Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-489

Az országgyűlés képviselőházának 1+89. ülése 1931 április 21-én, kedden. 17 úgy van, t. miniszter úr, akkor sem helyeslem, hogy bármely magánérdekért, bárkinek ingatlanát el lőhessen venni és ki lehessen sajátítani. Ezt a jogelvet én el nem fogadom. (Bud János kereskedelemügyi miniszter: Az lehet!) Az én tulajdonom épo olyan szent, mint azé a gyárosé. Az én érdekeim épp olyan szent, mint a gyáros érdeke. Miért nem engedi meg a miniszter úr, hogyha véletlenül egy mezőgazdasági üzem érdekében állana, hogy egy gyárat összepakoltasson és elvitassen arról a vidékről, hogy ezt megtegye? Miért nem teheti meg viceversa? Miért nem engedik meg, hogy leromboltassanak egy gyárat, mert a mezőgazdaság céljából szükség van arra, keresztül kell ott vezetni egy csatornát vagy kisvasutak. Miért szent a gyár tulajdona, miért nem szent az én magántulajdonom? (Zaj.) Ez volt az, amit még meg kívántam itt jegyezni, ami ellen külön is fel akartam emelni szavamat e törvényjavaslatnál. Ha semmi más nem volna ebben a törvényjavaslatban, csak ez a rendelkezés maga, már ezért sem fogadnám el. Miután azonban ebben a törvényjavaslatban nincs egyéb, mint jogosulatlan, indokolatlan, abszurd kedvezése azoknak a vállalatoknak, amelyek működésének tulajdonítom és tulajdonítható, hogy ez az ország tönkrement, s folytatása annak a lehetetlen gazdasági politikának, amelynek eredményeit előre megmondtuk, akik tovább néztünk az orrunk hegyénél és amelynek eredményei ma bekövetkeztek, mert hiszen a magyar földbirtok romokban hever és« pedig a legkisebb vonatkozástól a legnagyobbig, ilyen javaslathoz, amely új privilégiumokat teremt, nem is intézmények, hanem egyesek, úgy látszik, a befolyásukat jól érvényesíteni tudó egyes nagytőkések részére, szavazatommal hozzá nem járulhatok. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bejárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Mielőtt a vitában elhangzott beszédekre rátérnék, igen röviden válaszolni akarok Gaal Gaston képviselőtársam egy-két megjegyzésére, amelyekkel követte a kartellvita folyamán felszólalásomban neki adott válaszomat. Nagyon örülök annak, hogy igen t. képviselőtársam azokat a megállapításait, amelyeket akkor úgy értelmeztem, hogy egy egész gazdasági ágra vonatkoznak, ha nem is vonja vissza, (Gaal Gaston: Nem vonok vissza egy jottát sem! Nem is magyarázom!) de mindenesetre másként értette. Ezzel kapcsolatban viszont képviselőtársammal szemben ismételten hangsúlyozom, hogy nekem, aki a kereskedelem és az ipar minisztere vagyok, meg kell védenem egy gazdasági ágat, ha igaztalan támadások érik és ezt a kötelességemet mindenkor teljesíteni is fogom. (Gaal Gaston: Az országgal szemben kell teljesíteni kötelességét!) A kérdés második részére nézve, ahol ismételten egyik tisztviselőm működését tette szóvá, elvi különbségek vannak köztünk. En azon az állásponton vagyok, hogy egy minisztérium munkásságának irányítását, elveit, a miniszter állapítja meg, a miniszter felelős minden ténykedésért. Azokban a minisztériumokban, amelyeknek élén állottam, ezt az elvet követtem és merem állítani, hogy ezt az elvet érvényesítem ezidöszeriut is abban a mi- ' KÉPVISELŐHÁZ I NAPLÓ. XXXV. nisztériumban, amelynek élén állok. Nem is helyeselnék más elvi