Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának U9U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 229 Képviselőházban. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés jobbfelöl.) T. Ház! Azt mondani, hogy mi most ébredtünk fel és talán arra a kapudörgetésre ébredtünk fel, melyet t. barátaim itt most a mi pártunkon, vagy talán az egész kormányzópárton végeznek, nagy tévedés. Ez megvolt, megvan, meglesz és amint t. képviselőtársaimnak az a nieggyőződése, hogy ezen az alapon a szociális kérdést megoldani nem leli.'!, nekünk az a meggyőződésünk, hogy ez az egyetlen út, amellyel a szociális bajokat kiküszöbölni lehet. (Rothenstein Mór: Majd meglátjuk! — Jánossy Gábor: Igaza van! Bölcs mondás! — Esztergályos János: Előbb az egységespártot kell kiküszöbölni s az őket támogató pártot, azután majd lehet! — Derültség és zaj. — Elnök csenget.) Hogy a gyakorlati életből igen t. Malasits képviselőtársamnak csak egy-két dolgot említsek meg, arranézve, hogy a szociális kérdéssel való foglalkozás nem a legújabb időben kezdődött, utalok arra — t. képviselőtársam, ön, mint győri képviselő, tudja, hogy Győrött például két ispita van, német kórház és magyar kórház. Mielőtt az államhatalom egyáltalán foglalkozott volna azzal a kérdéssel, hogy a szegényjogot próbálja megoldani, ott az egyházak emeltek két intézetet, az akkori kor szükségleteinek teljesen megfelelő intézetet, ahol az elaggott embereket elhelyezték. Vagy pl. ön nagyon jól tudja, hogy ott árvaházak vannak, ahol az árvák elhelyezéséről gondoskodtak akkor, amikor még Győrnek nem volt szociáldemokrata képviselője. Ön tudja^ hogy ott tápintézet van, ahol a középosztályhoz tartozó szegény gyermekeket ingyen ellátásban részesítették azért, mert szüleik egyébként nem tudták volna őket taníttatni. De, t. Képviselőház, úgy a tapasztalat, mint a történelem is azt mutatja, hogy a kereszténységben megvolt mindig az akarat, megvolt a teheteség is abban a tekintetben, hogy a kor szükségletének megfelelően a szociális kérdést megoldja. (Esztergályos János: Ez szép, nagyon szép, de mi lesz a hadirokkantakkal, hadiözvegyekkel? — Zaj és derültség. — Eri Márton: Nem lehet elkanyarodni!! Maradjunk csak itt, ennél a témánál! — Esztergályos János: Ez a kormányt védő halandzsa! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Az bizonyos, hogy a háború kiterjesztette az állam szociális hatalmi körét, bizonyos, hogy az államnak ma olyan feladatokkal kell megküzdenie, amelyekre az államhatalom talán nem volt felkészülve. T. képviselőtársam említette, hogy beszéljek a hadirokkantakról, beszéljek a hadiözvegyekről, a hadiárvákról. Nagyon szívesen megteszem. (Halljuk! Halljuk!) Ázt hiszem, egyetértek t. képviselőtársammal abban, hogy ennek az államnak szent kötelessége, hogy a hadirokkantakról, hadiözvegyekről és hadiárvákról legelsősorban gondoskodjék. Meg vagyok győződve arról, hogy amíg a magyar államhatalom ennek a kötelezettségének eleget nem tesz, minden magyar állampolgár arcán a szégyenpír jelenhetik meg azért, hogy nem teljesíti kötelességét azokkal szemben, akik legdrágább kincsüket, az életüket vitték a harcba. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Teljesen egyetértünk ebben és bocsásson meg nekem t. képviselőtársam, én nem vagyok kormányon, én nem tudom megmondani t. képviselőtársamnak, hogy a magyar államhatalom ezt a kötelességét hogyan tudja megvalósítani. Állítom, vallom, — amint látom t. képviselőtársammal egyöntetűen — hogy elsőrendű kötelessége ez a magyar államnak, amit meg kell oldania. (Kabók Lajos: De nem teszi meg! — Jánossy Gábor: Meg fogja tenni! — Kabók Lajos: Nem teszi meg már 11 év óta! — Jánossy Gábor: Ünnepélyes, férfias Ígéret van, meg fog valósulni! — Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Ha soká hatalmon maradnak, akkor tíz évig sem! — Esztergályos János: Lillafüred mennyibe került? — Elnök csenget. — Esztergályos János: Mennyibe került Lillafüred? Az üres lyuk? — Jánossy Gábor: Ezer munkás keresett ott kenyeret! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: A képviselő urakat figyelmeztetem, maradjanak csendben, ne zavarják folyton a szónokot. ötvös Lajos: A háborúnak másik nagy áldozati rétege, amely rászorul ma az állam szociális gondozására, a középosztály. A középosztály a legutóbbi időben két nagy válságon ment keresztül. Az egyik az 1848 utáni időben volt, a másik most a háború után. A 48 utáni időben a középosztály valamilyen elhelyezkedést talált az államhivatalokban, ma ez az elhelyezkedési lehetősége nincsen meg

; Azt hiszem, itt is egyetértek t. képviselőtársaimnál abban, hogy ez a leszegényedett és felgyülemlett, a társadalom egyik osztályába be sem engedett ifjabb generáció sürgősen követeli az állam gondoskodó kezét, követeli azt, hogy az állam róluk megfelelő szociális intézkedésekkel szintén gondoskodjék. En ezt valami magasabb szempontból is nézem, nem csupán kenyérkérdést látok ebben a dologban. Én úgy tapasztaltam és úgy tudom, hogy egy ország gerince, egy ország irányítója a középosztály. Ha a középosztály meggyengül, vagy pedig elvész egy országban, az az állam is megszűnik. Ha a középosztály elveszíti irányító hatását, ha a középosztály elveszíti az államiságban vetett hitét, ha a középosztály kitaszítottnak érzi magát a társadalomból, akkor az a középosztály feladatát teljesíteni többé nem fogja és ott az állami élet alapjaiban van megtámadva. Ilyen nagy problémája a háborúutáni időnek a munkásosztály problémája is. Azt mondottam beszédem elején, hogy ténymegállapításokban, ha Összeülünk és jól megértjük egymást, egyetértünk. En egyetértek Malasits 1

1. képviselőtársammal abban, hogy a munkásosztály munkanélküliéit nem lehet azzal vigasztalni, hogy majd lesz munkaalkalom, (Kabők Lajos: Bizony nem.) azzal lehet megvigasztalni őket, hogy odaadják nekik a munkaalkalmat. (Malasits Géza: Ezt kívánjuk!) En is kívánom igen t. képviselőtársaimmal a munkaalkalmak megteremtését. f Amikor azonban itt a kormányzat arra az álláspontra helyezkedett, hogy segélyt nem ad, és hogy — ami pedig egy időben, úgy tudom, a felfogása volt — a munkanélküliség esetére szóló biztosítást nem hozza be, akkor itt van ez a harmadik eset és az államhatalomnak meg kell tennie; munkaalkalmakról kell gondoskodnia és az embereket munkához kell juttatnia. Abban is egyetértek Malasits t. képviselőtársammal, hogy ez a társadalomtudományi kérdés nem a charitas kérdése, hanem főkép a justifia kérdése. Egyetértek abban, hogy az állam nem oldotta meg tökéletesen ezirányn feladatát, ha csak alamizsnával próbálja az emberek életét tengetni. Az igazságnak kell a charitas, az alamizsna helyébe lépnie és az igazságosság, az élethez való jog elismerése 33*