Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

DJ Az országgyűlés képviselőházának 491. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. eltiltja a behozatalát. (Krisztián Imre: Szép esztergályos! — Farkas Gyula: Mit csinálnak a csehek a magyar újságokkal?! — Krisztián Imre: Mit csinálnak a magyar szocialisták a cseh pénzzel?!) Magyarországon ugyanaz ismétlődik meg ma komédiában, ami Széchenyi idejében tragédiában történt. Méltóztatnak tudni, hogy Széchenyi könyveit egypár vármegyében indexre tették, Széchényit parasztIá/adónak nevezték el és könyveit nyilvánosan elégették egyik-másik vármegyében. A történelem megismétlődik; egyszer mint tragédia, egyszer mint komédia. És hogy a komédia teljes legyen, most ugyanezt teszik Móricz Zsigmonddal. (Krisztián Imre: Tragédia volt 1919-ben! Önök készítették elő! — Esztergályos János: 1919-ben kommunizmus, bolsevizmus! Na, mit tud még hozzá? — Rothenstein Mór: Már nincs több lemeze! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Még csak ennyit tanult meg 5 esztendő alatti Olyan, mint egy kiöregedett kakas!) Malasits Géza: Nem kell kétségbeesnünk akkor, amikor azt látjuk, hogy a mai irodalmi élet teljesen pang? De hogyne pangana, amikor szellemileg kasztrált egyének mondanak ítéletet épkézláb emberek felett. (Zaj.) Szellemi életünk visszatükröződése gazdasági életünknek. A veszendőbe menő kapitalizmusnak, amely nem tudja az emberek százezreit életadó munkával ellátni, amely kifejlődött és ma monopol-kapitalizmus, és a nagybirtoknak szelleme, ez a két, reakciós gondolkodású, szövetséges szellem ránehezedik az egész magyar kormányzatra, ránehezedik az egész magyar társadalomra ós a legnagyobb akadálya, a legnagyobb féke annak a haladásnak, amely pedig elsősorban a magyar [lépnek válnék a java l'a. T. Képviselőház! De nemcsak belpolitikai. nemcsak gazdasági és nemcsak társadalmi téren, hanem külügyi vonatkozásokban is Ugyanezt a reakciós szellemet tapasztaljuk. A magyar kormány ugyan próbál, elmegy odáig, hogy meglátogat egypár külföldi államot, de a szívevágya mégis csak Európa legreakciósabb országa fehé húzza, pedig ez az egyébként nagyon reakciós ország gazdaságilag nagyon keveset nyújt nekünk azért a szerelemért, amelyet mi mindennap és minden alkalommal Olaszországgal szemben vallunk.^ Elég ahhoz egy-egy félretaposott cipőjű talián . . . Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék egy velünk barátságos állam belső ügyeit kritika tárgyává tenni. (Esztergályos János: Ez vadházasság, kérem! — DeruTt&êa a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobboldalon: Annál melegebb! — Rothenstein Mór: Mi nem látjuk a barátságot! — Esztergályos János: Most készülődünk az új házasságtörésre!) Malasits Géza: Ha talián tudósak, akik a hazájukban nem számítanak, eljönnek ide Magyarországba, itt úgy fogadják őket, mintha legalábbis ők találták volna fel a Junkersmotort, amely azt az óriási forradalmat a repülőt echnikábnn elő fogja idézni. A saját hazájukban nem valami nagyon becsült embereknek mi szerelmet vallunk s nem múlik el nap, hogy a szép Itáliának szerelmei ne valljunk. Mit tetszik gondolni, mi történik a spezziai hajógyárban? Vidáman csináltatja Olaszország azokat a hadibajókat, torpedórombolókat, amelyeket Oroszországnak fog szállítani ellenértékül búzáéit és petróleumért A fasiszta