felfogást, mert ez felel meg a régi gyakorlatnak és ez felel meg helyesen a miniszteri felelősség elvének is. Igen t. képviselőtársam a vámpolitikát illetően, hivatkozik a miniszterelnök úrra, hivatkozik más egyénekre is. Nem akarok ezzel a kérdéssel foglalkozni, de aki tudja, hogyan szüleit ik meg egy általános vámtarifa és akár nálunk, akár külföldön, hogyan születnek meg a vámtételek, az tudja azt is, hogy tulajdonképpen mindig, mindenütt a világon a kormányok tárgyalásokba bocsátkoznak ia különböző érdekeltségekkel és törekszenek bizonyos kompromisszumokat létrehozni. Nem akartam kioktatni igen t. képviselőtársamat, csak egyre kértem. Ismételten hangoztatta, mai beszédében is és úgy állította be az általános vámtarifát, mintha ez változtatta volna meg Európa gazdasági felfogását, (Gaal Gaston: Európáét nem, de minket ez tett tönkre!) mintha ez eredményezte volna az elzárkózási politikát. Ez ellen határozottan állást foglaltam és állást foglalok ezidöszeriut is. Igen t. képviselőtársam, legyen tisztában azzal, ma is azt állítom, hogy a mezőgazdaság helyzete azért romlott le, mert a világpiaci áralakulás olyan katasztrofálissá vált, amilyet nem is képzeltünk. (Gaal Gaston: Ez csak egy tényező az öt közül!) De ez a legfontosabb tényező és ez elől nem lehet elzárkózni, mert a világpiacon 12—13 pengős és még alacsonyabb búzaárak vannak, ezeket pedig nem uni, hanem mások állapítják meg. Ha olvasta volna tegnap t. képviselőtársam, hogy az olasz miniszterelnök úr azt mondja: oda fejlődött a túltermelés, hogy iá gabonát, a búzát ma már fel kell égetni, el kell pusztítani, azzal fűtenek mozdonyokat, (Gaal Gaston: Maholnap olcsóbb lesz, mint a szén!) ebből következik az, hogy innen származott ez a mai gazdasági helyzet. Ismételten állítom: ha ma 30 pengő körüli búzaárak lennének, akkor sem tudnánk mentesülni a világgazdasági válság hatásai alól, de mégis jobb volna a helyzetünk. Hozzáteszem még azt, hogy az egész világgazdasági válságban, — más okoktól eltekintve, amelyek a kialakulásban lényegileg közrehatottak — a mezőgazdasági krízis válik ki. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a világnépesség túlnyomó részét az agrárnépesség alkotja s ha annak vásárlóképessége megtorpan, ez kell, hogy az egész vonalon éreztesse hatását. Nem ok nélkül ülnek össze a termelő államok és nem ok nélkül tartanak különböző megbeszéléseket és konferenciákat. Látjuk, hogy sokkal élesebbé vált a helyzet, mint bárki^ gondolta volna, s kell, hogy ezek a megbeszélések eredményre vezessenek. Elolvastam az összes felszólalásokat, hal' lottam Friedrich István t. képviselőtársam megjegyzéseit a mezőgazdaság kartellirozásáról. Tényleg ide is vezet a világgazdiaság útja, — amire kitértem a kartellvitában is — hogy ebből a világgazdasági válságból nincs és nem lesz más kivezető út, mint az, hogy a világgazdaságnak másképpen kell átorganizálódnia és a mezőgazdaságnak is más irányt kell kapnia a maga terményeinek értékesítésénél, mert különben a katasztrófa végzetessé válik. (Gaal Gaston: Válik? Már vált is!) Nem akartam kioktatni t. képviselőtársamat, mindenesetre arra kértem és kérem ma is, hogy ezekben a kérdésekben nagyon óvatosan foglaljon állást, mert végeredményben a világgazdaságnak nem mi .szabunk irányt, mi legfeljebb csak követhetjük a világgazdaság 3