, jár pártom és a .másik kormányzó párt. Mert kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy az elhangzott támadások — elismerem, hogy vannak hilbák, hiszen azért beszélünk és ezeket orvosolni is kívánjuk — sokszor igazságtalanok, méltatlanok, túlzottak, ^ amelyek isemmi körülmények közt sem szolgálják ennek az intézménynek érdekét és semmi körülmények közt sem hivatottak, nem szolgálnak arra, (Propper Sándor: Szóval falazni kell a tolvajoknak úgy-e?) hogy ezek a iszociális alkotások, amelyek a Társadalombiztosító Intézet céljai, ínég is valósíttassanak. (Propper Sándor: Fa lazni kell a tolvajoknak!) Elnök: Propper képviselő urat rendreutasítom. Homonnay Tivadar: Kérem képviselő ur, én parlamentáris eszközökkel szoktam küzdeni, de méltóztassék megengedni, hogy a képviselő úrnak ezt a kifejezését undorral visszautasítsam. Ne méltóztassék ezt a hangot használni velünk szemben. Elnök: Kérem és figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy a parlamenti illemet és a parlament méltóságát tartsák meg. A közbeszóló képviselő urat rendreutasítottam és figyelmeztetem, hogy tartózkodjék a közbeszólásoktól, különösen az ilyen természetű közbeszólásoktól, mert ezt semmi körülmények között megengedni nem fogom. (Helyeslés a jobboldalon.) Homonnay Tivadar: Olyan megnyilvánulásokat látok a. Társadalombiztosító Intézet önkormányzatának keretén belül és azon kívül is, valamint iá sajtóban is, hogy ezt a munkálkodást nem egyszer igazán destruktívnak kellene minősítenem éppen azért, mert ezek a ténykedések nem szolgálják a célt és nem viszik előre a biztosítottak érdekét. Túlzásokba mennek egyesek és túlzással kezelik ia Társadalombiztosító Intézet bajait. Az egész nagy közvéleménybe belevitték, hogy a Társadalombiztosító Intézet recseg-ropog, hogy a Társadalombiztosító Intézet az egész vonalon nem működik és nem mutat rá ezek közül az urak közül senki sem, nem lázért, mintha nem tudná és nem volna meg a szakértelme, hogy a Társadalombiztosító Intézetnek különlböző ágazatai vannak. Van baleseti ágazata és vannak egyéb ágazatai. Senki «cm mutat rá arra, hogy a betegségi ágazatnál vannak hibák és senki sem mutat rá arra, hogy a betegségi ágazatnál sem az egész vonalon vannak hibák, hanem laz Országos Társadalombiztosító Intézet betegségi ágazatánál, mert ott van a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete, ott van a posta biztosító intézete, ott van a postatakarék biztosító intézete, ott van a dohány jövedéké, ott vannak a bányatárspénztárak biztosító intézetei. A vonatkozó törvény rendelkezése alapján azt látjuk, hogy ott a járulékokat és a szolgáltatásokat, a táppénz- és egyébb segélyeket összhangba tudták hozni és ezek az intézmények jól munkálkodnak, jól dolgoznak. Igaz, hogy erre ülése 1931 április 30-án, csütörtökön. 241 nekem azt mondhatná a túloldal, hogy a betegségi biztosítási ágazatban a Társadalombiztosító Intézet biztosítottjai abiztosítottak túlnyomó százalékát jelenti. Igaz, de mégis a biztosítottaknak több mint negyedrésze az ország területén teljes egészében megelégedett és negyedrészénél sokkal több a Társadalombiztosítónál az, aki a táppénzeknek és egyéb szolgáilátásoknak birtokába jut. Csak másokkal szemben a helyzet az, bogy ott deficit mentes a költségvetés, itt pedig deficit van. Hogy állunk a deficitkérdéssel 1 Végre-valahára egyszer ennek a kérdésnek is szemébe kell nézni. (Fábián Béla: A fő deficit nem itt van, hanem ott, hogy tönkretette az egész magyar kisiparosságot!) A képviselő úr közbeszólására legyen szabad csak megmondanom, hogy a járulékhátralékokra vonatkozóan a népjóléti miniszter úr a havi 2%-ot 1%-ra szállította le. Ha tehát a kisiparosok érdekében méltóztat ott közbeszólni — ebben egy plattformon vagyunk — ez 1.200.000 pengőt tesz ki évente. Nem lehet tehát azt mondani, hogy a népjóléti kormányzat a kisiparosság érdekeit nem védte. (Fábián Béla: Már teljesen készen vannak a kisiparosok!) Bizonyos mértéket kell tartani. De hogy ne veszítsem el beszédem fonalát, kutatom és keresem a bajokat. Meg kell itl állapítanom, hogy szerintem a hiba ott történt, hogy 1929, nem tudom, szeptember vagy melyik havában a járulékokat 1%-kal leszállították. Ugyanakkor a napi bérosztályokat felemelték és az átlagos napibéreket is felemelték. Ez az oka tehát annak, hogy míg 1928-ban szufficit mutatkozott a társadalombiztosításban, 1929-ben már roha mos hanyatlás volt és azt láttuk, hogy míg egyrészről a járulékbevételek apadtak, addig más részről a kiadások rendkívül magasra emelkedtek. Hogy ez számokban mit tesz ki, azt mutatja az, hogy 1929-ben a járulékelőírás 2*5 millió volt. Csak az előírás volt 2'5 millió; most nem is beszélek arról, hogy ez mind egészében befolyt-e; mert tudjuk nagyon jól, hogy körülbelül 10% az, ami a járulékokból sohasem folyt be. S ez tényleg komolyan gondolkozóba kell, hogy ejtsen bennünket, hogy ezt a 10%-ot hol és miképen tudj.uk pótolni. Viszont a táppénz 4*4 millióval növekedett. Méltóztatnak tehát látni, hogy 2-5 millió a minusz ós 4'4 millió a plusz, ami hatalmas összeg s e mellett a terhességi segély is egyszerre 200.000 pengővel emelkedett. Ha még hozzáveszem ehhez azt, hogy az orvosi költségeket is 1%-kal emelték, az ügyvitel 3*2 millióval emelkedett, akkor méltóztatik látni, igen t. Ház, hogy reámutattunk arra a hibára, amely oka annak, hogy az Országos Társadalombiztosító Intézetnél egy esztendőn belül ilyen óriási deficit mutatkozik. (Proppeir Sándor: Ki csinálta mindezt?) Megmondtam. Az urak azonban mindig elmennek addig, hogy kritizálnak, de nem mutatnak rá az egész vonalon azokra a módozatokra, amelyek a Társadalombiztosító Intézet szanálására alkalmasak, hanem egy bizonyos, pontnál mindig meg méltóztatnak állni. En ezt nagyon jól értem, hogy miért. En azt mondom, hogy az egész vonalon áldozatokat kell hozni, kivétel nélkül mindenkinek, a munkaadóknak úgy, mint a munkavállalóknak. Az egész vonalon! A járulékokról később fogok beszélni, ha lesz rá időm; most csak azt említem meg, hogy a járulékok emelésébe nem mennék bele, mert a mai gazdasági viszonyok mellett sem az Ipar sem a kereskedelem ezt, nem tudná elviselni. De másrészről, amikor a segélyezések mikénti megállapítását kívánom indokolni, már nem merném ezt ilyen határozott-