Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március A-én, szerdán. 91 sérüléseket, (Seitovszky Béla belügyminiszter: Szerezhették!), vagy szerezhették volna esetleg, erre csak azt kell mondanom, hogy az az orvosi látlelet, amely ami állításainkat igazolja, előbb kelt, mint ez a csendőrségi jelentés és az a ható­sági, az a községi orvos, amikor már oda került a dolog, hogy a csendörök előtt és a hatóságok előtt kellett első látleletéért helytállani, ért­, hető, hogy ezek között a nyomorult viszonyok között kenyeréért reszketve nem merte még egyszer aláírni azt, amit első ízben kiadott. A miniszter úr azt mondotta, hogy brutá­lisak a viszonyok. Ezt én elismerem, sajnos így van. De miért kell akkor nemes versenyre kel­nie a csendőrségnek a brutális viszonyokkal a brutalitásban? Azt is mondotta a t. miniszter úr, hogy tendencia van abban, hogy mi ezeket a dolgo­kat idehozzuk. Igen, elismerem, tendencia van: végre-valahára meg akarjuk valósítani azt, hogy odalenn felelősség nélkül ne csinálhassák ezeket a dolgokat, érezzék azt, hogy van valaki idefenn a fővárosban, aki a parlament nyilvá­nossága előtt (Seitovszky Béla belügyminiszter: A lopást nem tűri!) feltárja a dolgot. (Eszter­gályos János: Miért kell pofozni, miért keli rugdalni? -— Zaj. — Seitovszky Béla belügy­miniszter: Nincs bizonyítva! — Patacsy Dénes közbeszól. — Györki Imre: Patacsy megszokta őrmester korából! — Seitovszky Béla belügy­miniszter: Azt tészett mondani, hogy ágyban fekvő betegek. Nem igaz! — Állandó zaj.) Elnök: Györki képviselő urat rendreutasí­tom. A képviselő urak egymást ilyen invek­tívákkal ne illessék. Kéthly Anna: A miniszter úr nagyon ide­ges ezekkel az adatokkal szemben, de nem mondja meg, hogy amikor ő jelentést kér és jelentést kap, akkor az érdekeltektől kéri és kapja azt a jelentést, amelynek igazmondásá­ban legalább is annyira van jogunk kételkedni, mint ahogyan a miniszter úr kételkedik a mi igazmondásunkban. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Azt mondja a miniszter úr, hogy a hamis jelentők ellen kellő szigorúsággal fog eljárni. En emlékeztetem a miniszter urat arra, hogy a népjóléti minisztérium vizsgálatával kapcso­latban nem egyszerű csendőrök, hanem minisz­teri tanácsosok vezették félre a miniszterelnök urat. (Úgy van! ÚPU van! a szélsőbaloldalon.) Nem volna tehát újság... (Györki Imre: Azok sem átallották hamis jelentést adni. — Zaj.) r t Elnök: A képviselő urat közbeszólásáert rendreutasítom. Kéthly Anna: Nem újság tehát az, hogy hamis jelentéssel akarnak megtörtént dolgot eltussolni. , Ami pedig a miniszter urnák utolsó szavait illeti, amelyek a szovjetben történt dolgokról beszélnek, hát csak nem képzeli azt, nem is merem feltételezni, hogy a miniszter úr arra utasítja, vagy bíztatja a csendőröket, hogy azokkal a dolgokkal keljenek versenyre s ami­kor elítéli azt, ami ott történik, eltűri ezeket a dolgokat, amik itt történnek. (Zaj. — Patacsi Dénes: Kitekerése az igazságnak. -~ Farkas Ist­ván: őrmester iir, hallgasson, menjen ki a reg­rutákat pofozni! — Zaj a jobboldalon és a kö­zépen. — Elnök csenget.) Interpellációmban azt mondottam... (Patacsi Dénes: Ha önök is azok keze alatt lettek volna, több becsületet tanul­tak volna! — Farkas István: Magától nem! Nem lettünk volna panamisták, mint maga! Hány hold földet kapott? Mit járt ki? — Pa­tacsi Dénes: Én nem panamáztam soha! Beszel­jen 1919-ről! