Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának U75. amikor ezekről a dolgokról van szó, érthetetlen, i hogy azok az emberek, akik ugyanabból az osztályból, ugyanabból a rétegből valók, akiknek apjuk, anyjuk, hozzátartozóik maguk is földmunkások, gazdaemberek, hogyan tudnak megváltozni abban a pillanatban, amikor fegyvert nyomnak a kezükbe, hogyan tudnak úgy viselkedni, ahogyan egy hódító sereg viselkedik a pacifikált területen. A háború előtt és a háború alatt voltak a magyar községekben horvát csendőrök, kemény és elszánt emberek, akik minden nemzetiségi keserűségüket, elkeseredettségüket kiöntötték azokra, akiknek megfékezésére ki voltak vezényelve; de ezek a csendőrök majdnem rokonai, testvérei azoknak az embereknek, akikbe belerúgnak, a gyermekekhez, akiket megpofoznak, t egészen közel állanak, Vájjon mivel magyarázható az emberi érzéseknek az az elvadulása, amikor a cifra ruha elfeledteti a csendőrrel azt, hogy a nélkül és a fegyver nélkül ő is csak olyan nyomorult pária, ő is csak olyan kitaszított, abba az osztályba tartozó valaki, kihasznált eszköz, amelyet akkor fognak eldobni, amikor nincs rá szükség. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez izgatás! — Farkas István: Ez izgatás? — Scitovszky Béla belügyminiszter: De mennyire? — Farkas István: Hát nem igaz, hogy onnan rekrutálódnak?) Elnök: A t. képviselőtársunkat figyelmeztetem, hogy kijelentései az osztályok elleni gyűlölet szítására alkalmasak. (Farkas István: Êz osztályellenes izgatás? Azért mert a miniszter úr mondj elnök úr is rámondja? — Egy hang a jobboldalon: Nem erről van szó, Jtanem arról, hogy lopott-e vagy nem? — Zaj.) A képviselő urak átveszik az elnök szerepét. Nem kértem fel erre a képviselő urakat! (Farkas István: Az elnök úr ne korlátozza a szólásszabadságot!) Farkas képviselő urat most semmiféle szólás nem illeti. (Rothenstein Mór: Nem illik a miniszterhez, hogy denunciation!) Tessék csendben maradni! r Kéthly Anna: Igenis az é» pártom el van szánva arra, hogyha a faluban egy pofon el fog csattanni, amely nekünk tudomásunkra jut, azt ezen az úton minden egyes esetben a Ház elé hozzuk, mert ez nem a mi szégyenünk, nekünk nincs okunk arra, hogy ne leplezzük le. vagy elhallgassuk ezeket a brutalitásokat. Ezenkívül az interpelláció szövegén túl ás néhány kérdésünk és figyelmeztető szavunk volna a miniszter úrhoz. Először is kíyáncsiak vagyunk véleményére abban a tekintetben, he' lyesíi-e azt, hogy az isaszegi községi elöljáróság megtagadta a bántalmazottak részére a szegénységi bizonyítvány kiadását, amelyre szükségük lett volna a perhez? (Farkas István: Ügy van! Itt kezdődik a dolog!) Másodszor, mi a véleménye arról, — most erre különösen felhívom figyelmét — hogy az általunk eddig bejelentett és előzőleg -alaposan kivizsgált csendőri brutalitások eseteiben a miniszter úr csaknem kivétel nélkül minden esetben olyan jelentéseket kapott lentről, amelyek a mi állításainkat tagadásba vették?^ Mi lehet ennek az oka? Az-e, hogy a törvénysértő csendőrök^ csak a védtelen emberekkel szemben bátor legények és hősök, a jelentésben ellenben célszerűbbnek látják a tágadás gyávaságát. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem gyáva a csendőr! Kikérem magamnak!) Elnök: Kérem méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni! Tessék parlamentáris kifejezéseket, használni! Kéthly Anna: Hogy a gyávaság imparlaülése 1931 március 4-én, szerdán. 