Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-494
218 Az országgyűlés képviselőházának U9U. ülése 19S1 április 29-én, szerdán. scire további felvilágosítással is kívánok szolgálni. Először visszatérek arra a témára, amelyet Bródy Ernő t. képviselőtársam előzőleg említett ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy hogyan áll a váci fegyintézet nyomdakérdése. Azt mondta, hogy feltűnő, hogy Jü vágón papirost rendelt. ; Az a munka, amely a váci fegyintézet nyom dájá.ban folyik, elsősorban igazságügyi nyomtatványokat termel, ennek következtében helyes, ha. tiszlába jövünk azzal, hogy az igazságügyi nyomtatványok legnagyobb része papíranyagot jelent, amelyeken alig egy-két mondat, nem is -mondai, hanem talán 'csak egy-két szó jelenti a nyomdai munkát. Ennek következtében megállapíthatom, — előbb nem tudtam válaszolni, mert hiszen nem tudhattam erre a részletre azonnal fejből válaszolni — hogy a 10 vágón papír alul marad a bíróságok évi nyomtatott papíranyag szükségletén és erre a célra szereztetett be. Megnyugtathatom úgy az érdeklődőket, mint t. képviselőtársamat, hogy áll az, amit mondottam s amit helyesnek is tartok. •*™9* Mtír A váci fegyintézet nyomdája üzemét egyáltalán nem terjesztette ki, f^ü^ozatlanul olyan egyazerfi technikai berendezkedéssel dolgozik, mint dolgozott eddig, a foglalkoztatott fegyenc munkások száma nem emelkedett és ez az intézmény a szabad pályán levő iparnak konkurren ciát nem csinál. (Kothenstein Mór: Tévedés!) Én folyton kérem az adatokat. Egyet hallottam, annak nyomban utána is néztem és éppen az előbb helyeztem helyes megvilágításba. Méltóztassanak feltételezni rólam, hogy politikai ellentétek az igazság keresésében engem senkitől nem választanak el: egyetértek Kabók t. képviselőtársammal abban, hogy a közüzemek tul fej [észtet tségével szemben tenni kell valamit. En leszek is, mindjárt rá fogok mutatni, mert történtek intézkedések. De ha ezek a kifogások valamely üzemre helyt állanak, akkor ez elsősorban a váci fegyintézet nyomdaüzeme. Ismétlem és erre Rothenstein Mór t. képviselőtársam figyelmét is felhívom és felkérem őt, méltóztassék egyszer velem eljönini a váci fegyintézet! nyomdába és méltóztassék meggyőződni róla, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mer elmenni! Fél, hogy ott tartják!} hogy olyan egyszerűek... (Malasils Géza: A szocialisták ismerik! — Éri Márton: Azért nem kell haragudni! — Rothenstein Mór: Nem volna újság a részemre! — Derültség a jobboldalon.) ... Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam az én Igazságszeretetemei annyira nem vonja kétségbe, hogy velem cl ne merne jönni akárhova (l'f/j/ van! Vail i'<m! a jobboldalon. — Jánossy Gábor: De csak a mimiszter úrral!) s meg vagyok győződve arról is, hogy én az ő társaságában is, akármilyen nagy hatáskörrel rendelkezik is ő az ő tömegei felett, bárhová el mernék menni. (Rothenstein Mór: Ugy van! — Helyeslés a jobboldalon.) Erről meg vagyok győződve. Én arra kérem t. képviselőtársamat, jöjjön egyszer el és nézze meg azt a technikai felszerelési és tisztelt képviselőtársam meg fogja tudni alkotni a véleményét és meg fogja mondani, hogy ilyen technikai felszereléssé] a mai fejlett nyomdaiparral szemben konkurenciát nem is lehet csinálni, (('fill ran! a jobboldalon.) Mármost visszatérek a vállalkozók kérdésére, A váci fegyintézet nyomdája nincs vállalkozó kezében, ez háziüzeni, kiesik tehát málébból a szempontból is. A versenypanaszok, különösen a rabmunkavállalkozók ellen