Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-494
234 Az országgyűlés képviselőházának 494. ülése 1931 április 29-én, szerdán. bizonyos kivételeket élveznek és azok nem érzik a helyzet súlyosságát. En elsősorban, amikor bizonyos produkciós igazságtalanságokat említek s amikor ismételten említem azokat itt u Képviselőházban és kint a Képviselőházon kívül, mindig arra célzok, hogy azok az emberek, akik tudják és látják, hogy milyen súlyos a helyzet, mégsem vonják le a súlyos helyzetből ia konzekvenciákat a saját maguk személyére aézve; másokra nézve azonban rögtön hajlandók levonni a konzekvenciákat Azt látom, hogy amikín- megkötötték a szerződést a magyar állam és a szénbányák között s amikor az árakat 6"5%-kal leszorították, akkor ők siettek mindjárt a munkásoknál 10 és 15%-kal Leszorítani a munkabéreket. Ez evidenter nem helyes es evidenter nincs rendben. Ez a rész azonban nem az én minisztériumom hatáskörebe tartozik. En természetesen látom, hogy a szén körül Angliában is és a Kuhr-vidéken is voltak bizonyos bérleszállítások, (Esztergályos János: Hol van a magyar bányiamunkásság az angoloktól!) de ez nálunk természetesen egyoldalúan megy és nálunk az a jogi helyzet, hogy a munkaadónak módjában van egyoldalúan eljárni a munkavállalóval szemben. Ezt a helyzetet én nem tartom megfelelőnek a mai időhöz és amint más ipari államokban gondos kodni kelleti, arról, hogy mégis legyenek kiegyenlítő bizottságok a munkabérekre vonatkozóan, nem tartom elkerülhetőnek, hogy ezek a kiegyenlítő bizottságok, ezek a Schlichtungsam t-ok, amelyek másutt vannak, mielőbb Magyarországon is legálisan életbelépjenek, s bizonyos nagyobb hatáskörrel ruháztassanak fel, mint ahogy törvényeinkben eddig van és hogy ezeknek ne csak a kiegyenlítő tanácsadás, legyen a feladatuk, hanem bizonyos mértékben döutőleg és legálisan is tudjanak eljárni. (Helyeslés jobbfelöl.) A jelenlegi helyzetben én többet, joblbat, kiválóbbat és kiegyenlítőbbet nem tudok mondani mást. minthogy feltétlenül szükségesnek tartom iazt, hogy szabadon, egyoldalúan ne történhessék a bérek lenyomása és hogy ebben a tekintetben feltétlenül legális fórum teremtessék, amely ezeket a dolgokat nemcsak megvizsgálhatja, hanem legálisan is járhat el és kötelező erővel bír, ami eddig még hiányzik a mi életünkben. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván a képviselő úr szólani? Esztergályos János: Ha szabad. Elnök: Tessék! Esztergályos János: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, de nem ezt vártam' az igen t. népjóléti miniszter úrtól. En nem vágyakat, messze távoleső reménységeknek ujabb megesillogtatását vártam itt, hanem azt vártam, hogy az igen t miniszter úr azzal a tekintélyÍv»'.!, amellyel rendelkezik, férfiasan ki fogja itt jelenteni, hogy: haladéktalanul érintkebe lépek a Dunagőzhajózási vállalat igazgatóságával és meg fogom nekik magyarázni, hogy azt, lamit ők tesznek, hogy a bányamunkásság keresetéből annak 10—15%-át különböző erőltetett elmeken elvonják, nemcsak megengedhetőnek nem tartom, de becsteienségnek is tartom. Ezt vártam, férfias határozott közbenjárásra szóló Ígéretet. A bányamunkásság ezt várja, igen t. miniszter úr, azt, hogy az idők végtelenségének ma g y távlatában Magyarországon is [elállítunk egy olyan hivatalt, egy olyan Intézményt, olyan állami .-/ervet... Elnök: A képviselő úr az imént a parlamenti illemet erősen sértő kifejezést használt. Esztergályos János: Azt mondtam, hogyha (miniszter volnék, akkor mondanám azt. Elnök: A kifejezés sértő, ezért a képviselő urat. rendreutasítom. (Kabók Lajos: Kire sértő?) Esztergályos János: Ismétlem, ne a messze távolban létesítendő valamely állami szerv megalkotásával orvosoljuk ezeket a probléma kat, hanem a bányászkunyhókban, a. szegény nyomortanyákon nagyobb darab kenyérért síró gyermekeket, a síró gyermekek anyját és a bányamunkás elkeseredett lelkét nyugtassuk meg gyors közbelépéssel és intézkedéssel. iEn ezt vártam volna az igen t. népjóléti miniszter úrtól. Minthogy nein ezt mondotta, hanem válaszának első mondatában kvázi sajnálattal állapította meg, hogy rosszul megy a Dunagőzhajózási Társaságnak, a helyett, hogy határozott formában a szegény, a gyönge oldalára állott volna, ezért válaszát nem vehetem tudomásul. Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr kíván szólani. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! Azt méltóztatott mondani, hogy én tekintélyemmel Lépjek fel, (Esztergályos János: Ügy van, miniszter úr!) Miniszter a tekintélyét nem kockáztathatja akkor, ha nincs neki módja megfelelő súllyal és nyomatékkal fellépni. Hogy én fellépjek és közbeszóljak, ezt megtehetem privátim és mint miniszter, ezt megtehetem és szívesen teszem meg mindig, amidőn azonban arról van szó, hogy egy célt el kell érni és ha az ember számbaveszi mindazt a módot, hatalmat és eszközt, amely rendelkezésére áll, akkor nagyon kell vigyáznia, hogy az ember úgy fel ne lépjen, hogy fellépése hatástalan legyen, (Kabók Lajos: A megrendeléseket el lehet vonni!) mert nincs eszköz és nincs iinód erre vonatkozólag. Éppen azért tehát azt mondottam a jelenlegi helyzetiben, ahogy Magyarországon az ipari viszonyok ma vannak, feltétlenül szükség van arra, ihogy iparkodjunk legális alapot teremteni arra nézve, hogy a miniszter felléphessen ezekben a dolgokban. (Esztergályos János: Gyorsan, miniszter úr!) Ha csak jóakaratukig lépek fel és azt mondom t. képviselőtársamnak, hogy hajlandó vagyok közbejárni, és hajlandó vagyok kérni, ez nem vezetne célhoz, én azonban egy lépéssel tovább mentem, mert hiszen nagyon könnyűszerrel az történhetik, hogy mindent megteszek és annak semmi hatása nincsen. En ezért akarok a jelzett úton maradni é> haladni, és okvetlenül legális alapot teremteni arra nézve, hogy a munkabérkérdésekben Magyarországon a munkaügyi miniszter máskép léphessen fel, imint eddig felléphetett. Méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobb felöl és a középen.) Elnök: A népjóléti és munkaügyi miniszter úr a választ a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is méltóztatott megadni? (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Igen!) Kérdeni a t. Házat, niéltózlatik-e a miniszter úr által a kereskedelemügyi miniszter úr nevében is adott választ tudomásul venni, igen vagy nem.' (Igen! Nemi) Kérem azokat, akik a választ, tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Nyugodtan alhatik a kapitalizmus!) Csendet kérek! Sorrendben következik Tobler János képviselő úr Interpellációja a kereskedelemügyi
