Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-494
220 Az országgyűlés képviselőházának 494. ülése 1931 április 29-én, szerdán. száma . . . (Jánossy Gábor: Nem így van, kérem! — Felkiáltások jobbfelöl: Valótlanság! Eri Márton: Ezt csak nem hiszi! Hogy lehet ilyen valótlanságot állítani? — Zaj.) Nen abszolút számokban mondottam, bánéin arányokban. (Egy hang a jobboldalon: Maga sem hiszi!) I).' igen, elhiszem. f (Eri Márton: Tessék a lakosság arányához mérni!) Nem abszolút számokról beszéltem. Az ország gazdasági állapotát, a lakosság számát tekintve, ha beleszámítom a földmunkásokat is, aránytalanul nagy a munkanélküliség Magyarországon. Ezt vitatni nem lehet. (Zaj a jobboldalon.) Mi történik azonban itt? Arról beszélünk, bogy közmunkákat adunk ki. A közmunkák hónapok Óta lógnak a levegőben és mindannyiszor, amikor a munkanélkülieknek valami nagyobb megmozdulása tapasztalható, megjelenik egy miniszteri nyilatkozat, egy újságcikk, hogy most kezdjük a két hidat építeni, azután majd az Erzsébet sugárutat itt a fővárosban, a vidéken meg az utakat, ezt, azt. A valóság az, bogy a munkanélküliek tízezrei a legborzalmasabb ínséget szenvedik, munka nélkül lézengenek. Ha elmennek az egyes vidéki városokba, ahol azelőtt majdnem ismeretlen volt a munkanélküliség, megdöbbentő kép tárul az urak szeme elé a munkanélküliség arányairól. (Eri Márton: Es lia. majd megkezdik a munkát, mi lesz a téma?) Ha tehát nem hidunk közmunkát adni, ba mondom, nem tudjuk azt követni, amit Metternich annakidején már jó néhány évtizede megcsinált, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy valamikép segélyezni kell ezeket a munkanélkülieket. Nem azért, mert ezzel könyörületességet gyakorolunk. Az a munkás, aki munkaerejének, munkaképességének birtokában van, könyöradományt nem fogad el és nem is méltó, hogy neki könyöradományt adjanak. A, munkás a nemzeti termelésnek alkotó része, a nem zeti termelés szempontjából fontos valaki. Nem is kell humánus léleknek lenni, nem is kell nem tudom milyen altruizmusról áthatott államférfiúnak lenni, csak racionálisan kell gondolkodni és be kell látni, hogy munka nélkül ez az ország elpusztul és minél több egy országban a kényszeredett munkanélküliek száma, annál kisebb a nemzet] termelés és minél kisebb a nemzeti termelés értéke, annál szegényebbek vagyunk. A munkás a nemzeti termelés alkatrésze. Ka racionálisan gondolkozom, be kell látnom, bogy amint a földet nem szabad elhanyagolni, ahogy az igás lovat nem szabad elhanyagolni, még kevésbbé szabad elbanyagolni az embert és nem szabad megengedni, bogy az ember osztályának nívóján alul süllyedjen, hogy az ember erőben, idegzetben teljesen legyöngülve kerüljön be ismét a termelésbe. (Egy hatig a baloldali»»: Ezi (dáírjuk!) Ebben a tekintetben azután azt kell mondanom, hogy ami a legutóbbi években történt, bizony megszégyenítő valami. • Olyan kevés történt, hogy az megdöbbentő. Maga a népjóléti miniszter úr is, amikor a probléma felvetődött, kissé tanácstalanul állt ezzel a kérdéssel .szemben és valabogy úgy képzelte el a dolgot, hogy az egyes városok gyűjtsenek össze pénzt és rendezzék így a szegénysegélyezés kénlését. Kaptunk is errenézve egy füzetet, az Egri normát és akkor aztán láttuk, hogy képzelik el ott a szegénysegélyt. (Homonnay Tivadar: Egerben jól megcsinálták!) A középkorban nagyszerűen megoldották a szegénysegélyezést, (Éri