Olaszország tehát l'elfegyverzi a bolsevista Oroszországot, a fasiszta Olaszország gyáraiban fasiszta fegyelem alatt álló munkások, — hiszen ismerjük mi is, hogy milyen ez a fegyelem, sőt bizonyos tekintetben ide is jöhetnek tanulni a fasiszták, bár éppen elég van ott belőle — mondom, a fasiszta fegyelem alatt álló munkások görnyedve termelnek azért, hogy a fasiszta állam ezt a terméket az orosz állammal petróleumért és búzáért kicserélje -Hát, a mi viszonyunk nagyon platonikus, mert kapunk ugyan egyik-másik obskúrus tanártól ezért barátságos vállveregetést . . . Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéseért rendreutasítom! Malasits Géza:... kapunk egyik-másik olasz állani férfiútól egy-egy hangzatos, de semmire sem kötelező nyilatkozatot, egyébként azonban «Minek a szövetségnek gazdaságilag nagyon kevés hasznát látjuk. T. Képviselőház! Éppen a napokban ünnepelte az egységespárt Bethlen miniszterelnök úr itízéves jubileumát és ebből az alkalomból a Budapesti Hírlap is megemberelte imiagát és csodálatos őszinteséggel ünnepelte meg a miniszterelnök úr tízéves miniszterelnökségét. Díszkiadást adott ki ezzel a találó címmel: «Es mégis élünk.» Hát igen, ennek a magyar nemzetnek, ennek a magyar népnek elpusztíthatatlan életerejét bizonyítja az, hogy bár Hetiden gróf tíz éve miniszterelnök, mégis élünk, csak ne kérdezze tőlünk senki, hogy hogyan élünk, mert erre a felelet nagyon szomorú volna. Egypár adatot hozok fel arranézve, hogy tíz év alatt mi jutott a magyar népnek. A jogkiterjesztésből semmi sem, mert a tízesztendős uralom alatt a magyar nép, különösen a dolgozó nép jogai semmivel sem terjesztettek ki, sőt inkább szűkültek; ami kis mozgási szabadsága van, ami kis szólásszabadsága van, azt a szervezett munkásságnak nehéz, keserves küzdelmekkel, sokszor festi épségének és szabadságának kockáztatásával kellett kivívnia a kormányzattól. A kapitalizmus elleni kemény harcban, a megélhetésért való harcban legfeljebb botot kapott a lábára, kezére, és rendőrkardot a fejére, de segítséget és támogatást a kormánytól nem kapott. Ellenben ha nézzük az adózás fejlődését, akkor azt látjuk, hogy az adózás bámulatosan fejlődött, de az adózás fejlődésénél ugyanaz a szellem nyilvánult meg, amely megnyilvánult a belpolitikában: ia reakciós szellem, amely megnyilvánult a társadalomban általában. T. Ház! Amikor a miniszterelnök úr átvette az uralmat, akkor forgalmi adókban az állam összesen bevett 12,340.000 pengőt. Azóta az adótételek lényegesen emelkedtek mégpedig egyenesadókból befolyt 186,800.000 pengő, a fogyasztási jellegű adókból befolyt 42.5,600.000 pengő, az ladófejkvóta a tíz év előttihez képest körülbelül 150 pengő körül mozog, holott a miniszterelnök úr uralomra jutása idején körülbelül 90 pengő volt, tehát tíz év alatt a forgalmi adót, a fogyasztási jellegű adókat, tehát azokat az adókat, amelyeket a szegény dolgozó népnek kell kiizzadnia, felemelték az égig. (Farkas Gyula: Leszállították! Ne mondjon olyat, kérem!) Az egyenesadók is mutatnak valami csekély emelkedésit, de ha ezt az emelkedést grafikonra vesszük fel, egészen elenyésző valami s különösen elenyészik, ha szembeállítjuk azzal a meredek emelkedéssel, amely a fogyasztási jellegű adóknál mutatkozik, tehát azoknál az adónemeknél, amelyeket a szegény embereknek kell fizetniök. Nagy-Magyarország