Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.
Ülésnapok - 1927-494
210 Az országgyűlés képviselőházának 49 U. ülése 1931 április 29-én, szerdán. tetés végrehajtására a bűncselekmény elkövetése ulán sok-sok évvel került a sor. Akkor már az az ítélet, amely meghozatalakor valóban megnyugtató ítélet volt, sokszor nyugtalanító és igazságtalan ítéletté alakult át, de nem a bíróság hibájából, mert a bíróság az ítélet végrehajtását rendelte el, és ha azt nyomban végrehajtják, az igazságos ítéletként lett volna végrehajtva. De teszem fel azt, hogy egy fiatalember 18—20 éves korában elkövet valami bűncselekményi s azután 6—7—8 év telik el, míg a végrehajtást megkísérlik, mondjuk megkísérlik végrehajtani azt a hathónapi börtönbüntetést, amit kiszabtak rá. Közben az az ember megházasodott, gyermeke van, tisztességgel, becsületté] dolgozik. Most már 8 év múlva ránézve annak ;i büntetésnek súlya nem ugyanaz, ban.'in százszorosan több (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és az ítélet megnyugtató ereje nem az ítélet eredet] elhatározási hibájából, hanem az Idők múlásából, a bűnügyek feltorlódásából kifolyólag válik bizonytalanná. (Gál Jenő: Ezek kivételek!) Ez idézte elő a kegyelmi ügyeknek nagy feltorlódását. Minthogy ezek az állapotok már szünőhen vannak, majdnem meg is szűntek, az fog bekövetkezni, hogy rohamosan csökken] fog a kegyelmi ügyek száma és még rohamosabban fog csökkenni a kedvező elintézésre Indokoltan előterjesztett kegyelmi kérvények száma. T. Ház! Az ügyvédkén lésre vonatkozólag tegnap kifejtettem azt az álláspontomat, hogy oly közel vagyunk egy nagy ankéthez, hogy nem szeretném a kérdés részleteire vonatkozólag álláspontomat eleve leszegezni. A szegény védelemre vonatkozólag t. képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, hogy a magam részéről már ismételten tettem nyilatkozatot, a közvédői és egyéb közügy védi foglalkozásoknak díjtalanságával szemben meglét tem a magam észrevételeit és e tekintetben nagyon könnyen egy nevezőre tudunk jutni az ügyvédi kar kívánságaival. Itt a fedezet kérdéséről van szó. nem a jogcímről és a követelés jogosságáról, de a fedezetre vonatkozólag éppen a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat vitájában tettem már bizonyos propoziciókat és remélem, hogy e pronozíciók megvalósításának ideje el is követ kezhetik. Ennyit kívánok csak idevonatkozólag említeni. Wolff Károly t. barátom szóvá tette azt a kérdést, amit az első cím vitájában már Krüger Aladár t. képviselőtársain és barátom is szóvátett, azt a ferde helyzetet, hogy amikor a bírói státustörvényben lévő Intézkedések alapján az egyik csoportból a másikba való átmenetid egy bizonyos rendszer szerint van szabályozva, ezen a rendszeren f rést üt a III. csoportból a IV. csoportba átlépő bíró esete. Nekem is az a meggyőződésem, hogy ez olyan rendszertelenség, amely a törvény szerkesztőjétől, a törvény alkotójától és a törvényhozó szándékától kell, hogy távol állott légyen. Ezidőszerint azonban ez az én működésemet jóval megelőző időből származott tényleg hatályban lévő törvényes állapot, amellyé] szem ben nem késtem felemelni szavamat akkor, amikor ezt a tárcát átvettem. Már első költségvetésem tárgyalása során igyekeztem ezt a kérdést megoldani és azóta tudom, hogy igaz az, amit t. képviselőtársam mond, hogy tudniillik ennek a kérdésnek megoldása egészen lé- j nyegfelen anyagi áldozatot jelent, sőt volt égy időszak, amikor úgy alakult a helyzet, hogy még anyagi áldozatba sem ikerült a dolog, mert ez mindig attól függ, hogy ki az, aki előlép. 