Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-475
90 Az országgyűlés képviselőházának %. Kéthly képviselőtársunk figyelmeztetésképpen elmondott. (Taps a jobboldalon és a középen. — ksztergalyps János: Mi nem beszélünk Siótokról les Orgoványról! Mi közünk nekünk a szovjethez? Önnek több köze van, miniszter úr, mert ön fehérben csinálja ugyanazt, amit azok vörösben! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Esztergályos képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben (maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Én nem kérődzőm a múlton. (Esztergályos János: Abból él a miniszter úr!) T. képviselőtársam hivatkozik mindig a múltra, én nem élek abból, ellenben a képviselő úr, aki talán nem él meg a jelenből, visszanyúl a múltba, de abból sem tud megélni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezekután csak annyit vagyok bátor kijelenteni, hogy ezek az tügyek befejezve nincsenek, mert csak előzetes jelentéseket, előzetes megállapításokat kaptam. A vizsgálat folytatását a /tegnapi napon elrendeltem volt. Ha : - mindezek ellenére, mint sokszor kijelentettem, visszaélések nyomára fogok jönni, ,meg fogom azokat torolni. Nem szoktam idejönni eredményekkel, a visszaélések megtorlását nem szoktam la Ház tudomására hozni, de méltóztassanak tudomásul venni, hogy nem egy esetben történt megtorlás olyan dolgokért, amelyek t. képviselőtársaim részéről és a magam részéről is, ha előfordultak, kifogás tárgyává tétettek. De az ellen tiltakozóim, hogy ezekből a szórványos esetekből általánosítani lehessen, hogy azt a tendenciát akarják vele szolgálni, hogy^ (egész közbiztonsági szervünket nemcsak mielőttünk, hanem az egész világ előtt is dezavuálják. Méltóztassanak elhinni, a magyar j csendőrnek és a magyar rendőrnek nemcsak itt, ebben az országban, hanem az egész világon, is híre van. Ezt a hírnevét és becsületet minden körülmények között megőrizzük, sőt (büszkék is vagyunk mind a két intézmé|nyünkre. Ezeket leócsárolni, sárbatiporni I semmi körülmények között nem fogom engedni. (Helyeslés jobb felől.) Ezeknek tisztességét és Ibecsületét megvédelmezem és minden tisztességes és becsületes magyar embertől nemcsak elvárom, hanem megkövetelem is, hogy ennek a két intézményünknek a támogatására siessen. (Taps ja jobboldalon és a középen.) Különösen súlyos és nehéz időkben vagyunk kénytelenek élni, amikor ez a ikét intézmény fárad (értünk, áldozatot hoz hazánkért, nekünk pedig ezt az áldozatot meg kell becsülnünk, (ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Györki Imre: Ambrus is ilyen becsületes volt, akit felkötöttek! — Esztergályos János: Szükség- lesz reájuk, jönnek a választások. — Folytonos zaj a bal- és szélsŐbafoldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Interpelláló képviselőtársunk kíván a viszonválasz jogával élni. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A miniszter úr a medgyesegyházai esetről szórói-szóra ugyanazokat mondotta, amiket én mondottam (Ellentmondások jobbfelől.), csak természetesen az én megértő felháborodásom nélkül. Beigazolódott szórói-szóra az, amit én elmondottam. (Scitovszky Béla belügy miniszter: Ez nem áll, kérem!) A miniszter úr is azt mondta, hogy szembeállították őket egymással és megpofozták. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt mondottam, hogy ezt vallotta egyikük-másikuk, '5. ülése 1931 március £-én, szerdán. a gyanúsítottak, de egy tanú sincs rá. — Zflj a szélsőbaloldalon. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Négyen voltak jelen, de egy sem hallotta. Ez is olyan állítás, mint a többi, valótlan.) T. miniszter úr, én éppen úgy valótlannak veszem az ön állítását. (Felkiáltások a jobboldalon: Ki van vizsgálva a dolog!) Nincsen kivizsgálva a dolog, a miniszter úr is megmondotta, hogy a gyanúsítottak, — amint ő nevezte őket, — maguk is meg merték mondani a /csendőrök előtt, hogy őket felpofozták és szembeállították egymással. (Simon András: Az bizonyíték? r— Esztergályos János: Ha önt felpofozza a csendőr, az nem bizonyíték?!) Elnök: Esztergályos János képviselő urat ezért a sértő kifejezésért rendreutasítom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a képviselő urakat, őrizzék meg nyugalmukat, higgadtságukat és tegyék lehetővé a parlament méltóságához illő tárgyalást. Tessék folytatni. Kéthly Anna: Azt pedig túlságos naivitás volna feltételezni, hogy ilyen pofozásokhoz tanukat fognak odavinni a csendőr urak. A többi pedig gyanúsított, tehát az ő vallomásuk ilyenformán gyanús, sohasem bírna semmiféle értékkel. Egyet kell helyreigazítanom. Medgyesegyházáról nem az a bizonyos pártvezetőségi tagunk közölte velünk ezt az esetet, bár ha ő közölte volna, az Ő igazmondását és elfogulatlanságát sem lehetne kétségbevonni. Nem, velem azok a medgyesegyházi anyák közölték az esetet, akiknek gyermekeit ilyen embertelen módon brutalizálták. Azok jöttek hozzám panasszal, azok jöttek az anyák jogos elkeseredettségével panasszal hozzám gyermekeik bántalmazása miatt, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez sem igaz!) mert azoknak a híres falusi Sherlock Holmeseknek — akiknek dühe éppen tehetetlenségük következtében robbant ki és hárult ezekre a szerencsétlen gyermekekre — tehetségtelensége megint beigazolódott. Mert ha az a jelentés azt mondja, hogy ez közölte velem az adatokat, akkor az valótlant állít esnem tudom, hol szerezte a maga információit. Az isaszegi esettel kapcsolatban is helyre kell egyet-mást igazítanom. Azért kellett a csendőröknek kivinniök az erdőkerülőhöz ezeket a gyermekeket, hogy az szemlét tarthasson, kit válasszon ki közülök gyanúsítottnak. Mert azt is már előre megmondották és beszéltek arról, (Scitovszky Béla belügyminiszter: Beismerték mind!), hogy a fiúkat azzal fogják vádolni, hogy nagy fákat hurcoltak el a kincs^ tári erdőkből. Én ismétlem és fenntartom, apró korhadt, lehullott gályákat szedtek össze. De még ha a fákat vitték volna is el — tegyük fel ezt a legrosszabb esetet — akkor az a módja a nyomozásnak, az a módja a vallatásnak, hogy megrugdossak a gyerekeket? (Scitovszky Béla belügyminiszter: De ez az, ami nem igaz!) Hogyne volna igaz. A miniszter úr maga is felolvasta. (Élénk ellentmondások jobbfelől. — Scitovszky Béla belügyminiszter: Dehogy! Éppen azt olvastam fel, hogv nem rugdosták meg. — Zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Felolvasta! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ebből látni, milyenek az adatai: még az én világos szavaimat is félremagyarázzák. — Esztergályos János: Az egyik gyerek vallotta, ez állt benne. Az egyik fiú vallotta, ezt olvasta a miniszter tir. — Zaj. —i Elnök csenget.) Ami pedig a jelentésnek azt a részét illeti, hogy a fiúk futás közben szerezték ezeket a
