Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

16 Az országgyűlés képviselőházának juk a mocsarat, nem pedig, ha növeljük, önök pedig ezt a mocsarat akarják növelni még további ellenőrzésekkel, kiszállásokkal, vexatúrával és mindennel, amivel egy ilyen szakasz végrehajtása jár. Még valamiről meg kell emlékeznem. Nem tudom, hogy laz eddig felszólalt t. képviselőtársaim foglalkoztak-e ezzel a témával, azonban a vegyes és záró rendelkezések közé bele van iktatva, bele van bujtatva egy rendkívül veszedelmes intézkedés. Eddig ugyanis kisajátítás csak közérdekből történt. Magánemberek tulajdonát az állam vagy a vármegye is kisajátíthatta, és még a község is a törvényhatóság jóváhagyásával kisajátíthatott közérdekű intézmények részére. A kisajátítási itörvénv világosan megmondja, hogy milyen célból, vasutak, utak, közforgalmú csatornák stb., stb. részére. Szóval a magyar törvényhozás a magántulajdon szentsége alapján állt, amelytől soha el nem tért. Most ezen a helyzeten a miniszter úr ütött rést egy régebbi törvényével. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: 1907 óta érvényben van, amit most támad a képviselő úr. Tessék utánanézni.) Ha érvényben volna, miért kell ide bevenni, mi szükség erre, t miniszter úr, ha van ilyen törvény? Nincsen ilyen törvény. Van egy, amit a népjóléti miniszter úr csinált, a fürdőtörvény. À fürdőtörvény ütött rést ezen az állapoton, s lehetővé tette, hogy közérdekből, fürdővállalatok részére a szomszédos parasztember földjét ki lehessen sajátítani. En akkor is a legmesszebbmenőleg hadakoztam ez ellen és a legmesszebbmenőleg küzdöttem az ellen, hogy itt a magántulajdon elvén átgázoljanak, és hogy magánérdekért bármely más magánember vagyonát el lehessen venni. Ha közérdekből fennáll az az intézkedés, akkor elismerem helyességét és jogosságát, de hogy magánérdekből sajátíthassák ki bárki tulajdonát, ez ellen a legmesszebbmenőleg tiltakozom, ez <bolseviki módszer, amelyhez soha életemben hozzájárulni nem tudok. Ez a szakasz nemcsak a/t mondja ki, hogy magánérdetkért, egy gyáriparos érdekéért ki 1.-itiessen sajátítani magánvagyon!, hanetui azt is. hogy a közvagyont is ki lehet sajátítani. Mit mond az általam nehezményezett szakasz szövege? A 35. § ezeket mondja (olvassa): «Állami, törvényhatósági és községi tulajdonban lévő ingatlanokat, ha ezek az ingatlanok kizárólag mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt állanak* — agrártörvényhozás t. Képviselőház! — «vagy parlagon hevernek, továbbá magántulajdonban lévő parlagon heverő ingatlanokat is, az 1881 :XLI. tcikkhe iktatott kisajátítási törvény szabályai szerint jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatok létesítése vagy kibővítése végett ki lehet sajátítani.» Vegyünk egy példát. Ott van a Weiss Man fréd-gyar Csepelen, amely gyönyörűen fejlődik. Teljes elismerésemet nyilvánítom, nem gáncsképen említem ezt. Ha eddig a Weiss Manfrédgyárnak szüksége volt üzeme gyarapítása végett új területekre, szomszéd parasztok területeire, kisbirtokosok birtokára, közlegelőkre, vagy valami más területre, akkor kénytelen volt alkuba bocsátkozni a (községgel vagy a tulajdonossal és becsületes napiáron megfizeti«' azt az Ingatlant. így megszerezhette magának. Ez a helyes. Ez ellen senkinek ;ki fogása nem volt. Most azonban ennek a szakasznak alapján a Weiss Manfréd-féle vagy akármelyik más gyár egyszerű kisajátítási eljárást indít a szomszéd parasztin rtok ellen és azon az áron fogja azt a saját üzemébe bekapcsolni, ami lyen árt a