87 mentáris kifejezés, az egészen új. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: T. képviselőtársunk, ez sértő kifejezés. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A katonára nézve becstelenség, ha gyáva! — Esztergályos János: Aki 10—12 esztendős gyermekeket pofoz, az gyáva, akár becstelen, akár nem!) Esztergályos képviselő úr, tessék csendben maradni! (Jánossy Gábor: De ha nem igaz! — Esztergályos János: Honnan tudja? Hogyan meri ezt állítani?! Még a minisztert sem hallgatta meg és már előre beszél? Tessék hallgatni és várni! — Jánossy Gábor: Ott van a jelentés! Maga kezdje el a hallgatást, majd én is elhallgatok!) A képviselő urakat minden oldalon figyelmeztetem, hogy maradjanak csendben. Tegyék leletővé a tárgyalást. A képviselő urak közbeszólásaira , vonatkozólag pedig megjegyzem, hogy az elnök hivatott a tárgyalás vezetésére és annak ellenőrzésére. A képviselőtársunk által használt kifejezés sértő, sértő kifejezések használatát a házszabályok tiltják, ezen az alapon adtam meg a figyelmeztetéstTessék folytatni. Kéthly Anna: T. Ház! Nem tudom, hogy ez az oka-e ezeknek a jelentéseknek, vagy pedig az, hogy odalenn ezek a csendőrök hatalmukban annyira gőgösek, hogy «a miniszter úrnak semmi köze ihozzá» felkiáltással félrevezetik őt és ilyen mesékkel t szórakoztatják. Arra is figyelmeztetni akarjuk a miniszter, urat, hogy interpellációnkra adott válaszát minden körülmények között el fogjuk juttatni azokhoz az áldozatokhoz, akikről itt beszélünk. (Jánossy Gábor: Rendben van!) Ha a posta lecenzurázza, majd találunk rá más módszert, hogy a kezükbe juttassuk. (Krisztián Imre: Viszont az ön interpellációjának szövegét is küldjék meg! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Zaj.) A jobboldalon is csendet kérek. A képviselő urak közbeszólásai alkalmat adnak a válaszra és a viszontválaszra és egy egészen rendellenes tárgyalásra. (Rothenstein Mór: Mert mi nem maradunk adósok. — Zaj. — Elnök csenget.) Kéthly Anna: Ha tehát a miniszter ÚT, akár azért, hogy csendőreit fedezze és ezzel őket hasonló eljárásra felbátorítsa, akár pedig azért, mert hamis jelentésekkel félre van vezetve, nem ad nekünk megfelelő választ, kétségbevonja a Ház elé — újból ismétlem — alapos körültekintéssel hozott adatainkat, akkor a falu meg fogja* tudni, mennyit ér a miniszteri szó, de megtudja azt is, hogy mennyit ér a csendőr igazmondása akkor, ha nem nyomorult szegény emberekkel áll szemlben, hanem felfelé a felelősséget is vállalnia kell eljárásáért. Ez pedig, úgy hiszem, nem nagyon fér össze az annyit prédikált tekintélytisztelettel, mert akkor azután a szolgabíró elrendelheti a mintajárásban. azt, hogy a paraszt emelje le előtte a kalapját, lépjen le az útról a nyakig érő sárba, ha vele szembejön, köszönjön neki alázatosan, — ezt mind kiterrorizálhatja tőle, de az az egyszerű ember belülről mindig érezni fogja azt az erkölcsi távolságot, amely őt ezektől elválasztja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig nem jó ezzel a tűzzel játszani, főleg most, ebben a nyomorúságban. Elsősorban az isaszegi eset kellene hogy gondolkodóba ejtse a miniszter urat, mert a nyomort csak egy ideig lehet csendőrrel, vízipuskával, páncélautóval féken tartani. Az isaszegi gyerekek állítólag rőzsét szedtek a kincstári erdőben, bizonyára nem azért, mert a tél elején tele rakhatták a pincéjüket elsőrendű porosz szénnel, sőt valószínűleg még