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. csenget.— Kahók Lajos: Hogy szerezte a föld­jét? — Györki Imre: Hány hold földet kapott, őrmester úr? — Krisztián Imre: Törvény szabta keretek közt kapta! — Patacsi Dénes: Önök demokraták? Önök? Petőfi azt mondotta: Tisz­teljétek a közkatonákat! Micsodák maguk? — Farkas István: Panamistákról van szó, nem közkatonákról!) Elnök: Képviselő urak, tiszteljék a házsza­bályokat és a parlament tekintélyét. Farkas képviselő urat azért a sértésért, amelyet kép­viselőtársával szemben elkövetett, rendreutasí­tom. (Zaj.) Patacsi képviselő úrnak és a kép­viselő urak közül senkinek sincs joga közbe­szólni. A magyar parlament tekintélye egészen más hangot követel. A képviselő urak alkal­mazkodjanak a házszabályokhoz. A képviselő uraknak figyelembe kell venniök, hogy mint törvényhozók kötelesek a parlament tekinté­lyét és saját tekintélyüket is megvédelmezni. (Úgy van! a jobboldalon.) Kéthly Anna: T. Képviselőház! A miniszter úrnak a szovjetre és a szovjetben való bánás­módra való hivatkozása olyan beállítású volt, mintha nekünk akármiféle közünk is volna eh­hez az egész szovjetrendszerhez. (Esztergályos János: Nincs különbség, ott is üldözik a szo­ciáldemokratákat, itt is üldözik. (Zaj.) Elnök: Esztergályos képviselő urat már háromszor figyelmeztettem és rendre is utasí­tottam. Kérem méltóztassék csendben maradni. Kéthly Anna: Olyan volt a beállítás, mint­ha nekünk valami közünk volna a bolsevizmus­hoz. (Krisztián Imre: Rokonlelkek!) Interpellá­ciómban azt mondottam, hogy a mulatság, a pofozás végeztével az őrspararfesnok összekom­munistázta a parasztfiúkat. "Űgylátszik, itt ez minden nótának vége, mert ahogy a nagyok fújják, úgy dúdolják a kicsinyek*. A miniszter úr válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. képviselőházat, méltóztatnak-e a bel­ügyminiszter úr válaszát az előadott interpel­lációra tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassa­nak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. (Kabók Lajos: Na­gyon gyenge többség.) Sorrend szerint következik Kéthly Anna képviselőtársunk interpellációja a kereskede­lemügyi miniszter úrhoz a rádiószerződés és az előfizetési díjak tárgyában. A jegyző úr fel­olvassa az interpellációt. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): Interpel­láció a kereskedelmi miniszter úrhoz a Ma­gyar Rádió Rt.^nak a magy. kir. postával kötendő szerződése tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr tájékoztatni a Házat a Rádió Rt.-nak a postával kötendő szer­ződéséről? Gondol-e arra a miniszter úr, hogy a Rádió Rt.-gal való szerződés lejártával a Rádiót állami kezelésbe vegye, hogy az valóban a köz^ érde­kéül és ne egy társaság magánjövedelméül és monopóliumául szolgáljon? Hajlandó-e a miniszter úr a kötendő szer­ződésben a Rádió havi előfizetési díját leszál­lítani, tekintettel arra, hogy a Rádió előfize­tési díja túlmagas, úgyhogy annak nagyobb elterjedését akadályozza, másfelől a Rádió elő­fizetők száma a 300.000-et túlhaladta? Hajlandó-e a miniszter úr a tanyai lako­sok számára a kötendő szerződésben biztosí­tani a Rádió előfizetési díját a mindenkori díj felében, tekintettel arra, hogy a tanyai lakos­13

Next

/
Thumbnails
Contents