Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-494

Az országgyűlés képviselőházának h9h. ülése 1981 április 29-én, szerdán. 203 Ne méltóztassék az én szememre méltatlan hangol vetni, mert hiszen én csak jogosan mutattam rá a tendenciózus állítások igen súlyos valótlanságára. (Kabók Lajos: Ez csak ön szerint valótlanság! *-r Simon András: Mindenki szerint! Hiába beszél! — Meskó Zoltán: A számok beszélnek! — Malasits Géza: Az Ítéletek is beszélnek, amelyeket munkások ellen hoztak!) rropper Sándor t. képviselőtársam ellen tétet fedez fel a t. Ház nagy érd enni és nagytekintélyű elnökének ma tett közjogi nyilatkozata és az én közjogi álláspontom között. Sajnos, Propper t. képviselőtársam közjogi előadása sokkal zavarosabb volt, (Éri Márton: Nem ért hozzá!) semhogy én az ő nyilatkozatára válaszolni tudnék, egyre azonban határozott kijelentést telielek, iiogy én nem észleltem semmiféle nézeteltérést az elnök úr közjogi álláspontja és az én közjogi álláspontom között. (Egy hang a középen: Nem is lehet!) Végül Propper képviselőtársam is felkapta azt a témát, amelyet az első felszólaló hozott ide, amikor egy bírósági tárgyalásnak most folyó bizonyos részletét említette, s ezzel kapcsolatban megkockáztatta azt az újabb nem igaz vádat, bogy a bíróságnál nem egyenlő az elbánás. Konkrétumot nem tudott mondani, mert ez, úgy látszik, szokás és kényelmes álláspont, amikor valakivel és egy ilyen tiszteletreméltó testülettel szemben is igaztalan vádat emelnek, de úgy látszik, a konkrétumot abban látta pillanatnyilag, hogy egy bizonyos tegnap történt incidensből kifolyólag nem történt volna meg teljes szigorral az illető személy előállítása. Anélkül, hogy erről az ügyről kritikát mondanék, anélkül, hogy annak részeleteibe bocsátkoznám, s anélkül, bogy helyeselném azt, hogy idehozták ezt a témát, csak tényt akarok megállapítani, azt, bogy az illető személy letartóztatása ma délelőtt háromnegyed 10 órakor megtörtént és pedig közvetlenül az ügyészség elé. (Esztergályos János: Kíváncsi vagyok, bogy ha én is fegyverrel védekeznék, velem is úgy csinálnának-e? — Malasits Géza közbeszól.) Mit fog csinálni a t. képviselőtársam? (Zaj a szélsőbaloldalon.) En a közbeszólásoikra szívesen válaszolok, de ha ketten méltóztatnak egyszerre közbeszólni, akkor nem értem. Méltóztatnak tudni, hogy én soha, senkivel alkuba nem bocsátkozom a törvények végrehajtása tekintetében, s amíg itt vagyok, a törvényeket megalkuvás nélkül fogjuk végrehajtani. (Malasits Géza: Ha Pali bácsi nem ment volna maga oda, ma sem tartóztatták volna le!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Ha képviselőtársam regényt akar írni, akkor méltóztassék regényolvasók közé menni és ne Csapion fel parlamenti mesemondónak. Frühwirth Mátyás t. képviselőtársam bizonyos telekkönyvi kérdésekről beszélt és szóvátette, hogy a Szigetközben még bizonyos nehézségek vannak a telekkönyvnél. Az ő felszólalásának sem volt talán egészen szerenesés a formája, mert t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a Szigetközben közel 1000 gazda exisztenciáját fenyegeti a telekkönyvi állapotok elfajulása. T. Ház! Az igazságügyminisztérium a legnagyobb erőfeszítéssel azon volt, hogy az évek alatt rendkívül nehéz és lehetetlen telekkönyvi állapotokat a rendes mederbe szorítsa vissza. Ez' óriási erőfeszítéssel általában sikerült, úgy, hogy telekkönyvi panaszok immár a közelmúltban hozzám az ország egyetlen részéből sem érkeznek, ellenben