Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.
Ülésnapok - 1927-475
88 Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1981 március U-én, szerdán. pincéjük sincs, mint ama bizonyos boldog eim bérnek inge nem volt. Ezért a néhány darab lehullott, korhadt, gallyért kellett őket vérlázító módon megverni! Hát nem gondolja a miniszter úr, hogy lehulló, korhadt rendszerek elleni forradalom már ismerős a történelemben és azok a forradalmak is a rőzseszedőkkel kezdődtek?! A pékboltok csak később jöttek sorra akkor, amikor a rőzseszedők már nem bírták ki a sanyargatást. A rőzseszedő tehát, t. Képviselőház, történelmi szimbólum is, és túlságosan nagy ferihéj ázás és elbizakodottság kell ahhoz, hogy ezt a szimbólumot figyelmen kívül hagyják. Történelmi felelősség is terheli tehát a miniszter urat akkor, amikor ezekre a mi interpellációinkra választ ad. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! En egy idő óta észreveszem, hogy a szociáldemokratapárt részéről tendenciózusan az interpellációs napokon (Farkas István: Tévedni tetszik! A csendőreit utasítsa a miniszter úr, hogy ne pofozzanak! — Zaj. — Elnök csenget.) a jcsendőrségröl és rendőrségről olyan vádakat hoznak elő, amelyek alkalmasak arra, hogy ezeknek a mi legjobb intézményeinknek, amelyekre minden magyar ember büszkén tekinthet, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) tekintélyét aláássák. (Györki Imre: Saját maguk ássák alá.) A rend és béke fenntartása ennek az országnak elsőrendű érdeke, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. — Farkas István: A pofozás és brutalizálás nem elsőrendű érdek! — Zaj. — Elnök csenget.) de különösen ezekben a nehéz időkben, amikor maguk a viszonyok brutálisan hatnak közre minden olyan életmegmozdulásnál és életnyilvánulásnál, amelyet természetesen a magam részéről figyelmen kívül nem hagyhatok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ezek a mai idők és viszonyokolyanok, hogy igenis, istápot adhatnak olyan tényezőknek, és olyan beavatkozásoknak is, amelyek nem jóindulatúak, és amelyek a maguk intenciói szerint kívánnák ezt az elégületlenséget még mélyíteni és felfokozni. (Györki Imre: Csak biztassa a csendőreit. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Ilyen körülmények között kötelességemnek tartom, hoay ezeket az állami intézményeinket a legmesszebbjmenően megvédjem (Helyeslés a jobboldalon) minden igazságtalan és minden jogtalan támadással szemben. Én is tendenciózusan, de az igazság érdekében tendeciózusan fogok védelmükre kelni (Helyeslés a jobboldalon.) minden egyes esetben annyiszor, ahányszor ezt a túloldalról jónak látják idehozni; itt leszek, (Helyeslés jobbfelől.) mert nem engedem a csendőrség és rendőrség tekintélyét aláásni (Helyeslés jobbfelől.) olyan kiszínezett esetekkel, amelyek — mert vajmi ritkán van valami igazság bennük, de legtöbbnyire nincs — semmi esetre sem alkalmasak arra, hogy a csendőrség és rendőrség tekintélyét aláássák, hanem inkább arra valók, hogv buzdítsák őket, a további súlyos. nehéz kötelességük teljesítésére. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Legközelebb felvisszük önhöz az áldozatokat! önnek kell majd, miniszter úr, meghallgatnia az áldozatokat. — Nagy zaj. — Elnök csenget. — Esztergályos János: Felvisszük őket Budavárába, önhöz! Nem bízzuk a csendőrökre!) Elnök: Csendet kérek minden oldalon. Esztergályos képviselő urat rendreutasítom folytonos közbeszólásaiért. T. képviselő urak, a parlamenti szólásszabadsághoz az is hozzátartozik, hogy a miniszter a hozzá intézett interpellációra a választ megadhassa. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Scitovszky Béla belügyminiszter: En csak örömömnek adhatok kifejezést, hogy az eddig itt elhangzott panaszokkal szemben a kivizs- -, gálás alapján mindig jelenthettem a t. Ház- i nak, hogy az előhozott tényállás a valóságnak | meg nem felel. Ha ritkán elő is fordult, hogy j a tényállás fedte a valóságot, ebben az esetben itt is bejelentettem volt ezt és azokkal a hatósági közegekkel szemben a magam részéről a törvény értelmében el is jártam. A leghatározottabban elutasítom tehát magamtól azt a vádat, hogy én soha igazságot nein szolgáltatok, hiszen minden egyes esetben az a törekvésem, hogy objektíve bíráljam el az ; ügyet és ennek értelmében igazságot is szolgáltassak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha hibáztak, büntetésüket megkapják, de ha ártatlanok, nekem elsősorban kötelességem önökkel szemben a rend és a csend őreinek teljes igazságot szolgáltatni és őket a magam védelmébe venni minden olyan támadással szemben, amely a valóságnak nem felel meg. (Farkas István: Valótlan dolgot sohasem hoztunk ide, csak ön más jelentéseket kapott! — Esztergályos János: Felvisszük legközelebb önhöz az áldozatokat!) A medgyesegyházi eset úgy történt, hogy az illetékes tiszthelyettes egy járőrt küldött ki Medgyesegyházára, mert Kosiczky f István medgyesegyházi kocsmárosnak február közepe táján éjjel a kapuját kitörtékés a szomszéd telekre dobták át. A csendőrség az előírt szabályzat értelmében elment Kosiczkyhez is, hogy magánindítványra lévén üldözendő cselekmény, a magánindítványra szükséges nyilatkozatot írja alá. Kosiczky azt a nyilatkozatot tette, hogy nem írja alá, mert nem akar ezzel az üggyel a törvény elé menni. Közben ott a járőrnek tudomására jutott, hogy ugyanaznap este nagy éjjeli csendháborítás történt és ezt az ottani^ • fiatalságnak egy része követte el. Ott 'mindjárt a neveket^ is megtudta, 21 legénynek a neve jött tudomására, akiket február 15-én 12 órára beidéztek a községházára és Juhász Pál, vitéz Viczián Mátyás, Tóth Pál és Gyurasits Pál községi rendőrök jelenlétében mindegyik külön ki is lett hallgatva és ki m lett kérdezve. Mindegyik tagadta a csendháborítást, úgyhogy tagadásukkal szemben bizonyíték nem lévén, a csendőrőrs erről az ügyről jelentést nem is tett. Itt tehát valószínűleg összekeveredett ez a két kérdés, magánindítványra üldözendő vagyonrongálás kérdése és a csendháborítás kérdése. Nem lopási ügyben történt tehát a nyomozás, hanem egy magánindítványra üldözendő ügyben, amely azonban lefolytatható nem volt, meg sem kezdődött, hanem csendháborítás címén indult meg az ott beadott fiatalság ellen az eljárás. En tegnap kézhez kapván az interpellációt az ügyészséget azonnal utasítottam, hogy az ügyet vizsgálja ki és a vitéz Kudar Lajos csendőrszázad os által, eszközölt előnyomozat alapján tájékoztatom ebben az ügyben a t. Házat. A 21 legényből a százados 20-at hallgatott ki, csak egynek kihallgatása maradt el, akit nem tudtak éppen kézrekeríteni. A kikérdezett 20 legény közül % azt állította, hogy bántalmazva egyáltalán nem lettek és ilyet társaiknál sem észleltek, 5 azt állítja, hogy az őrmester négyszer-ötször arculütötte, egyik-másik azt állítja, hogy az őrmester őket arra utasította, hogy egymást pofozzák. (Györki Imre:
