Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-492

102 Az országgyűlés képviselőházának 492. ülése 1931 április 24.-én, pénteken. az építkezés. Mi ennek az oka? Ennek az oka, t. Ház, az, hogy míg a háború előtt 5^— 6%-os amortizációs kölcsönt lehetett kapni az építtetőnek, addig ma 10—12, sőt vidéken hellyelközzel 14—15%-kai adják a kölesönt. M i sem természetesebb, minthogy amikor a kamatláb ilyen szédületesen magas, az építkezés annál kevésbbé Indulhat meg, mert hiszen már a békevilágban is, amikor pedig kevésbbé volt Le rongyolódva az ország gazdasági élete, az építkezések túlnyomórészt kölcsönökből történtek. Hiszen mindenki előtt tudott dolog, hogy példáid Budapesten alig volt ház, amely ne amortizációs kölesönből épült volna fel. Igen ám, de amikor 6%-os volt az amortizációs kölcsön, természetes, bogy a házbérek is ehhez igazodhattak, mert az, akinek (>%-.os amortizációs kölcsönnel lehetett számolnia, mindenesetre lényegesen olcsóbban tudta megállapítani a béreket, mint ahogyan meg lehet allapítn] akkor, amikor 10 vagy 12%-OS amortizációs kölcsönből építenek házat. Ha tehát a kormány ugyanolyan erélyt mutatott volna a tőkésekkel szemben, mint amilyent mutatott helytelenül és jogtalanul a magasabb munkabérért és ember] megélhetésért küzdő munkásokkal szemben, akkor egészen bizonyos az, hogy ezen a téren is lehetett volna némi eredményeket elérni. Amikor mi erről beszélünk, mindig azt mondják, hogy ezzel elriasztjuk a külföldi tőkét. De kérdem én: milyen külföldi tőkét riasztunk ell Mát jön ide be e nélkül is külföldi tőke! Annak ellenére, hogy Svájcban 2% a kamatláb, a svájci tőke nem szalad ide a 10 és 12Ä-0S kamatláb országába, hanem továbbra is távol tartja magát. Knuekfolytáu tehát legalábbis ezidoszerint tisztán és kizárólag csak a belső tőkére lehet számítani, ezt pedig meg felelő rendszabályokkal lehetne arra kötelezni, hogy a kamatlábat megfelelően és a viszonyokhoz mérten méltányosan mérsékelje. De az építkezés megindításának vau egy másik akadálya is, amit az építkezések megindításáról, vagy fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása során is megemlítettünk, az hogy az építőanyagok egy-két kartell kezében vannak. Megállapítottuk, hogy például éppen azoknak az építőanyagoknak ára, amelyek Magyarországon állíthatók elő, emelkedett a háború előttivel szemben horribilis módon és csodálatos dolog, hogy a fának, annak a fontos építőanyagnak az ára, amelyet külföldről hozunk be, a háború előttivel szemben alig változott. A háború előtti árakkal szemben tehát alig emelkedett annak az építőanyagnak ára, amelyet külföldről hozunk be lényegesen magasabb szállítási költségek mellett, mint azelőtt, s amelyet ezenkívül vámok is terhelnek, míg ellenben annak a téglának az ára, amelyet hazai rögből termel és hazai szénnel égetnek ki, annak a mésznek az ára, amelyet ugyancsak nem külföldről hozunk, hanem itt állítunk elő, és a cementnek az ára is, amely az utóbbi időben különösen fontos cikké vált az építkezéseknél, lényegesen emelkedett a háború előtti árakkal szemben. Hoztunk mi törvényt a kartellekröl, azonban már akkor megmondottuk azt, hogy a kartelltörvény rendelkezése] nem alkalmasak arra, hogy azt a hallatlan profitvágyat, amelyet ;i kartelleknél tapasztaltunk, valamiképpen leszorítsák, valamiképpen korlátok közé szorítsák. A kartellek tovább is vígan garázdálkodnak és az építőanyagok ára olyan magas, hogy ez szinte lehetetlenné