igaz; az, hogy vannak egyes helyek, ahol a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. telekkönyvi iratcseréből kifolyólag ránkzúdult nagy anyag még nincs tökéletesen feldolgozva, és ilyen kivételes helyzetben van — úgy f látszik — a t. képviselőtársam felszólalásában említett Szigetköz is, amely szintén a trianoni határszélen van. Méltóztassék tehát nekem megengedni, hogy ezt a kérdést kivizsgáljam és meg vagyok győződve, hogy abban az esetben nemcsak t. képviselőtársamat fogom megnyugtatni, de t. képviselőtársamat is arra indítja a saját igazságszeretete, hogy ne általánosítson és ne mondja azt, hogy a telekkönyvi állapotokban még sok kivetnivalót lehet találni. Bródy Ernő t. képviselőtársam és barátom az esküdtszék kérdéséről beszélt. Nem vagyok hajlandó most újból belebocsátkozni ennek a kérdésnek taglalásába; sokszor megmondtam már a magam álláspontját, s különösen Bródy t. képviselőtársam, akivel alkalmam volt egy bizonyos időszakban az akkor még készülő, most már készenlévő sajtótörvénytervezetről bizalmasan és baráti alapon beszélni, nagyon jól tudja és ismeri álláspontomat, ne méltóztassék tehát azt a kijelentést tenni, amit tett, hogy az esküdtszéket mint lekicsinylendő értéket kezelem. (Bródy Ernő: Nem a miniszter úrra mondtam!) Gondoltam is, hogy nem rám; én csupán ki akarom kapcsolni ezt a kérdést e pillanatban, mert nem tartom aktuálisnak. Azonban mindenesetre jellemző, hogy t. képviselőtársam ebben a kérdésben nem azon az állásponton van, nem azt mondja, hogy az egész vonalon visszaállítani az esküdtszéket, hanem a maga részéről is nagyon elfogadhatónak tartja, vagy amint ő mondta, nagyon is vitatható álláspontnak tekinti, hogy esetleg a közönséges bűncselekményekre ezidőszerini visszaállíttassék-e? (Lázár Miklós: így van!) Hát én, t. képviselőtársam, mindig azt mondom, hogy az esküdtszékkel szemben úgyszól ván mindenkinek vannak bizonyos ellenészrevételei. Az én álláspontom pedig nem volt olyan, hogy a/t mondottam volna, hogy közönséges bűncselekményekre igen, de a sajtóra nézve nem, erre igen, arra nem. En nem mentem bele részletekbe, csak azt mondottam, hogy az esküdtszék intézményét bizonyos reform nélkül visszaállítani józan megfontolás szerint és jogászi judiciummal senkisem kívánhatja. (Ügy van! jobbfelől.) Hogy mik azok a határok, máskor lesz arra mód ás alkalom, hogy róla beszéljünk. Bródy t. barátom a váci nyomdáról is beszélt. Tegnap hallotta felszólalásomat, amelyet idevonatkozólag Kothenstein képviseltőársam felszólalásával kapcsolatban tettem. Számadatokkal igazoltam, hogy milyen jelentéktelen foglalkoztatásáról van szó. Bródy képviselőtársam értékelni is tudja azt, hogy a fegyintézetekben való munkáltatás egészen elsőrangú közérdek, mert hiszen a munkátlanságra való nevelés a legnagyobb veszedelem és direkt lélekromboló hatással lenne a fegyintézetbe;

1 való tartás mellett. Már elődöm kezdeményezte és én a magam részéről csak folytattam azt a törekvést, hogy a lehetőség szerint minél nagyobb számban kerüljenek fegyencek a mezőgazdaság keretében való foglalkoztatásra. Ezt a törekvést annak a körülménynek fennforgása tette lehetővé, hogy az Igazságügyminisztérium fegyintézeteinél bizonyos ingatlanok állanak rendelkezésre. En a magam részéről szívesen folytatnám is azt, hogy minél többen és többen Jegyének a mezőgazdaságban foglalkoztatva, bár sajnálattal állapítom meg. hogy a fegyintézetben lévők közül igen sokan 30