irányulnak — mint hallottuk — és ezekkel szemben a kikötött rabmunkabéiek túlalacsony mértékét teszik kifogás tárgyává nyilván abból indulva ki, liogy a rabmunkást a szabadmunkással egyenértékűnek tekintik és uiem veszik figyelembe azt a nagy különbséget, amire már előbb is utaltam a ami a kettő között fennáll. Már pedig a Letartóztatás! intézetekbe kerültek között először is sok a gyönge és beteges, semmihez nem értő, munkára alig használható és alig kényszeríthető ember, (Kabók Lajos: Tönicgmuuka!) sőt az értékesebbek teljesítményeit is bénítólag befolyásolják a szabadság vesztéssel járó testi és lelki behatások. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A rubin unka-vállalkozó a szerződésben kikötött létszámot minden esetben foglalkoztatni tartozik, mert hiszen ott a foglalkoztatás olyan szükséglet, amelyet valamennyien elismerttok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mármost a letartóztatottak között a rabmunka-vállalkozó nem tehet megkülönböztetést, nem válogathat, hanem köteles mindenkit elfogadni, akit rendelkezésére bocsátanak. (Kabók Lajos: llúszlilléies munkabérrel!) Ö nagyi-észt kezdő és sokszor olyan munkásokat ka]), akikre az előbb rámutattam s akik igen különböző értékű munkáké pességűek. Ennek következtében azután és sok egyéb okból kifolyólag ez a munkateljesítmény nem is (hasonlítható össze a szabadmunkások munkateljesítményeivel, nem is szólva arról, hogy egy szakmunkásnak milyen intelligencáia van, különösen milyen intelligenciája van az ipari munkások egyik legelőkelőbb kategóriájának, a nyomdászokna'k. (Kabók Lajos: Miniszter úr, ez egészen primitív tömegmunka, oda nem kell szakképzettség!) Kérem, hiszen éppen ezt hangsúlyozom. Ezt mondottam én is t. képviselőtársam, de úgylátszik, ön ezt nem egészen világosan értette meg. Mivel azonban én azt hiszem, hogy a t. Ház megértette, nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni. (Simon András: Emésztési láza van!) Mindezekből mármost az következik, hogy a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kifogásolt rabmunkák, vagyis a rabmunkabérek kifogásolt alacsony volta ellenére a háború után létesített ilyen vállalati üzemek egész sora kérte az utóbbi években a szerződéses kötelezettség alól való felmentését, ami elől nem is lehetett elzárkózni, mert ezek a vállalatok többnyire nem voltak életképesek, meirt hiszen éppen a rendelkezésükre bocsátott munkaerő, munkaanyag nem volt megfelelő, de az igazságügyi kormányzat intenciója nak is megfelelt az, hogy minél kevesebb ipari foglalkoztatás legyen a fegyintézetekben és ft lehetőséghez képest minél több fegyintézeü egyén kerüljön mezőgazdasági foglalkoztatás hoz. (Jánossy Gábor: Úgy van, ez a helyes!) Azonban ebben az országban, ahol ipar is van és ahol a bűnözés az ipari területen sem egészen csekély számú, természetesen, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy most mái minden fegyintézet! elem egyedül mezőgazdasági foglalkoztatásra legyen szorítva. Már az előbb is mondtam, 'hogy a törvényszéki fogházakban a letartóztatottaknak mintegy 10%-a, viszont a fegyintézetekben letartóztatottaknak 40%-a végez ma ipari munkát. Fokról-fokra szorítottuk vissza az ilyen vállalkozói üzemeket és megállapíthatom, hogy a bírósági fogházakban megszűnt kisebb vállalatokat nem is említve, a kir. országos gyűjtőfogházban a játékkészítő-, a. magyar perzsaszőnyegszövő-, a köt szövő- és a kefeköt öiizem, a váci kir. országos fegyintézetben két asztalosüzem, a ve-