teszi az építkezések megindítását. Azelőtt, ha egy szegény ember valami kis viskót akart magának építeni, fel tudta azt magának építeni egyrészt olcsó kölcsönnel, másrészt pedig olcsó építőanyaggal Ma háromszor-négyszer annyit kell erre áldoznia, Ha ezenkívül figyelembe vesszük még azt is, hogy a dolgozó embereknek túlnyomó nagytöbbsége lényegéén kevesebbel keres ma, .mint a háború előtt, hogy a munkabérek, a jövedelmek lényegesen lecsökkentek, akkor adva van a magyarázata annak, miért nem indulhat meg az építkezés. Pedig az építkezések megindítása azért is igen fontos volna, mert egész sereg iparágat lehetne Dzen az úton foglalkoztatáshoz juttatni. Csak a napokban intéztem a pénzügyminiszter úrhoz egy interpellációt, amelyre választ nem kaptam s amelyben foglalkoztam a tatarozási adókedvezményekkel. Valószínű, hogy a pénzÜgyminiszter úr azért nem adott választ, mert hiszen talán maga sem ismeri ki magát abban a rendeletben, amely olyan roppant szövevényes. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azért nem válaszoltam, mert nem tartotta szükségesnek közölni, hogy mit kíván kérdezni! — Esztergályos János: Miért ilyen rosszkedvű a miniszter úr, ilyen korán reggeli — Kuna P. András közbeszól. — Zaj. — Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ne gyanúsítson! — Esztergályos .Iá nos: Hol van még este, még ráér mérgelődni a miniszter úr! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bárdos Ferenc: Az interpellációt nem is előttevaló nap, mint azt a házszabályok megkövetelik, hanem két héttel előbb nyújtottam be, így tehát bőséges alkalma lett volna a pénzügyminiszter úrnak a választ előkészíteni. Ha azonban az interpelláció talán nem voll teljesen világos és érthető, azért van szükség arra, hogy azt a képviselő szóbelileg is meg felelően megindokolja. A dolognak a lényege azonban az, hogy a rendelet beszél azokról az adókedvezményekről, amelyek bekövetkeznek abban az esetben, ha a tatarozási vagy átalakítási munkák jövedelemtöbbletet eredményeznek. Viszont — és ez volt a lényege az én egész felszólalásomnak és interpellációmnak — a jogcímek között fel van sorolva egy sereg olyan, amelynek természete zárja ki azt, hogy ennekfolytán jövedelemtöbblet állhat elő. Ha tehát az adókedvezmény, miként azt a rendelet első szakasza mondja, csak a jövedelemtöibbletre vonatkozik, akkor mi sem természetesebb, minthogy érthetetlenné válik a rendelet további rendelkezése, amikor olyan jogcímeket sorol fel, amelyek jövedelemtöbble tct semmi körülmények között sem eredménye/. hétnek, mint ahogy én magam is mondottam: például akár az alapzat megerősítése, akár a tetőzet javítása nem eredményez jövedelemtöbbletet. Nemcsak magam voltam erre kíváncsi, amiért be is jegyeztem volt ezt az interpellációt, hanem kérdést tettem azért is, mert egész széles társadalmi rétegeket érdekel az ügy és ezek a széles társadalmi rétegek lettek volna nagyon kíváncsiak arra a magyarázatra, a lyek megadása a t. pénzügyminiszter úrnak félig-meddig mondhatnám kötelessége volt. Azok az intézkedések, amelyeket én itt sürgetek, szintén alkalmasak lehettek volna arra, hogy a munkanélküliséget valamiképpen csökkentsék. Hiszen ha a tatarozás megindul, ha az építkezés valamiképpen mégis csak elkezd mozogni, még ha adóelengedésekkel vagy ndóked vezniényekkel jár is, nem jelenti azt, hogy erre az állam ráfizet. Mert hiszen egyrészt a munkások kereseti adójából, másrészt pedig az ipa-