Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

60 Az országgyűlés képviselőházának U75. ülése 1931 március U-én, szerdán. Fitz Arthur jegyző: Hegyomegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Á törvényjavaslatnak azokat a rendelkezéseit, melyek nem az ipari szervezetre vonatkoznak, a magam részéről is helyeslem. Meg kell állapítanom azonban azt. hogy ez a törvényjavaslat a gyáripart illetőleg rendelkezik. Nem kifogásolom ezt, sőt ellenkezőleg helyeslem, ha a kormány minden módon törekszik arra, hogy a gyáriparnak az érdekeit és működési lehetőségeit szolgálja. A javaslatot azonban még sem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni azért, amit itt igen t. Perlaki képviselőtársam is kifejtett szélesvonalú beszédében, és amit más egységespárti képviselőtársaim, így Temple Rezső igen t. képviselőtársam is hangoztattak, mert maguk is érzik, hogy ebben a javaslatban a kisipar és a kézműipar érdekében egyetlen egy plusz sincs. (Perlaki György: Dehogy nincs! Ezt nem mondtam!) E tekintetben nincsen segítség, ez mind megvolt már. legfeljebb egy kedvező időpont szempontjából — &

r választásokat értem — most egy kicsit 'barátságosan összefoglaltatok és meg kell állapítanom azt is, hogy mindazok a kérdések, amelyeket igen t- képviselőtársaim itt a túloldalról is feltártak, a kormány részéről már régebb idő óta megoldást kívántak. Es most ennek a parlamenti ciklusnak csakis az utolsó időpontjában jönnek ide ezekkel a kérdésekkel tisztán csak általánosító s egyáltalában a dolgok rendjét előre nem vivő megállapításokkal. Csak egyre utalok. Már évek óta halljuk, hogy a kormány és a minisztériumok felülvizsgálják a törvényhatóságok közüzemeit és leépí-* tését kivárják azoknak a közüzemeknek, amelyek közérdekű célokat nem szolgálnak és nem szolgálják a lakosság egyetemes érdekeit. Olvasunk erről ebben a törvényjavaslatban is, ide is bele van írva, ebben is történik rendelkezés erről, holott a kormánynak a régi szabályok alapján is joga lett volna mindezekhez, megtehette volna az intézkedéseket, amennyiben az ipar a kisipar érdekében is szükségesnek látta volna. Magának a javaslatnak a címe is bizonyos tekintetben kissé különös előttem, mert a címe ez: iparfejlesztési javaslat. Hát, mélyen t. Ház, ha a gyáriparról beszélek, és a gyáriparnak juttatott kedvezményekről, akkor mondhatom ezt iparfejlesztési javaslatnak,—azonban ma, e rendszer uralkodásának tizedik évében szerintem az iparfejlesztésnél az egyetemes magyar ipar megteremtéséről kellene gondoskodni, amely magyar ipar különösen kisipari vonatkozásaiban a háború miatt, amikor mindent magunknak kellett előállítanunk, felduzzadt, a 1 kurzus is elősegítette duzzadását. Most, amikor a fogyasztás csökkent, ennek az iparnak megmentéséről kellene intézkedni. Sajnos azonban, ebben a tekintetben a javaslat egyáltalában nem hoz fontosabb intézkedéseket. Egy új szót is olvastam most a javaslatban, a háziipar szót, de csak a nagyobb, az 50 tagot foglalkoztató háziipar támogatásáról olvastam, pedig ebben a tekintetben ezt a keretet túl nagynak tartom. Mindenesetre helyes, hogy ez a szó meg-jelenik itt eben a törvényjavaslatban, hogy szó van a háziipar felkarolásáról, amely ipar agrárállamban annyira fontos. Ha Magyarországon az ipart meg akarják menteni, annak első és legfontosabb követelménye, hogy tessék az ipari hitel kérdését rendezni. Amíg ezt nem rendezik, addig hiába. ígérhetünk paragrafusokban akármit, itt van a kérdésnek az a pontja, amellyel változtatni lehet a helyzeten. A kormánynak olcsó, hosszúlejáratú hitellel közreműködnie, mellőzve a» Ioksz.-t és egyéb akciókat, amelyeket előttem szólott t. képviselőtársam hiába méltányol olyan nagyon, hiszen azt a célt, a magyar ipar megmentését, talpraállítását, a hitelkérdésnek olyan módon való megoldása, mint az Ioksz.szal terveztetett, ez nem szolgálja. Az ipari hitel kérdését rendezni kell és e mellett rendezni kell azt is, hogy a magántulajdon — nemcsak a földbirtok, hanem

