Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

220 Az országgyűlés képviselőházának 494. ülése 1931 április 29-én, szerdán. igazgatásnál is és itt meg kell említenem, hogy a 250 ezer pengő megtakarítást részben a politikai államtitkárság be nem töltése okozta, — a miniszter úr egymaga látja el tárcája ügykörét — azonkívül a központi igazgatásnál ezt a 250 ezer pengőt a dologi kiadások törlése eredményezte. A minisztérium központi igazgatásánál mint fontos ügyre, rá kell mutatnom még a lakásügy kezelésére, amely ha ugyan már nem is okoz nagy részben akkora gondot, mint ami kor még foglalkozott a népjóléti minisztérium a lakásépítéssel, de tudjuk, hogy megmaradt a minisztérium kebelében egy szerv, amely részben vizsgálja a felmerülő pereket vagy pedig azokat a jogi konstrukciókat készíti el, amelyek a felmondások vagy a lakásügy további rendezése folytán szükségesek. Meg kell itt említenem, hogy azért is fontos ez a szerv, mert a hajléktalanság veszedelme egyre nő és nagy örömmel konstatálhatom, hogy a minisztériumban rendkívüli gyorsasággal intézkednek a tekintetben, hogyha hajléktalanná lesz valaki, az illető egy szükséglakásba elhelyeztessék. A központi igazgatásban a lakásügyek rendezésére felvett tételt tehál min szabad kifogásolnunk, hogy megmaradt, mert arra még mindig szükség van. Ha nézem a népjóléti minisztérium tárgykörét, akkor az voltaképpen a nyomorgóknál, betegeknél, rokkantaknál és még az egészségeseknél is tulajdonképpen arra irányul, hogyan előzze meg a betegséget vagy jobbanmondva, hogyan gondozza az ország népének egészségi állapotát. T. Képviseilőház! Nagy örömmel látom, hogy a népjóléti minisztérium a saját szorosan vett rovatain túl a lakosság kereseti viszonyainak megfigyelésénél igen nagy előrelátást taniisíl. Tudniillik a népjóléti minisztériumban figyelik és vizsgálják a jövedelemeloszlást az országban, annak apadását és egyáltalán azokat a jelenségeket, amelyek a polgárság anyagi helyzetét érintik. Hogy a népjóléti minisztérium egy ilyen célt is tűzött maga elé, azt hiszem ezáltal a lehető legjobban szolgálja a népgondozás ügyét es tudatosan állt bele abba a munkába, amely szükséges, hogy az országban úgy a munkásságnál, mint az intelligenciánál, a jövedelemnek rendkívül nagy csökkenésével komolyan foglalkozzunk. Ezt azért említem fel, mert a költségvetés rovataiban a minisztériumnak ezt a munkáját, ezt a magasabb szociálpolitikai gondolkozását a tételelvben nem találjuk. Ha mármost címletek szerint nézzük a népjóléti minisztérium ügykörét, látjuk, hogy legelőször idetartozik a közegészségügy, a betegek és rokkantak gondozása. T. Ház! Azt hiszem, nem szükséges mondanom, hogy a modern világban mennyire fontos a kórházak intézménye. (Ügy van! jobbfelől.) Különösen fontos nálunk ma, mert mind több ember van, aki nem birja a privát gyógykezelést, nem tud szanatóriumba menni. Régente szinle ritkaság volt az, hogy az intelligenciához tartozó ember nem szanatóriumba, hanem kórházba ment, most pedig a kórházak az ország lakossága nagy részének, nagy rétegének szolgálnak gyógyhelyül betegségeben. Magyarországon az államkincstár és az üti. terhére a múlt esztendőben 200.000 volt a kórházban gondozottak száma. Azt kell vennünk, hogy ezek nek nagyobb része mégis egészségesen tér az után viwza a nemzeti életbe, így léhát a kórházakra fordított tétel nemcsak humanitárius dolog, a betegek gondozása nemcsak a humánus eljárás kérdése, de egyben a nemzeti erő megmentése