3—4—5 vagy 6000 pengő ilyen elvi kérdésben nem számíthat. Mégis azonban abból az elvi okból, hogy olyan időszakot élünk, amikor a kormány a státusrendezési kérdéshez nem nyúlhat, nem helyezkedhetünk ebben a tekintetben sem más álláspontra. Hiszen vannak más hasonló kérdések i,s, vannak más szolgálati ágakban is ilyen felvetett kérdések. Ha azok nein is euynyire átlátszóan törvényes tévedésből származó kérdések, de szintén olyanok, amelyek meghallgatásra varnak. Ha pedig egy kérdést rendez a törvényhozás, akkor igen nehéz elmenni más, sokszor figyelemreméltó, ha nem is ennyire jogászi lag megokolt kérelem mellett. Úppen azért, mert ez volt a kormány elvi álláspontja, nem kerültem abba a helyzetbe, hogy ezt a kérdést megoldjam, amit végtelenül sajnálok és magam fogok örülni, ha bekövetkezik az, amit t. képviselőtársam remél és amiben azt tartom, nines okom kételkedni, hogy talán a jövő költségvetésben módom és lehetőségem lesz ezt az igazságos követelést teljesíteni. T. képviselőtársam már az általános vita során felemlítette a joggyakornokok kérdését, Én ezt is idetartozó kérldésnek tekintettem és azért most válaszolok t. képviselőtársamnak és vagyok bátor megjegyezni, hogy ezzel a kérdéssel én is foglalkoztam, sőt maiakkor, amikor a múlt évi július 1-ével az irodai gyakornokok egy része és fokozottabban minél nagyobb része bírói jegyzőkönyvvezetői munkára fog fordíttatni] és ezek soraiba a még talán tanulmányait nem is teljesen befejezett jogászi l'júságbúl lehetne kiválogatni az alkalmas egyéneket. így körülbelül ugyanazt az utat követein, amelyre t. képviselőtársain most rámutatott. Mindenesetre azt a további gondolatot, amelyet ezzel kapcsolatban felvetni méltóztatott, komoly megfontolás tárgyává teszem, hiszen olyan bírói gyakorlati és elméleti férfin részéről jön ez a tanács, akinek véleményére mindig nagy súlyt szoktam helyezni. Kiskos t. képviselőtársain és barátom felszólalásában számos (gazán eleven gyakorlati tapasztalatra valló szempontra mutatott rá. A magam részéről köszönettel veszem az ilyen felszólalást, mert ez csak alkalmat adi nekem, hogy olyan dologra is figyelmet fordíthassak, ami talán közvetlenül elkerülte volna a szememet. Nem kívánok a részletekbe bocsátkozni, csak egyetlen! tiszteletteljes megjegyzésem van arra vonatkozóan, hogy a közhivatalokban a fűtési szezon mikor kezdődik. Erre vonatkozóan nagyon régi időszakból vannak rendeletek. A magam részéről azonban azt tartóin, hogy annyira egyéni dolog, hogy ki mikor kívánja fűttetni a helyiségét, hogy ezt másként szabályozni, mint határozott caesurát megjelölni, nem lehetséges. Természetesen azt is bátor vagyok felszólalt t. képviselőtársain ügyeimébe ajánlani, hogy kezdek kételkedni abban, hogy nagyobi) számmal volnának azok, akik túlkorán kezdenek fűttetni. Inkább nagyobb számban vannak azok. kik a maguk részéről az évi első megbetegedési forrásnak rendesen azt tekintik, hogy valamely közhivatalban vagy bármely túlkorán fűtött szobában kényszerültek tartózkodni. Az egészségügyi szabályok szerint nem az a nagyobb veszedelem, ha fűtetlen szobában van valaki, mert ez ellen védekezni tud mindenki, ellenben a túlkorán, túlzottan idő előtt fűtött helyiségekből származik a legtöbb veszedelem.
