Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának U9 U. gyészeti árukat gyártó és a cipőgyártóüzem, a szegedi kerületi börtönben a kosárfonóüzein szüntette meg működését, a soproni kir. országos fegyintézetben pedig a 100—150 embert foglalkoztató kefeköiöüzem szűnt meg. Lépesről lépésre szorítjuk vissza azokat az üzemeket, amelyeknek némi hatása lehetett az illető szabad iparágra, Ezidőszerint a váci fegyintézetben három, asztalos-, mezőgazdasági gép- és gombüzemre vonatkozó, a szegedi kir. kerületi börtönben két, bútor- és hajlított bútorüzemre vonatkozó, a soproni kir. országos fegyintézetben és a kir. országos gyűjtőfogházban pedig egyegy, szövő- és vegyesüzemre vonatkozó vállalati szerződés áll fenn. T. képviselőtársamnak és más érdeklődőknek ismeteltén kijelentettem, hogy minden egyes esetben a lehető legbehatóbb megfontolás tárgyává fogom tenni, hogy vájjon ilyen szerződéseket meghossz'abbítsak-e. Ki kell azonban jelentenem, hogy nem szándékozom teljesen megszüntetni az ipari munkát a fegyintézetekben, mert ez nem felel meg annak a célnak, amelyet követnünk kell. Minden erővel rajta vagyunk azonban, hogy a szabad iparnak ne csináljunk konkurrenciát. Konkrét adatokat erre vonatkozólag nem is tudok kapni, mert minden egyes esetben, amikor a panasz konkretizálódott, a kivizsgálás után arra az eredményre jutottam, mint, amit most voltam bátor megemlíteni, hozzátévén, hogy ahol komolyabb adat volt, ott előbb-utóbb be is következett az illető üzemek megszüntetése, amint a felsorolás mutatja. A letartóztatási intézeteknek vállaliati üzemeiben már csak mindössze mintegy 800 letartóztatott munkás dolgozik és ha azt az előbbi^ összehasonlítást figyelembe veszem, amely rámutat a különbségre a szabad munkás és a fegyintézeti munkás munkaképessége tekintetében, iákkor ennek a 800 fegyintézeti munkásnak munkaereje alig becsülhető többre mint az egynegyedére, egyharmadára, 200—280 szabad munkás munkájára. Ez se•ui'ilyen körülmények között nem olyan munkaerő és nem lehet az ő munkateljesítményük akkona, hogy a sokkal nagyobbszámú, tízezrekre menő ipari munkásság megélhetését veszélyeztesse. Vannak igen fontos szempontok, amelyek t. képviselőtársam beszédében kidomborodtak, amelyeket én is mérlegelni tudok, anélkül, hogy viszont azokat a szintén fontos szempontokat, amelyeket a fegyintézeti foglalkoztatás szempontjából magam elé tűztem,^ maga elé tűzött elődöm és mindenki maga elé tűz, aki ismeri a fegyintézeti foglalkoztatás valódi jelentőségét, feláldozni engedném. Tisztelettel kérem tehát felszólaló képviselőtársamat, legyen meggyőződve arról, hogy az igazságügyi kormányzat nem akar a szalbad iparnak versenyt támasztani, nem is támiaszt és ha eddigi intézményei során itt-ott valami túlfejlődött, azt már visszafejlesztette, a jövőben is készséggel halad ezen az úton, de a fegyintézeti ipari foglalkoztatás bizonyos kereteit fenn kell, hogy tartsa. (Helyeslés.) En a magam részéről kérem ennek a pontnak változatlan elfogadását. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az 5. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A H az az 5. címet elfogadta. Következik a 6. cím. Kérem annak felolvasását. Petrovics György jegyző (olvassa a 6—7. címeket, valamint a IX. fejezetet, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Ki:l'\ ISKT.ÖHAZl NAPLÓ. XXXV. ülése 1931 április 29-én, szerdán. 219 Elnök: Ezzel a Ház az igazságügyi tárca költségvetését s a költségvetés IX. fejezetét részleteiben is letárgyalta. Az ülést 5 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirendünk szerint következik a népjóléti és munkaügyi tárca költségvetésének tárg válása. Az előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! — Kabók Lajos: Mi lesz a munkaüggyel? — Jánossy Gábor: Mindjárt meghalljuk!) Túri Béla előadó: T. Képviselőház! A népjóléti és munkaügyi minisztérium költségvetésében tulajdonképpen mint egy tükörben látjuk az ország nyomorát és bajait. A népjóléti minisztérium költségvetése mondhatnám a gazdasági életnek is vetülete, mutatja gazdasági életünk bajait, nehézségeit, avagy mutathatja annak előnyeit. Tény az, hogy a népjóléti tárcának ebben a költségvetésében inkább esak az ország bajait és nyomorát látjuk és keveset láthatunk abból a jólétből, amely a minisztérium nevében benne van, dte annál többet látunk éppen azért azon gondosságitól és gondból, amellyel a minisztérium az ország e nehéz helyzetében a nyomort gondozza, a bajokat enyhíteni igyekszik. Éppen azért, mert gazdasági életünknek, viszonyainknak mintegy vetülete ez a költségvetés, azt kellene mondanunk, hogy amennyivel súlyosbodott a helyzet, amennyivel több baj fakadt fel és nehezedett reánk, e tárca költségvetésének annál nagyobbnak kellene lennie. (Ügy van! fobbfeíől.) Ez volna a természetes logika és a dolgok rendje. (Kabók Lajos: Miért nem nagyobb?) De másrészt a redukció, a költségvetés apasztásának szükségessége olyan elodázhatatlan, hogy ennek nyomait még a népjóléti költségvetésben is látjuk és a miniszter urnak is a redukció terére kellett lépnie. A miniszter úr — mint a napokban olvastam — egyik beszédében azt mondotta, hogy mint egy Harpagon, úgy kezeli az állam pénzét és egy krajcárt sem enged fölösleges kiadásra. (Helyeslés jobbfelől.) Ezt a természetét a költségvetés megállapításánál is meglehetősen érvényesítette, mert ha kellett is a tárea költségvetését redukálni, nem nagy a tárca költségvetésének redukciója, mindössze 1,281.000 pengő, amennyiben a múlt esztendőben 71.200.000 pengő volt a minisztérium költségvetése, az idén pedig 69,923.000 pengő. A redukció azonban voltaképpen mégis nagyobb, ha a multévi költségvetést nézem, nagyobb pedig azért, mert új tételek vannak a jelenlegi költségvetésben és a leglényegesebb tétel, amely a múltban nem volt meg, az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálására megszavazott 1.200.000 pengő. (Kabók Lajos: Ez is kevés!) A régi dotáción felül azonkívül a nép jóléti minisztérium átvette a költségvetésbe az úgynevezett szociális telep intézményét, amely, ha nem is nagyon sokba, de körülbelül félszázezer pengőbe kerül. Azután vannak egyes intézményeknél olyan személyi kiadások, amelyek a múltban még nem voltak meg, mert vagy nem volt az intézmény kifejlesztve, vagy pedig az áliás nem volt betöltve, úgyhogy tulajdonképpen két és félmillió pencőre tehetném a valóságos redukciót a népjóléti minisztérium költségvetésében. T. Képviselőház! A redukeió mutatkozik mindjárt az első tételnél, mindjárt a központi 32