Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 475. Na, Jánossy Gábor! — Esztergályos János: Hol van Jánossy? — Jánossy Gábor: Itt vagyok, mit akarnak? — Esztergályos János: Óvatosabbnak kell lenni máskor!) Az egyik azt állította, hogy őt az őrmester megrúgta. A hatósági tanuk állandóan ott voltak ennél a kikérdezésnél és a megelőző kikérdezésnél is, és azt állítják, azt vallják, hogy bántalmazás egyáltalában nem történt. (Jánossy Gábor: No látják, én most nem mondom, hogy no!) Az egyik rúgástól kapott bőrrepedésről panaszkodott. A százados valamennyit orvosilag megvizsgáltatta és az orvos legaprólékosabb vizsgálata eredményeként kitűnt, hogy véleménye szerint testükön a bántalmazásnak legkisebb' nyoma sem található. Az egyiken a bőrrepedés már régebbi időkről származik. A bántalmazottak ki is jelentették, hogy Ők az őrmester és a csendőrök ellen semmiféle panaszt nem tettek. (Kabók Lajos: Mindig ilyen jelentést kap ön, miniszter úr! — Farkas István: Természetes! Mernének csak panaszt tenni, elhúznák a nótájukat!) Az is megállapíttatott azonban, hogy ezt a panaszt Tarcsányi András medgyesegyházi napszámos, a szociáldemokratapárt helyi csoportjának egyik főembere tette meg. (Egy hang a jobboldalon: Innen fúj a szél! — Györki Imre: Es ha így lenne, kötelessége volt! — Kuna P. And'rás: A bizalmat meg akarja szolgálni!) En csak felteszem a kérdést, hogy az én csendőrszázadoisom jelentésének vagy egy olyan embernek lehet-e hitelt adni^ebben a kérdésben, aki talán bizonyos vonatkozásban mindenesetre érdekelve lehetett 'a szociáldemokratapárt révén? (Ügy van! a jobboldalon.) Én a magam részéről a legszigorúbban járok el és a legnyomatékosabban utasítottam az összes csendőri és rendőri hatóságokat, hogy ha én tőlük ilyen ügyekben jelentést kérek, jelentésükben a vizsgálatot legszigorúbban lefolytatva 'és mindent kiderítve» kell a történteket elibém terjeszteni és semmit sem szabad előttem letagadni, mert azt semmi körülmények között nem tűrhetem és nem tűröm, hogy elibém olyan jelentések kerüljenek, ame; lyek a valóságnak nem felelnek meg. (Györki j Imre: És a népjóléti minisztérium vizsgálatánál mi történt!) >Mert ha ilyenre rájönnék, az elibém hamis jelentést terjesztőkkel szemben a legszigorúbban járnék el. (Helyeslés jobbfelöl.) j Ha valakinek tájékozottnak kell lennie és biztosan tudnia kell ezeket az eseteket, úgy az én vagyok, és én csak úgy tudok ezekben az ügyekben megfelelően intézkedni, ha az információim engem félre nem vezetnek. Ezt az utasításomat eddig száz százalékig be is tartották, mert eddig egyetlen egy esetben sem cáfolták meg annak hitelességét, amit az alsófokú hatóságok ebben a tekintetben hozzám jelentettek. (Ügy van! jobb felől.) A másik eset az isaszegi eset volt. (Esztergályos János: Ez a minta járás?) Ez a „mintajárásban" történt és az ügyet teljesen mintaszerűen intézték is el, a nélkül, hogy a mintajárás fejének ehhez az egész ügyhöz bármiféle vonatkozásban is köze lett volna. A legutóbbi időkben megáilapíttatott, hogy a m. kir. koronauradalomban lopások történtek annak ellenére, hogy erre a területre a belépés a legszigorúbban meg van tiltva. így történt azután, hogy Ondrik Mihály isaszegi kincstári uradalmi erdőőr f. évi február hó 23-án az uradalmi erdőben tettenérte az általa már koráb* ban is ismert Tóth Ágoston Mihály, Bazsik János, Moravetz' János, Hajdú Mihály, Szabadszky János és Hajdú János 14—16 éves ülése 1931 március 4-én, szerdán. 