Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának 494. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 225 kapitalistákat rávenni arra, hogy nagyobb munkabért fizessenek, hogy ne zsákmányolják ki a munkaerőt, hogy ne alkalmazzanak Bedeaux-rendszert, amikor ezrével van munkanélküli munkás. (Zaj jobbfelöl.) Ezen a téren súlyos mulasztásai vannak a magyar államnak, amikor Janus-arcot mutat. Felénk, amikor itt a Házban ezeket szóváteszszük, a népjóléti miniszter úr arcát mutatja, aki azt mondja, kérem ezer év óta így volt. Igaz, hogy 500 évet tévedett a miniszter úr, hiszen a kapitalisztikus rendszer kialakulása a renesszánsszal kezdődött és nem ezeréves ez az Istentől berendezett kapitalista rendszer, hanem nem egészen 500 éves. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Sokkal régibb!) De a miniszter úr azt mondotta, hogy ezeréves a társadalmi rendszer, másikat nem tudok a helyébe tenni, bele kell nyugodnunk. (Zaj. — Viczián István: Egyiptomban micsoda kapitalizmus volt?) Ezzel szemben a kormányzat másik arca a legbrutálisabb eszközökkel teszi lehetetlenné, hogy a munkásság a kapitális^, elnyomás ellen védekezzék. A szociális gondoskodás nem ott kezdődik, hogy kegyes alamizsnát adnak a munkanélkülieknek, a szociális gondoskodás ne abban álljon, hogy jó szavakat adnak, könyörületes cikkeket írnak, hébehóba pedig egy kis meleg ételt is juttatnak a taxamérőbe, hanem a szociális gondoskodás abban álljon, hogy egyenlő mértékkel mérjenek a szervezkedés terén mindkét félnek és azokat a jogokat, amelyeket megadnak vagy hallgatagon tűrnek a kapitalisták részén, adják meg a munkásságnak is. A munkásság ereje, a munkásság önvédelmi akarata a legerősebb akadály a kapitalista étvággyal, illetve a kapitalista kizsákmányolás vágyával szemben, mert ha a munkásságnak megvan a lehetősége arra, bogy az önvédelem szerveivel ellenálljon a kapitalizmus nyomásának, akkor a kizsákmányolás nem lesz olyan borzalmas, mint amilyen borzalmas ma és akkor az állam minden költség nélkül jobban teljesítette szociális kötelességét, mintha ócska cipőket és ócska ruhákat osztogat széjjel. Visszatérve a munkanélküliségre, t. Képviselőház, a kormány ezt világjelenségnek mondja. Elismerem ezt, de a világjelenségek tekintetében is vannak különbségek a mellett, bogy nem lehet mindent a világjelenséggel igazolni. Kétségtelen, hogy a magyarországi munkanélküliségnek felduzzasztásához a kormány helytelen gazdasági politikája nagymértékben hozzájárult. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem mai keletű dolog ez. Méltóztassék csak elképzelni, az utóbbi hét esztendőben 76.000 munkahely szűnt meg. Ez azt jelenti, hogy 76.000 munkás egyáltalán kikapcsolódott a termelésből. 1930-ban több mint 10.000 munkahely szűnt meg. (Jánossy Gábor: A számokban nincs tévedés? — Zaj.) A közelmúlt napokban olvastuk a Gyosz. igazgatójának jelentését, amely megdöbbentően mutatja a magyar gyáripar visszafejlődését. