Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-492

Az országgyűlés képviselőházának U92. rosok és vállalkozók forgalmi adójából bőségesen, megtérül az a veszteség, amelyet az adó- j kedvezmény folytán kell elszenvedni. Hogy azonban ezen a téren misem történt, ez folyik abból, hogy a kormány nem tudja átérezni azokat a nehézségeket, amelyek alatt ima az egész társadalom nyög, szenved. Ennekfolytán ne is csodálkozzék a kormány azon, ba népszerűsége a Legminimálisabbra »csökkent le és ma mar ! olyan injekciókhoz kell folyamodnia, mint ami- ' lyen injekciókhoz folyamodott például e napok- ! ban is a honvédelmi miniszter úr, akiről azt olvastuk a hétfői lapokiban, hogy amikor lement Magyarország délvidékére, ott küldőt tsé gek fogadták és amikor megnézem, hogy kikből állt az a küldöttség, akkor látom, hogy az egyik községben például a leventék és cserkészeik sorfala között vonult be a miniszter úr és vezette, ezeket a református Dap, a cserkészek nek és leventéknek szülei azonban távol .maradtak. (Propper Sándor : Azokat nem lehet kötelezni, a leventéket lehet!) Továbbmenve a következő községben a község jegyzője üdvözölte a miniszter urat. (Szűcs István: Nem is a kisbíró szokta üdvözölni!) A kisbíró talán függetlenéi)!) ember, semhogy ilyenre vállalkoznék. Azután megint továbbmenve, a következő községben pedig a főszolgabíró volt az, aki a honvédelmi miniszter urat üdvözölte. (Reischl Richárd: Magukat is fogadja a főszolgabíró mindenütt! — Esztergályos János: Igen, esendőrszuronnyal!) Sehol sem láttam azt, bogy a független polgárok jöttek volna örömmel üdvözölni a honvédelmi miniszter urat. Sem az iparosok, sem a kisgazdák, isem a kereskedők, sem a lateinerek nem voltak künn üdvözölni ia miniszter urat, ellenben kijött a jegyző, a szolgabíró, a pap, kijöttek a leventék és a cserkészek. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagyon könnyen megállapítható tehát laz, bogy azok, akik a miniszter urat ezen a diadalútján üdvözölték, mind olyanok voltak, akiket oda kirendeltek és nem voltak künn (azok. akik tulajdonképpen ennek az országnak teherviselő lakosságát alkotják. Ezekre az injekciókra és ezekre a színházakra azért van szüksége ia kormányinak, hogy ezzel elhitesse legalább a hiszékeny emberekkel, hogy van még népszerűsége ebben az országban. Ha a munkanélküliség kérdésével foglalkozunk, akkor rá kell mutatnom arra, hogy • a túlsó oldalról sokszor halljuk, amikor mi politikai követeléseket hangoztatunk, hogy hiszen nem választójog kell a népnek, hanem kenyér. Éppen ezt a kenyeret követeljük mi a kormányon ós pártján. Tessék gondoskodni arról, hogy legyen kenyere a munkásnak, legyen kenyere az iparosnak, legyen kenyere a kereskedőnek. Milyen jogcímen követelik ezt ;. túlsó oldalon és kitől követelik? Tőlünk ellenzéktől? Hiszen, hogy az iá kenyér meg legyen, annak lehetőségeit megteremteni végeredményben a kormánynak és partjának áll módjában, nem pedig az ellenzéknek. . A kormány és a kormány pártja állít fel olyan követeléseket, amelyeknek tulajdonképpen nem követeléseknek kellene lenniök, hanem intézkedéseknek. A kormánynak kellene olyan intézkedéseket foganatosítania, amelyeknek következtében az ország lakossága tényleg kenyérhez is juthat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor nincs kenyér, értem azt, hogy nem jut az embereknek. Meg tudom érteni és meg tudtam érteni, hogy a háború alatt kukoricakenyeret kellett enniök az embereknek, bizonyos időszakon keresztül. Ezit megértem azért, mert nem volt más. Amikor azonban épülése 1931 április 2A-én, pénteken. 