Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1981 március U-én, szerdán. 71 és elnyelte a kistarcsai vasútfelszerelő gyárat. Ellenben jött azután egy sokkal nagyobb és erősebb kapitalista szörnyeteg és az felfalta a Schlick-igyárral együtt ezeket a régen megevett kisebb halakat is. Teljesen igaz tehát az, amint mondottam, hogy minden észszerűség, minden tisztességes cél nélkül hajtották végre az iparkon centrációkat, csak egy céllal: legyilkolni a konkurrenst, eltenni láb alól, félretolni az útból a ' konkurrenciát, amint láthattuk, olyan eredménnyel, amelyet sem az ország ipari munkássága, sem maga az ország, de maga az, ipari termelés sem köszönhet meg. A múlt héten jártam Kistarcsán, ott láttam a kistarcsai gyár bevert ablakain, bezárt kapuin és leszerelt gépein egy ilyen koncentrációs áldozatot. Az a kistarcsai gyár úgy fekszik ott az útszélen, mint egy fájdalmas arcú ihulla, és nincs szomorúbb^ látvány, mint egy bezárt gyár, de nincs lázítóbb és felháborítóbb hatása egy ilyen látványnak, mint az, ha tudjuk, hogy ezt a hullát tudatosan tették oda az útszélre, hogy ezt a gyárat minden tisztességes szándék nélkül, önző zsebérdekből, haszontalan, tisztességtelen kapitalista önzésből tették oda az útszélre, csak azért, hogy a konkurrenciát meg szüntessék. Azért mondom én, hogy az Ipartanács úgyis, ahogy ma van, úgyis, ahogy átszervezése után lesz, teljesen hatástalan, mert nem tud befolyást gyakorolni az ilyen kapitalista manőverek megakadályozására, megfékezésére és regulázására. Ezidőszerint nincs .semmiféle felügyeleti hatóság, amely ezeknek a szörnyű eseteknek megismétlődését meg tudná akadályozniAnnál elítéleudőbb ez, mert a kormány, legalább is a kereskedelemügyi minisztérium, tisztán látja a végrehajtott racionalizálásoknak és koncentrációknak igen fájdalmas hatásait. Itt van az indokolás, amelyben a javaslatot benyújtó miniszter úr azt mondja, hogy (olvassa): «Amilyen szükséges, hogy a nem gazdaságos termelés elkerültessék, ez az elv szabja meg határát az okszerűbb termelésnek is; szociális és nemzetpolitikai szempontból nem lehet oly racionalizálást megvalósítani, amely a munkáskezek ezreit tenné fölöslegessé, mert ez csak azt eredményezné, hogy a munkanélküliség kiszélesítésével gazdasági helyzetünk is súlyosbodnék.» Annak a gonosz racionalizálásnak, annak az önző koncentrációs politikának, amely itt eddig érvényesült, tisztán látja tehát hatásait maga a javaslatot készítő és képviselő miniszter, ennek ellenére mégsem akar útjába állni, mert vallom és az a meggyőződésem, hogy az Ipartanács úgyis, ahogy átszerveződik, nem fog útjába állni az ilyen kapitalista manővereknek. T. Ház! Ezzel be is fejezem beszédemet. Részünkről még bővebben ki fogják még fejteni, hogy a Bedeaux-rendszer, a racionalizálások, a koncentrációk eredményeként hogyan áll és hogyan él a munkásság, mennyire védtelen. mennyire ki van szolgáltatva az ipari kapitalizmus kapzsiságának. Nekem csak egyre kell utalnom. Hogy mennyire hatástalan ez a javaslat, azt semmi sémi dokumentálhatja jobban, mint az, hogy nekünk, akiknek az iparfejlesztés tekintetében minden kis lépést támogatóan kellene fogadnunk és minden szó nélkül kellene megszavaznunk, kénytelen-kelletlen azt kell kijelentenünk és olyan álláspontot kell .elfoglalnunk, hogy ezt a javaslatot nem tudjuk magunkévá tenni. Neon tudjuk magunkévá tenni elsősorban pedig azért nem, mert e — amint mondottam — teljesen hatástalan, másodsorban pedig azért nememért, — meg kell ismételnem azt, amire az előttem szóló képviselők ás rámu tattak — hogy legalább is momentán nem iparfejlesztésre, hanem munkára, kenyérteremtő munkaalkalmakra volna szükség. Én ezt az al' kaimat is arra akartam felhasználni, hogy reámutassak arra, hogy a kormánynak minden pénzügyi Jehetőséget össze kell kaparnia, minden lehetőséget kii kell merítenie, hogy a közmunkák megindulhassanak. Most ez a fontos, nem egy ilyen javaslat, amely kortes javaslat. amely Luft, amely nem ad semmit. Tessék kenyeret adni, tessék munkát adni, erre van most szükség, A javaslatot — sajnálattal kell kijelentenem — nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: T. Képviselőház! Miután a tanácskozásra szánt idő úgyszólván lejárt, — hiszen interpellációs nap van — tisztelettel kérem a t. Ház engedelmét, hogy beszédemet a holnapi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul. Az idő előrehaladván, minthogy a tanácskozásra szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap, Csütörtökön, délelőtt 10^ órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirenden szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, úgy azt elfogadottnak jelentem ki. Most pedig áttérünk az interpellációkra. Sorrend szerint az első Görgey József képviselő úr interpellációja. A képviselő úr. amint látom, nincs jelen, ennélfogva interpellációja töröltetik. Következik Griger Miklós képviselő űr interpellációja. A képviselő úr bejelentést kíván tenni. (Halljuk! Halljuk!) Griger Miklós: T. Képviselőház! Kérem a Ház szíves hozzájárulását ahhoz, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház ilyen értelemben határoz. Következik Gál Jenő képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): «Interpelláció az igazságügyminiszter úrhoz, a jogszolgáltatás hanyatlása tárgyában. 1. Eszleli-e a miniszter úr azt a visszahatást, amit az úgynevezett egyszerűsítési törvény életbeléptetése az igazságszolgáltatás egész területén okozott? 2. Hajlandó-e Magyarország régi, kipróbált joggyakorlatának visszaállítása érdekében a szükségtelen komplikációkat okozott «egyszerűsítést» törvényhozási úton hatályon kívül helyeztetni?» Gál Jenő: T. Képviselőház! A magyar igazságszolgáltatás a régi jó időkben egyik fénypontja volt ennek az országnak. Messze külföldről jártak ide, hogy tanulmányozzák a magyar igazságszolgáltatás épületét^és azok a törvények, amelyek alaptörvényekként közjogi és magánjogi vonatkozásokban jelentették a magyar jogéletet, lefordíttattak idegen nyelvekre és mintául szolgáltak a nyugati államok jogszolgáltatásának. Hiszen, még méltóztatnak