bíróság állapít meg. Az pedig nagyim U89. ülése 1931 április 21-én, kedden. jól tudjuk a gyakorlatból, — aki látott már kisajátítási eljárást, az bizonyára jól tudja — hogy a ibírósági ármegállapítások rendesen a közforgalmi ár 50%^át teszik ki, felét annak az árnak, amelyért az illető tulajdona magánúton eladható lett volna. (Egy hang a jobboldalon: Ezt nem lehet mondani!) Nem áll azonban meg ez a törvény imég ennél sem, mert azt mondja, hogy azoknál a területeknél lehet erről szó, amelyek mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt állanak, vagy parlagon hevernek. Azt szeretném, ha a miniszter úr kioktatna engem, aki 63 éves vagyok és már vagy 43 éve gazdálkodom, arra vonatkozólag, hogy mit jelent az, «parlagon hevernek?» Mezőgazdaságilag és törvényhozásilag micsoda megállapítás az, hogy «parlagon hevernek?» Mikor hever egy birtok parlagon? Ha legelő, akkor parlagon hever? Ha véletlenül egy évig ugarol az illető birtokos, akkor a föld parlagon hever? Egyáltalában milyen «zó az, hogy «parlagon hever?» Mert én ma Magyarországon parlagon heverő tulajdont nem ismerek. (Felkiáltások a balközépen: Széchenyi idejében volt!) Legfeljebb az államnak lehetnek talán ilyen luxusterületei, melyek ilyen vagy olyan célból parlagon hevernelk. Méltóztassék megmagyarázni nekem, mit jelent ez a fogalom, hogy «parlagon hever?» Méltóztassék nekem megmagyarázni azt, hogy e törvény végrehajtásánál mi lesz az a kritérium, amely megállapítja, hogy egy (magántulajdon parlagon hever vagy nem hever parlagon? De tovább megy ez a szakasz. Azt is mondja még, hogy (olvassa): «Ugyancsak ki lehet sajátítani... a magántulajdonban lévő, kizárólag mezőgazdasági vagv erdészeti megművelés alatt álló ingatlanokat is» — agrártörvényhozás nagyobb dicsőségére a magyar mezőgazdaság védelmének: most már az erdőt sem védjük, a fürdőtörvénynél még az erdőt valahogy védtük, azonban ma már az erdőt sem védjük — akár mezőgazdasági vagy erdészeti megművelés alatt álló ingatlanokat is, ha az 1884 : XVII. tc-.be iktatott ipartörvény alá tartozó vállalatok érdeke kívánja. Ez anynyit jelent» hog;' kisvasutat kell csinálni vagy csatornát kell építeni az én birtokomon vagy más birtokán keresztül. Ha eddig egy vállalatnak erre szüksége volt, eljött hozzám és megegyezett velem, hogy mennyiért engedem végigárkolni a birtokomat vagy mennyiért engedem a birtokomon, tábláimon keresztülvezetni az ő iparvasútját vagy csatornáját. Ezentúl erre nem lesz szükség. Még parlagon sem kell hevernie annak a magántulajdonnak, csak mezőgazdasági vagy erdészeti művelés alatt kell állania és akkor az iparvállalat a nélkül, hogy velem alkuba lenne kénytelen bocsátkozni, egyszerűen kisajátíthatja tulajdonomat, rendelkezik az én magántulajdonommal. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Így van ma is!) Bocsánatot kérek, nincsen így! (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Tessék kérem megnézni, itt van a törvénykönyv, olvassa el!) Csak közforgalmúakra... (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az 1907. évi III. te. 8. §-át tessék elolvasni.) Nincsen benne. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az 1907 : III te. 8. $-ában van. - Felkiáltások a középen: Szórói-szóra benne van! — Bud János kereskedelemügyi miniszter: Szórói-szóra!) En nem tudok esetet, t. miniszter úr, hogy ilyen kisajátításra került volna sor valaha. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Akkor a jövőben sem fo°- sor kerülni!) Mindig magánegyesség alapján történt. Es ha