Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának U9U miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Tud-e a kereskedelemügyi miniszter úr arról, hogy a vasúti ipari munkásság régóta várja a már 1914-ben esedékessé vált «Nyugbérpénztár» reformját? Tud-e a miniszter úr arról, hogy a vasúti ipari munkásság a «Nyugbérpénztár» szabályai szerint 30 évi nehéz szolgálati idő után elérés esetén maximális havi 110 pengő nyugbért kap? Hajlandó-e a miniszter úr a m. kir. államvasutak nyugbérpénztárát reformálni s ezzel a m. kir. államvasutak személyzetét megnyugtatni?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Esztergályos János: Hol van ilyenkor a miniszter? Hiszen csak nyugdíjasokról van szó! Ilyenkor nem tartja szükségesnek, hogy itt legyen?) A képviselő úr már elmondotta interpellációját. (Esztergályos János: Hol a miniszter úr?) Tessék csak nyugodtan lenni, nem rám tartozik. Tobler János: T. Ház! Ügy érzem, hogy t. képviselőtársaimnak és a t. Képviselőháznak egyhangú véleményével találkozom, amikor a magyar királyi államvasúti személyzetről téve említést, a teljes elismerés hangján nyilatkozom. A magyar királyi Államvasút személyzete a világháború alatt is példás fegyelemmel szolgálta az állam érdekeit. Ma az Államvasutak személyzete a nehéz gazdasági viszonyok ellenére is, mint teljesen megbízható erkölcsi testület áll. Mélyen t. Ház! Tagadhatatlan, hogy a Magy. Kir. Államvasutak személyzete közt, mint névtelen hősök állnak a műhelyek, főműhelyek szakmunkásai ós segédmunkásai, ezekben a főműhelyekben és műhelyekben ma is közel tizennyolcezer ember dolgozik. Ezek a szak- és segédmunkások annak ellenére, hogy fizetési rendszerük nem elégíti ki őket és nem felel meg annak a nívónak, amelyet ma a niagániparban a megfelelő szaktudással rendelkező szakmunkások elérnek, hűen kitartanak az ő magyar nemzeti és keresztény meggyőződésük mellett. Ha én ma itt hangot adok az ő érdekeiknek, akkor nekem elsősorban az tette kötelességemmé itt felszólalni, hogy ezeknek az ipari szak- és segédmunkásoknak, akik az államvasúti főműhelyekben és műhelyekben dolgoznak, az ő fizetési rendszerükön kívül egy sokkal súlyosabb sérelmük van és ez a súlyos sérelem az ő nyugdíj-, illetve nyugbérügyük. A Magyar Királyi Államvasút alkalmazottainak nyugdíjazása körül kétféle rendszert alkalmaz. Az egyik a nyugdíj, a másik a nyugbér. Az én egész társadalmi és politikai működésein múltja eleve kizárja, hogy a munkásokat ebben a kérdésben szembeállítsam a tisztviselői kategóriával, vagyis a tisztviselő vasutasokat szembeállítsam a vasút ipari munkásaival. Mégis rá kell mutatnom arra, hogy az egyik részen látjuk a nyugdíjrendszert, amely azon alapszik, hogy a Magyar Királyi Államvasutak nyugdíjintézetének tagja minden évi fizetéses alkalmazott, az államvasúti vas-, acél- és gépgyáraknak, az Államvasutaknak, valamint a szénbányászatnak alkalmazottja is. Ez a nyugdíjintézet tagjárulék címén a havi illetmény 1-5 százalékát, illetve a mozdony- és vonatkísérő szolgálatban töltött idő alatt a havi illetmény 2'5%-át hivatalból vonja le. A nyugdíjintézetnél biztosított egyén, évi fizetéses volt alkalmazott nyugdíja, tíz évi nyugdíjintézeti tagság után beszámítható javadalmazása 40%-át, a tiKÉPVT8ELÖHÁZI NAPLÓ. XXXV. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 235 zedik éven túl bezárólag a 30-ik tagsági évig minden év után két és fél százalékkal, ezentúl lVa%-kal emelkedik, úgyhogy a 36 tagsági év betöltése után fizetésének 100%-át kapja nyugdíj címén. A nyugdíjintézetnek tagjai, a nyugdíjasok, tehát lakáspénzre is igénnyel birnak, amelynek összegszerűségéről külön kormányrendelél intézkedik. (Olvassa:) Továbbá a nyugdíj intézetnek tagjai igénnyel birnak családi pótlékra, n közös háztartásban élő feleség után, továbbá gyermekeik után a tisztviselők a gyermek 24. életévének betöltéséig, a segédtisztek a gyermek 20. életévének betöltéséig, az altisztek a gyermek 16. életévének betöltéséig abban az esetben, ha a gyermeknek nincs havi 32 pengőt elérő vagy meghaladó keresete, jövedelme, illetőleg természetbeni ellátása s a leánygyermek a fenti életkoron belül hajadon.» A nyugdíjintézet tagjai tehát abban a szerencsés helyzetben vannak, — amennyiben ezt szerencsés helyzetnek lehet mondani — hogy ők 36. szolgálati évük után 100%-os fizetéssel mehetnek nyugdíjba, azonkívül családi pótlékot és lakbérpótlékot kapnak. Ezzel szemben áll az államvasúti alkalmazottak másik csoportja, akik az úgynevezett államvasúti nyngbérpénztárhoz tartoznak: a magyar királyi államvasúti munkások megszakítás nélküli három szolgálati év eltelte után. E nyugdíjpénztár tagjai két csoportba vannak csoportosítva; az úgynevezett a) csoportba tartoznak az ipari előképzettséggel^ bíró és ipari munkát végző munkások általában és kivételesen azok a nem szakképzett napszámosok, akik kizárólag a gépészeti főosztály alá tartozó műhelyekben fokozott veszéllyel járó ipari munkát végeznek, a b) csoportba tartoznak pedig a többi munkások és a poggyászhordók. Az a) csoportba tartozók mindenkori havi készpénzkereset üknek 1%-át, a b) csoportba tartozó tagok pedig mindenkori havi készpénzkeresete fel százaié kát tartoznak fizetni. Az a kérdés most. hogy az a 18.000 all am vasúti alkalmazott, aki ebbe a nyugdíjpénztárba van szervezve, mit kap? Hivatalos tabella szerint egy harmincéves, alapszabály szerint- nehéz, sokszor életveszélyes munkát folytató szakmunkás 110 pengot kap. egy, a b) csoportba tartozó munkás pedig 40 évi szolgálat után 80 pengőt kap mint nyugbért. Azt hiszem, mélyen t. Ház, nem fejezem ki magam túlerősen, amikor azt mondom, hogj ebben a 18.000 emberben bizonyos elkeseredés lakozik és epedve várják ennek megváltoztatását. Hiszen ezen a téren a magánvállalatok, a városi vállalatok — mint például a Beszkárt. is — példával járnak elő. A Beszkárt. a maga szakmunkásait, ipari munkásait egyenrangúakká tette a vállalati alkalmazottakkal és az az ipari munkás százaléks/.eríien ugyanazt a nyugdíjat kapja, mint amelyet kap az ő tisztviselő kollégája, aki ugyanannál a vállalatnál van. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy annak ellenére, hogy a mostani kereskedelemügyi miniszter úr elődje, Herrmann volt miniszter úr az Államvasutak ipari munkásságának ezt a kérelmét jogosnak ismerte el, ezen a téren a beígért revízió, a beígért reform eddig nem történt meg. A magyar királyi Államvasutaknak ipari munkássága nem zárkózik el az elől sem, hogy áldozatokat hozzon azért, hogy őt a nyugdíjpénztárba felvegyék. Hajlandó áldozatokat hozni és hajlandó ugyanazokat a százalékokat megfizetni, mint amilyen százalékot más ilyen 34