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a Magyar Vasművek és Gépgyárak Egyesületéhez tartozó gyárakban néhány év előtt még 48.500 munkás dolgozott és ma cirka 30.000 dolgozik, látjuk, hogy itt is 18.000—18.500 munkás kikapcsolódott az üzemből, csak egy iparágban, a gépgyárakban, a nehéz vas- és fémiparban. (Simon András: Mert a szegény kapitalisták nem tudnak gépet venni!) Annyit, amennyit az európai gazdasági pangás rovására lehet írni, hajlandó vagyok elismerni, ami azonban ezen felül van, azt a magyar állam, helyesebben a magyar kormány helytelen gazdasági politikája okozta. (Simon András: Es a gépek szaporodása!) Nem is akarok erről vitatkozni, elvégre ennek a kérdésnek megvitatása a kereskedelmi tárca keretébe tartozik. En csak a munkanélküliség okozta sebek enyhítéséről kívánok néhány szót szólni, amennyire azt az idő megengedi. (Halljuk! Halljuk!) Folyton hallunk beszélni arról, hogy a munkanélküliséget enyhíteni kell, de nem munkanélküli segéllyel, mert ez a magyar állam végromlására vezetne és hallunk beszélni arról, hogy Angliában és Németországban mennyi bajt okozott ez. (Felkiáltások jobb- és balfelöl: Ügy is van!) Azok az államok ezt a bajt könynyebben bírják ki, mintha nem fizetnének munkanélküli segélyt és tudnak azok is olyan jól számolni, mint a magyar állam vezetőférfiai és ha az ő kalkulusuk azt mutatná, hogy olcsóbban jönnek ki, ha nem adnak munkanélküli segélyt, van annyi bátorságuk, hogy ezt biztosan megcsinálják. De mert látják, bölcsen látják, hogy még mindig ez a legolcsóbb metódus, ez a legkisebb és legkevesebb megrázkódtatással járó metódus, ennélfogva racionálisan gondolkodó emberek lévén, folyósítják a munkanélküli segélyt, ha már munkát adni nem tudnak. Erre azt mondják, hogy munkaalkalmakat kell teremteni. Kérem az urakat, ne menjenek messze példákért, tanuljanak nagy tanítómesterüktől és politikai ideáljuktól, az öreg Metternichtől. (Zajos ellenmondások jobbfelöl. — Eri Márton: Nekünk? — Jánossy Gábor: önnek lehet politikai ideálja, de magyar embernek nem! — Eri Márton: Reakció! Csak meg kell érteni: mi reakciósok vagyunk! — Jánossy Gábor: Magyar ember ideálja Metternich! Jó vice! Magyal- ideál! A hét. legjobb vicce! — Zaj.) önök szavakban Kossuth Lajost és Deák Ferencet vallják ideáljuknak, cselekedeteikben azonban Meíternlchet. (Eri Márton: Igazán bölcs mondás volt, gratulálok hozzá!) Majd bizonyítom. (Jánossy Gábor: Humoros!) Nem humoros ez, cseppet sem. így van. 1848ban ugyanolyan nagyarányú volt a munkanélküliség még a forradalom kitörése előtt, mint ma. Már 1847-ben kezdődött el a gazdasági pangás, a rettenetes pénzszűke. A helyzet majdnem azonos volt azzal, ami ma van, persze kisebb arányokban, mert akkor Ausztria még nem volt akkora ipari állam sem, mint Magyarország ma. Mit csináltak? Metternich összeszedette a munkanélkülieket, naponként kivezették őket hol a Kehmelzre, hol ide, hol oda és ott térrendezési munkálatokat végeztettek velük. Amikor Metternich egyik tanácsosa figyelmeztette őt, hogy ez sok pénzbe kerül, azt mondotta Metternich, hogy ez még mindig olcsóbb, mintha ezek az emberek csákánnyal, kapával, kalapáccsal Bécsbe jönnének és felborítanák a helyzetet. Hogy később ez megtörtént, az más rubrikába tartozik, kétségtelen azonban, hogy Metternich tisztábban látta a dolgot, mint önök, mert kevesebbet beszélt a kérdésről és többet cselekedett ebben az irányban. (Ügy ran.' <i ezéUöbaloldalon. — Ellenmondások jobb felöl.) Beszélünk a munkák megindításáról, beszé lünk arról, hogy itt. meg ott közmunkákat fogunk megindítani. Hallottuk itt a kereskedelemügyi miniszter urat, a pénzügyminiszter urat, akik a számok millióit dobálták a levegőbe. S az effektus az, hogy ma aránytalanul nagyobb a munkanélküliség Magyarországon, mint bármely civilizált államban. (Zajos ellenmondások jobbfelöl.) Az ország lakosainak