és a nemzeti munka védelme is. A kórházak száma azonban, sajnos, még így sem elég. Egy példát hozok csak fel arra, hogy milyen nagy szükség van a kórházak terén. Kilenc állami kórház, amelyeknek felépítése, berendezése már tervbe volt véve, félben van ós csak egyetlenegy új kórház teljes berendezésére jutott pénze a költségvetésben a minisztériumnak. Ebbe a rovatba, a betegek gondozásának rovatába veszem a rokkant-ügyet is, mert hiszen ők a háború betegei, a háború rokkantjai. Itt meg kell állapítanom azt, hogy a hadigondozottak járadékaira kifizetett összeg és a hadigondozó intézmények fenntartására fordított összeg tulajdonképpen ugyanannyi,mint a múlt esztendőben volt, de azt hiszem, ezt senki sem kifogásolja akkor, amikor tudjuk, hogy milyen nagy rétegekről van szó (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és milyen nagy érdemeket szerzett és életüket részben odaadott emberekről van szó. (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) Hiszen a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknek és hadiárváknak még mindig 66.782 a száma. A rokkantak kihalása folytán természetesnek látszanék az, hogy ez a tétel évről-évre kisebbedik. Ez azonban nincs így és a minisztérium nem is akarja apasztani ezt a tételt, — 19,500.000 pengőt tesz ki a hadigondozottak tétele, — mert azt az öszszeget, amennyi megmarad a státusból kihalók révén, a többi hadirokkantak számára nagyobb járadék kifizetésére fordítja a kormány. (Élénk helyeslés jobbfelöl, a baloldalon és középen) Azt hiszem, ez is teljesen méltányos dolog, sőt úgy tudom, hogy a miniszter úr a bizottságban be is jelentette, hogy külön rokkant-törvényt készít elő, amelyben ezt a kérdést is rendezi. Meg akarom ezenkívül innen is említeni, hogy a rokkantak felülvizsgálatának ügye is szerintem teljesen jó mederben halad, mert ha bejelentés történik, jóllehet a hadirokkantak felülvizsgálatának utolsó terminusa lejárt, a miniszter úr azonnal intézkedik, hogy a felülvizsgálat elrendeltessék. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) En is hallottam panaszokról s magam is tapasztaltam, hogy egy-két esetben, ha nem történt intézkedés, amint ezt másodszor bejelentettem és közöltem, hogy az illetőt elutasították egy hivatalos cédulán azzal, hogy most nincsen felülvizsgálat, tehát nem lehet azt megejteni, azonnal, két nap alatt intézkedés történt, a felülvizsgálatot elrendelték. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Éljen a miniszter!) A rokkantak gondozásáról szóló rovatnál találkozunk a művégtaggyár kiadásaival. Talán ezt is kifogásolni fogják sokan azzal, hogy ez az üzemek körébe tartozik és így konkurrenciát csinál ez a gyár a szabadiparnak. Azt hiszem, erre talán legkevésbbé lehet ezt állítani, mert ellenkezőleg, azt tapasztalta a minisztérium, hogy ez a müvégtaggyár sokszor az árak mérséklésére hat vissza. Hogy pedig ezt a tételt nem apasztotta a miniszter, azt gondolom, ezt egészen helyesen tette. Miért? Mert ha valami szükséges a hadigondozottaknál, az első ugyebár az, hogy a hadirokkant megkapja azt a művégtagot, amellyel legalább a maga életét tovább tengetheti. Azért ennek fenntartása tovább is szükséges, s apasztása nem volt lehetséges, hiszen a statisztikában azt találom, hogy a hadirokkantak száma még mindig 8000, azoké tudniillik, akik protézissel látandók el. A közegészségügyhoz tartozik a népbetegségek ellen való védekezés és e téren elsősorban a tüdővész elleni védekezés áll homloktér-