Márton: De úgy látszik, ott is megoldották!) Sőt az utóbbi korszakban is. Hiszen a háború alatt is nagyon gyakran láthattuk, talán még ma is megvan az a szokás, — nem láttam — hogy például Budán, itt velünk szemben, az Erzsébet apácáknál minden nap tizenkét óra tájban összegyülemlett egy csomó férfi és nő, oldalukon a taxamérővel, kis csajkával és vártak. Tizenkét óra után kinyílt az ajtó, kijött az apáca és kiosztotta a levest. Meg volt oldva a szociális kérdés. (Kabők Lajos: Ez az egri norma!) Valahogy úgy képzelik el az urak a szociális kérdés megoldását és a munkanélküliek támogatását, hogy meleg levessel, kegyes szavakkal és főkéi) íi másvilági boldogságra való utalással akarják őket megvigasztalni. (Zaj. — Eri marton: Ilyenekkel idejönni nagy szegénység! — Elnök csenget.) Kérerm önnek t. képviselőtársam, módjában lesz az én szavaimmal szépben ellenbizonyítékokat felhozni. En mindjárt bizonyítani fogok. Mondom tehát, ha nem tudnak munkaalkalmat teremteni, akkor az államnak morális kötelessége, a nemzeti termelés szempontjából racionális kötelessége a munkanélküliekről gondoskodni. A munkanélküliekről való gondoskodás nem azonos a szegénygondozással, mert más a szegény és elesett ember, aki a termelés szem pontjából nem jön figyelembe, és más az az ember, aki a termelés szempontjából figyelembe jön. Mert aki a termelés szempontjából figyelembe jön, azt előbb és inkább kell támogatni. Egészen racionálisan gondolkozva inkább kell támogatni azt, mert annál, ba bekap OSOlódik a nemzeti termelésbe, nem lehet közömbös előttem, milyen erővel, milyen idegzettel kapcsolódik újból be a termelésbe. Azt kell azonban mondanom, hogy az állam ezen a téren teljes érzéketlenséget, mutatott. Egyik-másik város, főképpen a haladottabb városok közül, mutat eziránt érzékel, ezeket azonban a miniszter úr alaposan megbarackozta. Itt van például Győr városa, amely az én érzésem szerint jól oldotta meg ezt a kérdést; nem adott könyöradományt, pénzt kéve set adott, ellenben annál több természetbeni szolgáltatást adott. Mégis a népjóléti miniszter úr — azt kell mondanom, ebben a kérdésben teljes tájékozatlanságot árult el — a keresztény gazdasági és szociális párt február 2">-i nyilvános értekezletén szinte pellengérre állította Győr városának ezirányú munkáját, mondván: Győrött úgy akarták a munkanélküliek számát megállapítani, hogy házról-bázra jártak és írták össze azt, hogy kik akarnak segélyt. Aki a minisztert így informálta, azzal én szeretnék későn este az Erzsébet királyné-út végén találkozni, ott azután megmondanám négyszemközt, máskor hogyan informálja miniszteréi Mert ebből egy szó sem igaz. (Egy hang a jobboldalon: Ez közönséges útonállás! — Jánossy Gábor: Ellenkezőleg, nagyon lovagias: bemondja előre, hogy ne menjen arra az az úr!) Győrben környezettanulmányt végeztek minden munkanélküliről; hivatalosan vették fel az adatokat és környezettanulmányt végeztek. A leggondosabb rostálásnak vetették alá minden munkanélküli kérvényét és csak a valóban ráiitaltakat, csak a valóban munkanélkülieket, támogatták. (Eri Márton: Es ez nem helyes.') .Vem hinném, hogy a miniszter urnak az fáj, hogy ezek a munkanélküliek nem voltak kénytelenek odaállni a karmeliták elé levesért: tudvalevő, hogy a karmeliták nem esznek húst és így igen sovány a levesük. (Simon András: Miért fáj az magának, hogy ott levest adnak?
