Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának 494,. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 227 — EriJMárton: Mindig ez fáj neki! — Hornonnay Tivadar: Nagyon derék szerzetesek! Megosztják a szegénységet a néppel! Ne bántsa a karmelitákat! — Éri Márton: Csak amit önök adnak, az az igazi? — Viczián István: Persze, Róbert bácsi, az más! — Jánossy Gábor: A szeretet munkáját nem szabad lekicsinyelni még önöknek sem! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Ilothenstcin Mór: Azokat megdicséri, hogy adnak! — Homonnay Tivadar: Ok sem esznek többét* mint amit adnak! — Viczián István: Róbert bácsit sohse bántották a levesekért!) Malasits Géza: Valahogy túlérzékenyek a fülek ebben a kérdésben. (Homonnay Tivadar: Igen, túlérzékenyek!) Azt mondtam: nem hinném, hogy a miniszter úr úgy képzeli ezt a szegénysegélyezést, hogy a munkanélküliek álljanak oda mindennap a karmelitákhoz és várják az ebédet. Ez a leves sovány, mert a karmeliták nem esznek húst. Ebben a karmeliták ellen nincs sértés. (Jánossy Gábor: Jó leves az! — Viczián István: De az nem a Róbert bácsi levese!) Ez csak a valóság megállapítása. (Homonnay Tivadar: Csak a be állítás helytelen! — Éri Márton: Azt a levest a szeretet iiynjtja, a gerstlit ellenben a gyűlölet adta! Ez a különbség!) A helyzet az, igen t. képviselőtársam, hogy (Jyőr városa adott a munkásoknak... (Kabók Lajos: Azon tessék felháborodni, hogy tízezrek éheznek! Mert ezen nincs mit felháborodni! — Homonnay Tivadar: Azon is felháborodunk! — Kabók Lajos: Nem nagyon vesszük észre! — Homonnay Tivadar: Meri mi csak keveset beszélünk róla! — Kabók Lajos: Keveset beszélnek ás semmit sem csinálnak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Malasits Géza: Meg kívánom tehát állapítani, — előre bocsátom, azt hiszem, hogy helytelenül informálták a miniszter urat és ezért mondta ezt — hogy Győr városa senkire sem tukmálta rá a munkanélküli segélyt; mindenkinek kérnie kellett s mindenkit környezettanulmány alapján vettek oda be. iA különbség a miniszter úr felfogása és a győri magisztrátus felfogása között az, hogy azok nem könyöradományt adtak a munkanélkülieknek, hanem mint'ipari és kereskedelmi város, tisztában voltak azzal, hogy a munkás mit jelent a termelés szempontjából és azt akarták, — és ezt részben el is érték, ha nem is egészben — hogy a munkásokat a nehéz télen átsegítsék családjukkal, gyermekeikkel együtt, hogy ha történetesen megindulna majd a termelés, amire sajnos, kovás kilátás van, ezek a munkások ne teljesen lerongyolódva, legyengülve lépjenek be a termelés folyamatába. Meg kívánom még említeni, hogy Győr város a munkanélküliek segélyezését teljesen különválasztotta a szegénysegélyezéstől, mert a munkanélküliek támogatása nem egyértelmű a szegénysegélyezéssel. Más a szegény ember és más az, aki átmenetileg munka nélkül van és önhibáján kívül nem tud dolgozni. (Éri Márton: Olyan szégyen, ha valaki segélyben részesüli — Zaj.) Be is fejezem a kérdést. Elnök: Le is járt a képviselő úr beszédideje! (Kabók Lajos: Kiég baj az! — Éri Márton: Kérjen meghosszabbítást!) Malasits Géza: Csak megemlítem még, hogy ezt a kérdést teljesen racionálisan kell nézni. Az országnak, a társadalomnak, a váró- | soknak és egyéb közületeknek igenis van köte- i lességük a munkanélküliekkel szemben, mert j a munkanélküli mikor dolgozik, nem kapja ' M l'VISELÖHAZI NAPLÓ. XXXV. meg a termelés értékét, az általa termelt javak értékének csak töredékét kapja. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni, lejárt a képviselő úr beszédideje! (Kabók Lajos: Mindjárt befejezi!) Malasits Géza: Végtelenül sajnálom, hogy a házszabály nem adott lehetőséget arra, hogy ezt elmondjam, így csupán figyelmeztetni akarom még egyszer az urakat, — és ezzel be is fejezem beszédemet — hogy a munkás, mikor dolgozik, az általa, termelt javak értékének csak egy kis töredékét kapja, a többit elnyeli a kapitalista gazdasági és társadalmi rend (Simon András: Már harmadszor mondja!) és elnyeli adó formájában az állam. Ha a munkások dolgoznak és az általuk termelt javak értékének csak igen csekély hányadát kapják vissza, magától értetődik, hogy rossz időre nem tudnak semmit félretenni. Éppen ezért becsületbeli kötelessége annak a társadalomnak, amelyet munkájukkal eltartanak, hogy róluk gondoskodjék, de nem úgy, hogy csupán az elaggott szegényeket segélyezik, hanem, hogy a segélyezés révén életerős embereket kapjanak vissza. Sajnálom, hogy nem beszélhetek tovább, de majd a részleteknél kipótolom az elmulasztottakat. Egyébként a tárca költségvetését általánosságban sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: ötvös Lajos! ötvös Lajos: T. Ház! Előttem szólott igen t. képviselőtársam a költségvetés általános vitájában elhangzott szavaimra megjegyezte, hogy a csodálkozásnak bizonyos nemével hallják a kereszténypárttól és a kormánypárttól, hogy az szociális kérdésekkel foglalkozik. Ugyancsak megemlítette t. ^ képviselőtársam, hogy a Magyar Kultúra húsvéti szániában Csávossy Lajos jézustársasági atya a hitről és a gyakorlati életről olyan cikket írt, amely erő sen szociális ízű. (Éri Márton: Nekik nem kellemes téma!) Azén beszédemet és a keresztény gazdasági pártnak ezirányú felszólalásait annak tulajdonította, hogy kifelé beszélünk, (Éri Márton: ök mindig befelé beszélnek!) hogy a választások közelednek, Csávossy cikkét pedig úgy tüntette feîT hogy az aposztázia megszüntetésére íródott ez a cikk és azt van hivatva megszüntetni. T. képviselőtársam, a vitatkozásnak elemi feltétele ez: egymásnak jóhiszeműségét ne vonjuk kétségbe. Soha eszemágában nem volt Bem t. képviselőtársamnak, sem az igen t. szociáldemokratapártnak jóhiszeműségéi csak egy pillanatig is kétségbevonni. Ha azonban mi lojalitással nézzük — legalább is ezt tapasztaltain magamon és azon a párton, amelyhez tartozni szerencsém van (Jánossy Gábor: Itt is!) — a szociáldemokratapárt és igen t. képviselőtársam működését, akkor engedje meg nekünk, hogy azt kérjük: méltóztassék ezzel a lojalitással fogadni a mi megnyilvánulásainkat is, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a meggyőződésnek nem kevesebb fokával, nem kevesebb alátámasztásával mondjuk el azt, amit szociális téren elmondandónak tartunk. (Kabók Lajos: Mégis támogatják a kormányt! — Éri Márton: Ez fáj olyan nagyon?) Az az idő, amelyben vagyunk, talán azért olyan igen nehéz idő, mert itt egész fogalomzavar van a közgazdasági és társadalomtudományi kérdésekben. Hiszen a közgazdaságtudomány, mint olyan, a háborúban megszűnt. új fogalmakkal dolgozik. A társadalomtudomány olyan fogalmakkal volt kénytelen megismerkedni, amikkel a békebeli társadalom33