103 pen az a hiba és a legtöbb sirámot ia miatt halljuk, hogy nagyon sok a búza, akkor semmi sem indokolja azt, hogy az emberek ezrei és ezrei ne juthassanak kenyérhez. Folyik ez azonban abból a fejetetejére állított gazdasági rendszerből, amelynek a kormány és pártja híve, amelynek a kormány és pártja mondhatnám, fanatikusa. (Reischl Richárd: Ez csak változatosság! Egyszer tököt ettünk, most meg fekete kenyeret eszünk!) A kormány nem tud megbarátkozni avval a gondolattal, hogyha a gazdasági viszonyokon változhat ni és javítani akar, akkor egész eddigi politikáját sutba kell vágnia és új utakon kell keresnie a boldogulás Lehetőségeit Sokszor említik fel _ nekünk a/t. bogy hiszen minden gazdasági bajunknak Trianon az oka. Én egy pillanatig sem akarom Trianont védelmezni, lehetetlen is volna, sőt éppen szocialista álláspontomból következik az, hogy a békeszerződéséket a legnagyobb igazságtalant ágnak kell bélyegeznem, minősítenem azért, mert hiszen azokat a népeket, amelyeket ^Magyarországtól elcsatoltak, akaratuk és megkérdezésük nélkül csatolták el. Amikor azonban erről beszelünk, akkor meg kell állapítanunk azt is, bogy az a tragédiája Magyarországnak, hogy mindig találtak jogcímet arra, amivel azután az adott állapotokat indokolni tudták. Volt idő, amikor például minden gazdasági bajnak és nyomorúságnak amely korántsem volt és lehetett olyan mértékű és méretű, mint \a mai, okozójául Ausztriát állították oda. Az uralmon lévő magyar politikai klikkek és pártok mindig megtalálták a módját annak, bogy valakire rákenhessék a bajok okait. Emlékszünk arra, hogy az osztrák iga alól [való szabadulásunk volt az, amit mint olyant jelöllek meg, bogy a bajoktól bennünket meg fog szabadítani. A 67-es kormány ugyan egy-két esztendőt kivéve állandóan uralmon volt, de még a G7-esek is azt mondották, legnagyobb részt azt. állították, hogy e.sak azért (helyezkednek a (>7-es alapra, mert hiszen az adott körülmények, az adott erőviszonyok lehetetlenné teszik .számukra Ausztriától _ való megszabadulásukat. Amikor ezek a közjogi vitákra ««-lapul szolgálható kölühnények megszűntek és amikor a háború befejeződött és utána jött ez a felfordulás, amelynek okai nem itt keresendők Magyarországon, hanem az okok magyarázatukat az egész európai helyzetben ielik, akkor egy darabig lehetett élni abból, ihogy minden bajnak a forradalom volt az oka, ma pedig ott tartunk, hogy minden bajnak Trianon az oka. (Sándor Pál: Azt mondják! — Farkastul vi Farkas Géza: Ügy is van!) Én nem tartom a kérdést ilyen egyszerűnek és iez valóban el szomorító is volna, — mondhatnám — kétségbe kellene esnünk valamennyiünknek, ha elhinnénk azt, hogy minden baj kútforrása Trianon, mert ez egyértelmű volna azzal, hogy addig, míg a trianoni szerződés életben vau, mi egyáltalában nem itudunk csinálni semmit, s ennek azután a következménye az, hogy nagyon sokan ennél az oknál fogva nem is akarnak (csinálni semmit, mert hiszen megállapítják, hogy míg ez a szerződés fennáll és Magyarország mai helyzete meg nem változik, addig mi képtelenek vagyunk arra, hogy segítsünk sorsunkon. Már pedig megítélés -ni szerint nem minden bajnak ez az oka, nem lehet mindent erre szorítani, nem lehel min« (lenre ezt a sémát ráhúzni, hanem igenis, körül kell m'/.ni és ba nehezebb viszonyok és adottságok között is, de legalább azokat a le16'