89 odavaló suhancokat, akik 46 darab, 6—8 centiméter átmérőjű és 6—7 méter hosszú száraz tölgyfát az erdőkben kidöntöttek, (Esztergályos János: Korhadt fatörzséket! — Egy hang a jobboldalon: Hogy lehet a lopást védeni?) de elvitelükben megakadályoztattak, mert megfutottak. Ondrik Mihály uradalmi erdőőr az isaszegi csendőrörsön tett feljelentést, az Örs Smoglián Rezső bizalmi egyén jelenlétében fentnevezetteket folyó évi február hó 24-én reggeli 6—7 óra közötti időben az erdei kihágásra vonatkozólag kikérdezte, majd a kitördelt fák felmutatása, illetve az okozott kár megállapíthatása végett a helyszínre magával vitte. Itt miután a kár elkövetését Smoglián bizalmi egyén és Ondrik erdőőr előtt beismerték, a járőr által elbocsáttattak. Hogy az illetők ez alkalommal csendőregyén által bántalmaztattak volna, azt az eljárás eddigi eredménye nem igazolta.» Megjegyzem, hogy ez az ügyészség jelentése. (Tovább olvassa): «Az ügyészi kihallgatások során is bántalmazójuk gyanánt Ondrik Mihály kincstári erdőőrt jelölték meg és egy-" öntetűen mind odanyilatkoztak, hogy a csendőrök ellen panaszuk nincs, hanem csak Ondrik Mihály erdőőr ellen.» (Esztergályos János: A csendőrök mind végigcsókolták őket, amikor bevitték!) (Tovább olvassa): „Csak hárman közülök, név szerint Hajdú István, Moravecz János és Tóth Ágoston Mihály vizsgáltatták meg másnap magukat dr. Mauritz Géza által, aki testükön futás közben odaütődés által is szerezhető 8 napon belül minden következmény nélkül gyógyult felhámhorzsolásokat talált.» (Farkas István: Humor az miniszter úr, hogy ön ezt itt felolvassa! — Tovább olvassa): «Áz interpellációban foglaltakkal szemben már eddig is megállapítható, hogy a bántalmazás folytán állítólag szerzett sérüléseik miatt a sértettek egyike sem állott orvosi gyógykezelés alatt.» T. Ház! Az interpellációban az is foglaltatott, hogy az illetők ágybanfekvő betegek voltak és hogy orvosi kezelésre szorultak. Ugyanaz a doktor, aki ezt a látleletet felvette, a következő vallomást tette. (Olvassa); «Egyikük sem volt ágybanfekvő beteg. Rugdosásról sem panaszkodtak. Különben is a mai ügyészi kihallgatásra kivétel nélkül valamennyien megjelentek, s az elhívott orvos által mind a hatan teljesen egészségeseknek találtattak.» T. Ház! Az előadottakból méltóztatnak látni, hogy leegyszerűsítve az igazságra, mi- I lyen más színben tűnik elénk a dolog, mint | abban a felszólalásban, [amelyben azt t. kép-i viselőtársunk előadta. T. képviselőtársam, ami-l dőn közönséges erdei lopásról van szó, amif nemcsak ilyen súlyos időkben, hanem: normális viszonyok között is elő szokott fordulni, történelmi pillanatokra hivatkozik és arra utal, hogy ezek a forradalom előtünetei, aminthogy a rőzselopás már volt forradalmi előtünet, nem tudom, milyen időben, de nem a francia forradalomban. A szovjetben nem is foglyokkal, hanem a szovjetből kitagadott rabokkal vágatják az erdőket, nem törődve élelmezésükkel és nem törődve semmivel. Nem fát lop ott az uralom, hanem emberi életet. Ott ennek a hangnak ' talán lenne helye, de nem ezekben a padokban, ahonnan ha nincsenek vonatkozásban az ő elméletükkel, együtt kellene felvennünk a harcot, hogy igenis, inkább rőzsét lopjanak, mint emberi életet és ne jöjjenek felfordult világukból a civilizált világ ellen fadumping-gel, hogy elvegyék a szegény emberek kenyeret. (Esztergályos János: Mi közünk nekünk ehhez?) Önöknek sokkal több közük van azokhoz, amiket mondottam, mint nekem ahhoz, amit