i a házbirtok is — hosszabb lejáratú hitelhez juthasson hozzá. Mert ha mi követelünk tatarozást és minden egyebet, amit közegészségügyi, közbiztonsági szempontból és azután a munka szaporítása szempontjából követelnünk szükséges, ehhez először is az kell, hogy a hitelkérdést minden vonatkozásában, az iparosokat, a háztulajdonosokat, a gazdákat illetőleg, rendezzük. Amíg ez nincsen megoldva, addig tulajdonképpen e nagy gazdasági ágak felkarolásáról ne is beszéljünk. Helytelenítem és itt kell hangot adnom annak, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslatra vonatkozólag a kereskedelemügyi kormány elmulasztotta az érdekeltségeket meghallgatni akkor, amikor a kisiparról és egyáltalában az iparról van szó. Ez a törvényjavaslat nem adatott ki a kereskedelmi és ipari érdekeltség geknek, nem adatott ki a kereskedelmi és iparkamaráknak, hogy hozzászólhassanak, pedig ez a vita is ,azt bizonyítja, —képviselőtársaim hozzák itt elő, — 'hogy azoknak az érdekeltségeknek különösen a közszállításokat, az ipari hitelt, az ipari szervezkedést és az ipari igazgatást illetőleg igenis jelentős észrevételeik, nemcsak kifogásaik, hanem javaslataik is vannak, amely javaslatok mindenesetre többet érnek, mint ez a kompiláció, amelyet a mélyen t. kormány idehozott. Egyáltalán nem értem, miért vannak azok a kereskedelmi és iparkamarák, miért vannak az ipari érdekeltségek, ha idevonatkozólag a kormány javaslataikat, amikor az iparfejlesztés kérdéséről van szó, nem hallgatja meg. Ezt azért kell szóvá tennem, mert a kerületemben lévő ipari érdekeltségek is említették előttem, hogy még csak tudomásuk sincs erről az iparfejlesztési törvényjavaslatról. Egyáltalán végtelenül sajnálom és szomorú dolog, hogy a kereskedelmi tárcánál az ipari kérdések mindig háttérbe szorulnak. Ezt meg kell, hogy említsem, mert ez is az iparosságnak általános megállapítása. Végre azt szeretnők mi, hogy a kereskedelmi kormányzatba egyszer egy ipari szakember is kerüljön, aki ezeknek az ipari kérdéseknek mélyére tud nézni, mert hiszen ennek a tárcának mai beállítottsága mellett ez nem történik meg. Elismerem,. hogy óriási reszortja van & tárcának, mert ebben a tárcában a közlekedésügyet, a kereskedelemügyet és az iparügyet egyesítik, de az ipari kérdésekkel való mélyreható foglalkozást és azoknak megoldását sürgetnem kell. Az ipar valahogyan el van hanyagolva. Ha itt a parlamentben is széjjelnézünk, azt látjuk, hogy iparos képviselőtársunk, 'aki az ipar kérdésével gyakorlatilag is foglalkozott, nem ül itt sorainkban, vagy legalább is kevés ül. ( Jánossy Gábor: Ebben igaza van!) Azt a számottevő iparostársadalmát, amely ebben az országban egyfelől a haladásnak, másfelől a termelésnek zászlóvivője, ebben a parlamentben, sajnos, nem képviselik elég számban azok, akik ezekhez a kérdésekhez teljes szakavatottsággal tudnának hozzászólni. (Kállay Miklós: Az összes felszólalások a kisiparosság érdekében történnek!)