Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának 494 • Ez az iparág, amely nem is olyan nagyon regen, még mintegy 350—400 munkást foglalkoztatott, ma már a legminimálisabbra zsugorodott össze, úgy hogy alig 50—60 az ebben az iparágban foglalkoztatott munkások száma. Tudom, hogy nemcsak egyedül a gyüjtőfogházi verseny vitte idáig az állapotokat ebben az iparágban, hanem az általános gazdasági válság is hozzájárult ehhez, de igenis állítom, hogy a gyűjtőfogházban rabmunkával készült vasbútorok versenye is rendkívül nagy mértékben hozzájárult a vasbútoripar mai súlyos helyzetéhez. Teljesen megengedhetetlen, hogy legyen egy kiszemelt vállalkozó, aki — nem tudom, hogyan, talán összeköttetései révén — szerződés mellett több esztendőre bérbe kapja a gyűjtőfogház műhelyét, egyben hozzájut a rabok olcsó munkaerejéhez is, és a letartóztatási intézetek fegyelme mellett a rabokat olyan munkateljesítményre tudja szorítani, hogy az komoly versenyt okoz a szabad iparnak. Ebben az irányban már nem egyízben fordultunk az igazságügyminisztériumhoz az érdekelt ipar munkásai nevében — az igen t. miniszter úrhoz is, nagyrabecsült elődjéhez is — sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy még a mai napig sem történt olyan intézkedés, amely ezt a versenyt megszüntetné, sőt amidőn abban reménykedett az ipari munkásság, hogy a szerződés lejártával nem kötnek újabb szerződést olyan formában, mint ahogyan az a múltban történt, éppen azt tapasztaltuk, hogy az újabb szerződést is megkötötték, hasonlóan, mint a korábbi szerződést, azzal a változtatással, hogy most már nem yasbútorokat gyártanak ott benn, hanem épület-tömegcikkeket, épület-vasalásokat, csuklókat, pántoikat és más ilyen tömegcikkeket és ezzel egy másik iparágnak támaszt olyan indokolatlan versenyt, amelyre különösen ezekben a rendkívüli súlyos időkben nincs szűkség. Köztudomású ugyanis, hogy az építkezés 1907 óta egészen minimálisra zsugorodott össze és ennek következtében ez az iparág rendkívüli súlyos helyzetben van. (Jánossy Gábor: Drága a pénz, nem kapnak építési hitelt. — Malaslts Géza: Elviszi a pénzt az állam adóba. — Jánossy Gábor: A bankokban van pénz.) Mindezt figyelmenkívül hagyva, a nehéz helyzetben levő iparnak olyan konkurrenciát, olyan versenyt állítanak ezzel a gyüjtófogházi rabmunkával, amely itt is teljesen tűrhetetlenné teszi a helyzetet. Itt főként azért emelek szót, mert a munkanélküliség úgyis kínosan érinti a munkásságot. Napról-napra — a szó teljes értelmében így kell mondanom: napról-napra — folytonosan fokozódik a munkanélküliek száma, amely ma már ijesztő mértékű; itt a tavasz, de a munkanélküliség nem csökken, hanem folytonosan emelkedik és többszöri kérelem ellenére sem történt intézkedés, hogy a súlyos bajban lévő munkásságnak, a súlyos bajban lévő iparnak ilyen indokolatlan versenyt ne állítsanak fel. Teljesen megértem azt, hogy a letartóztatási intézetekben levő egyénekre jól hat, ha valamilyen foglalkoztatásban részesülnek, hogy lelkileg is könnyíti ez a helyzetüket, semmi körülmények között sincs azonban szükség arra, hogy ez a foglalkoztatás olyan módon torién jék, hogy ez egyes iparágakban, egyes Iparágaik munkásai számára olyan állapotot Idézzen elő, mint amilyen állapotot a rabok foglalkoztatása tényleg előidézett.^ Ezt lehet egészen más módon is megoldani és nem lehet privilegizált vállalatokat olyan hallatlanul nagy előnyben részesíteni, hogy ők nemcsak ilyen letartóztatási intézet műhelyét, hanem ülése 1931 április 29-én, szerdán. 217 még a letartóztatási intézetben levő egyéneket is olyan hallatlanul olcsó bér mellett — napi 20 fillér bér mellett — használhassák ki, zsákmányolhassák ki s az intézet fegyelmi jogkörét felhasználhassák arra, hogy annak a magános iparűzőnek vagy vállalkozónak — nem is tudom hirtelenében, hogy kinek is — olyan termelési lehetőséget adjanak, amely egyrészt a vállalkozót indokolatlan haszonhoz juttatja, másrészt pedig az iparnak csinált olyan versenyt, amely versenyre különösen a mai súlyos időkben egyáltalán nines szükség. Nemcsak a gyűjtőfogházakban áll ez fenn, hanem egyéb letartóztatási intézetekben is hasonlóan foglalkoztatják a rabokat. Legfőbbkép az kifogásolható, hogy a foglalkoztatás olyan módon történik, hogy a szabad ipar körébe vágó cikkeket gyártatnak, piacra viszik azokat az árukat, amelyeket rabok készítenek és ezzel ártanak az iparnak, ártanak az ipar munkásainak. Nagyon kérem a miniszter urat, szíveskedjék ezt a kérdést alapos meggondolás tárgyává tenni. Nem lehetséges az, hogy a múlt időkben történt helytelen elgondolás alapján folyjék továbbra is a rabok foglalkoztatása. nem lehetséges az, hogy ez mindig így maradjon, hogy ezen változtatás ne történjék. Nem egy deputációt voltam már kénytelen vezetni a minisztériumba is; nem az igazságügyminiszter úrhoz, hanem elsősorban a kereskedelemügyi minisztériumba azért, hogy rámutassunk az ebből származó nehéz és áthidalhatatlan helyzetre. A küldöttségjárás alkalmával azonban kiderült, hogy nem a kereskedelemügyi miniszter úron múlik az intézkedés, hanem az igazságügy miniszteri um hatáskörébe tartozik. Ismétlem, hogy oda is megtörtént az írásos megkeresés nem egy ízben s a miniszter úr válaszában nem találta olyannak az egész panaszt, hogy az érdemleges beavatkozást igényelne. Vagyis a miniszter úr úgy látja jónak, hogy maradjon a dolog továbbra is így, mert a kapott információ szerint ott nem olyan nagyszámú rab nyer foglalkoztatást; vagyis az információba azt foglalták bele az informálok, hogy csak néhány letartóztatott egyén nrankáját vették igfinybe s ez komoly versenyt nem támaszt semilyen foglalkoztatási ágnak és főleg az volt az indok, hogy a letartóztatási intézetekben levőket valamivel foglalkoztatni kell. Ismétlem, én ezt elismerem, de a foglalkoztatásnak igen sok módja van. A foglalkoztatás megtörténhetik olyan módon, hogy azt nem érzi meg az ipar, hogy e mellett az ipar munkásai nem válnak munkanélküliekké; mert a mai nagyon súlyos gazdasági válságban, ami kor a munkanélküliek válsága olyan hallatlanul nagy és javulásra alig van kilátás, nem volna szabad a munkanélküli munkások számát még ilyen módon is szaporítani, az iparűzésnek ilyen nehézségeket támasztani. Tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést alapos megfontolás tárgyává tenni és a sérelmeket kiküszöbölni. A címet egyébként nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) 11a szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügy miniszter úr óhajt nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Ezzel a kérdeskomplexummmal már találkoztunk az általános vita során és ma egy korábbi költségvetési tételnél is. A képviselő úr kérdé-