Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

228 Az országgyűlés képviselőházának U9U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. tudomány nem számolt. Természetesen, amikor a fogalmaknak ez a kiegyensúlyozottsága még nincs me^, akkor nehéz a fogalmakkal úgy dolgozni, hogy azokból mindenkit megnyugtató következtetéseket tudjunk levonni. Az bizonyos, hogy ebben a korban, a háború utáni korban a társadalomnak az a némileg is kiegyensúlyozottsága, ami a békében megvolt, teljesei] felborult. Az is bizonyos, hogy igen sok tekintetben honoráljuk, egyetértünk a ténymegállapításokkal, amik az ellenkező oldalról jönnek, azt gondolom azonban, az eszközöknek az alkalmazásában van közöttünk a fő különbség. Bizonyos az is, hogy a tőkének és a munkának ;i kiegyensúlyozatlansága a jellem" zője a mi korunknak, bizonyos az, hogy a termelés és fogyasztás anarchiájának nagy része van abban, hogy ma olyan társadalomtudományi kérdésekkel kell foglalkoznunk, olyan társadalomtudományi problémáknak kell megoldásra kerülniök, amikről mi azelőtt nem is álmodtunk. Egyetértek Malasits t. képviselőtársammal abban is, hogy a kapitalizmus a gazdaságpolitikában bizonyos gyengeséget, bizonyos olyan helyzetet, olyan színt tüntet fel, amiből esetleg azt lehet következtetni, hogy talán a kapitalizmus be is töltötte már feladatát és a kapitalizmus el fog tűnni a föld színéről. T. Képviselőház! En nem hiszem, hogy a kapitalizmusnak ez az összedőlése — amelyet pedig még a konzervatívok is, ha nem is ma, de lehetőnek tartanak — a közeljövőben be fog következni, azonban azt hiszem és ebben is egyetértek t. képviselőtársaimmal, hogy ennek a kapitalizmusnak ebben a megváltozott gazdasági helyzetben szociális kötelességei vannak (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ezek elől a szociális kötelesség elől a kapitalizmusnak kitérnie nem^ szabad. (Malasits Géza: De ki kényszeríti rá? Csak a szervezkedés erejével lehet, mert az állam nem kényszeríti rá!) A társadalomtudomány ma az érdeklődés középpontjában van és ha szabad így kifejeznem magamat, a társadalomtudomány ma a legdivatosabb tudomány. Volt az emberiség életében időszak, amikor az emberek feje praemissákkal, propozíció majorokkal, minorokkal, konklúziókkal volt tele, ekkor az emberek filozofáltak, volt idő, amikor az emberek egymás fejét verték be azért, mert a hit dolgában nem tudtak megegyezni. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Volt azután más idő, amikor a tehnika imádása lett az emberek bálványa, ez a mai Idő: a társadalomtudomány korszaka. A társadalomtudományról negatíve kell megállapítani azt, hogy az nem csupán munkáskérdés. A társadalomtudomány az egész összességet, az állam összes lakosait nézi és azokra van tekintettel. A társadalomtudomány nem lehet aap] politika sem és a társadalomtudományból nem lehet egy pártnak, egy embernek sem bizonyos előnyöket szerezni abban a tekintetben, hogy ezzel politikai pozícióját alátámassza. A társadalomtudomány a gazdasági és erkölcsi kórokozóit kutatása, az eszközök kutatása, amelyekkel ezeket a gazdasági és erkölcsi kórokozókat prevencióval és ha azzal nem lehet, a .szükséges gyógyítással meg lehet gyógyítani. A társadalomtudomány a védelem törvényének, a természeti védelem törvényének az emberi társadalomra való kiterjesztése, a társadalomtudomány tulajdonképpen a gyengébb megvédése az erősebb túlkapásaival szemben. Igen t. képviselőtársain azt vonta kétségbe a múltkor, azt vonta kétségbe most is és ezt bizonyos gúnnyal mondta, hogy a kereszténység elveszítette hitelét, elveszítette gyógyító erejét és a kereszténység az a quantitas negligabilis, amelyet a társadalomtudományban nélkülözni lehet. En ezt így természetesen nem merném állítani, nem merném akceptálni. Ez a mozgalom, amelyet t. szociáldemokrata képviselőtársaim képviselnek, még nincs százesztendős. Az emberiség történetében, az eszmék fejlődésének történetében nagyon jól tudjuk, hogy az a tíz esztendő, esetleg az a húsz esztendő, esetleg az a száz esztendő nem olyan nagy idő, mint egy ember életében. Nagyon jól tudjuk t. képviselőtársaim, hogy a kereszténység például csak 300 esztendő után szerezte meg a polgárjogot, szerezte meg azt a jogot, hogy a katakombákból kijöhessen a napvilágra és ott szabadon hirdethesse meggyőződését. T. szociáldemokrata képviselőtársaim ne felejtsék el, hogy önök még ettől a 300 esztendőtől messze vannak. (Ka hók Lajos: Most gyorsabban jár az idő! — Eri Márton: Ma is 24 óra egy nap! — Ka bók Lajos: Minden maradi embernek! — Zaj. — Elnök csenget.) Megmondom t. képviselőtársaimnak, hogy a neophiták hevessége, egyoldalúsága az, amellyel felvértezve nem akarnak számolni a múlttal, nem akarnak számolni a történeti tradícióval és ennek az új eszmének szolgálatában azt gondolják, hogy könnyen lehet kárpótolni, könynyen lenéig félredobni azt az eszközt, amivel az emberiség a maga társadalmi boldogulását 2000 éven át megtalálta. (Kahók Lajos: Nem akarunk 300 évig várni!) Adja Isten, hogy ne kelljen egy esztendeig se várniok, hogy minden képviselőtársam megtalálja eszméjének diadalát, én nem akarok jós lenni, de azt hiszem, hogy még fognak várni, ha nem 300 esztendeig, de jó egynéhány esztendeig. A társadalmi kérdések taglalásánál hiába akarják kiradírozni a történelemből Krisztusnak, Assisi Szent Ferencnek, a mi nagyjainknak emlékét és működését. Abban a korban, t. képviselőtársam, amikor ezek az emberek éltek, a társadalmi kiegyenlítést kielégítő módon oldották meg. Ne nézzük ezt mai szemmel, minden kornak életmegnyilvánulását azzal a gondolkozással kell nézni, amely korban ez az életmegnyilvánulás történt. Ha a kereszténység 2000 éves történetén át végigmegyünk, akkor látjuk, hogy a kor társadalmi szükségleteit, a kor felfogásának megfelelően, a kereszténység 2000 éven át kielégítette. Ma, t. Képviselőház, amikor azt állítják, bogy mi kifelé beszélünk, hogy mi az apostasiat akarjuk megszüntetni, hivatkozom arra, hogy szociális kérdéssel foglalkoztak az emberek akkor is, amikor ezt nem úgy hívták, hogy szociális kérdés. A .szociális kérdés nem azzal kezdődött, hogy Marx fellépett és a szociáldemokrácia megalakult, (Ügy^ van! Ügy van! a balközépen.) a szociális kérdés a maga formájában minden időben megvolt, természetesen más elnevezés alatt. {Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Hogy csak a közelmúltból néhány nevet említsek és hozzak emlékezetébe igen t. barátaimnak, (Jánossy Gábor: Tanítsd meg őket!) én csak megemlíteni Kelteiért, Manning bíborost, de Mune-t, Windhorstot és nálunk Prohászkát, vagy megemlítem itt a szociális gondolatnak egy olyan nagy képvise lőjét, mint aminő Vass József volt és amely gondolatot ma Ernszt Sándor képvisel itt a