Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

58 Az országgyűlés képviselőházának 475: ülése 1931 március 4-én, szerdán. az intézmény ellen és különösen azok ellen a terhek ellen, amelyekkel ez az intézmény jár. (Jánossy Gábor: Nem az intézmény, hanem a horribilis terhek ellen!) A horribilis terhek ellen, nem a gondolat ellen. A gondolat ellen senkinek ellenvetése nincs, elvégre szociális gondoskodással tartozunk (Ügy van! a jobboldalon.) és szociális törvényeket hoznunk a köz érdekében feltétlenül szükséges. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az adminisztrációs költségek ennél az intézetnél az ipar és kereskedelem szempontjából a lehetőséghez képest lejjebb szoríttassanak. (Buday Dezső: Üj kulcsot kell megállapítani!) Talán nem is szükséges annyira, mélyen t. barátom, még új kulcs megállapítása sem, mert ha az ember más ha sonló^ külföldi intézményeket néz és azok rezsiköltségét összehasonlítja a mi Oti.-nk adminisztrációs költségeivel, akkor igazán csodálkozik. A kezembe került dr. Bikal Dénesnek egy könyve. Ehhez a könyvhöz az előszót dr. Hor váth István, az Oti. alelnöke írta, a kiadványhoz az engedélyt pedig Pap Géza vezérigaz gató úr adta. Valószínű tehát, hogyha ezek az urak hozzájárultak ennek a könyvnek vagy füzetnek kiadásához, akkor az. abban foglalt adatok megfelelnek a valóságnak. (Buday Dezső: Egy ottani tisztviselő ez.) Én tehát csak százalékos arányban akarom felsorakoztatni — mondjuk — a budapesti, wieni, leipzigi és berlini társadalombiztosító költségeit. A budapestinél az adminisztrációs költség 28%, a bécsinél 8-2%, a lipcseinél 9-3%, a bérli ninél 7-4%. Még azzal sem lehet ezt indokolni, hogy a tagok létszámának nagy különbségre okozza ia nagy százalékdifferenciát, mert Budapesten a biztosítottak száma 395.000, a bécsinél 488.000, a lipcseinél 264.000, a berlininél pedig 590.000. így tehát feltétlenül az adminisztrációban kell a hibának lenni, ha ilyen nagy aránytalanság mutatkozik az adminisztráció« költségekben. Berlinben annakidején a bélyegrendszert vezették be a díjak lefizetésére vonatkozóan. Szükségesnek tartanám azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a díjfizetések nyilvántartása é« a díjfizetések eszközlése nem történhetnék-e egyszerűbb módon, nem pedig olyan komplikált módon, mint ahogy nálunk történik. Nálunk a mellett, hogy nagyon komplikált módon történik a nyilvántartás és egyetlenegy biztosításra kötelezett sem tudja soha, hogy menynyivel tartozik, vagy mennyi a követelése a biztosítottakkal szemben, sajnálattal kell megállapítanunk azt is, hogy bizonyos mértékben az á hang, amelyen a felekkel leveleznek, nem felel meg annak a hangnak, amelyet ilyen intézménynek az ügyfeleivel való levelezésben használnia kellene s amely szellemben az ügyeket intéznie kellene. Saját személyemre vonatkozólag is tudnék ilyen leveleket felmutatni és azt hiszem, t. képviselőtársaim meg lennének lepve azon a hangon, amelyet velem szemben és másokkal szemben is használnak. En tehát a szociális terhek leszállítását csak azon az alapon képzelem, hogy a lehetőséghez képest megtakarítást kell elérni az adminisztrációs kiadásoknál, és meg kellene fontolni még azt is, hogy mivel a kisipar sohasem vette annyira igénybe a Társadalombiztosító működését, mint a nagyipar, nem lehetne-e visszaállítani azt a rendszert, amely békében volt. hogy tudniillik a kisipar kötelezettsége kisebb legyen, mint a gyáriparé. (Buday Dezső: Ez a kulcs kérdése.) A kisipar szempontjából ezt a kérdést minden körülmények között megfontolás tárgyává kellene tenni. (Buday Dezső; A kulcsot kell megváltoztatni.) A helyzet-tényleg az, hogy a kisiparosságnál alkalmazott munkások kisebb mértékben veszik igénybe a Társadalombiztosítót, mint a nagyipar munkásai. (Úgy van! Ügy van!) Ha tehát kisebb mértékben veszik igénybe, akkor ezeknek a hozzájárulását is fokozatosan, degresszív alapon csökkenteni kellene. T. Ház! A rezsinek egy nagy része, különösen a városokban az üzletbérek, műhelybérek tétele is. őszintén megmondom azt, hogy^ a kormánynak kötelessége lenne ezzel a kérdéssel a legbehatóbban foglalkozni és vizsgálat tárgyává tenni azt, hogy a mai megcsappant forgalom mellett és a bizonyos mértékben már mutatkozó olcsóbbodás mellett az ipar és kereskedelem összeroppanás nélkül eleget tud-e tenni a 'háziurak túlzott igényének vagy pedig nem? Ezen a téren sok helyen tapasztaltuk azt, bogy a házigazda sajátmaga azt mondotta: látom azt a nehéz és szomorú helyzetet, amelybe az ipar és a kereskedelem került, tehát saját magam sietek segítségére,^ mert nekem nem mindegy, nem közömbös reám nézve, hogy üresen marad-e a helyiség, vagy pedig ki jön az én régi, jólfizető, kötelességének mindig pontosan eleget tevő bérlőm után. Ezek, akik így gondolkodtak, a régi üzlettulajdonosok részére nyújtottak engedményeket, sajnos azonban a legtöbben teljesen kapitalista szellemtől áthatva egyáltalán nem akarják a változott viszonyokat belátni és ma is olyan követelésekkel lépnek fel, amelyek teljesen tarthatatlanok. Számításokat eszközöltem egy ilyen üzletnél. Egy pár cipő után az üzletbérrezsí — ez pedig csak üzletbér — két pengő és e mellett nem is kisforgalmú üzlet, hanem elég nagyforgalmú üzlet. Ezt a mai árak mellett, amikor a kész cipők árai erősen estek, elbírni semmi körülmények között nem lehet. Több ilyen krassz esetet tudnék felsorakoztatni, de röviden csak azt a kérésemet terjesztem elő, hogy a népjóléti minisztérium foglalkozzék a lehető : legkomolyabban ezzel a kérdéssel és ha az intő, a figyelmeztető szó nem használ, akkor talán más rendszabályokhoz is kellene nyúlnia, hogy^ ennek a kérdésnek szabályozásával megakadályozzuk, hogy több ezer kisexisztencia menjen tönkre. Sajnos, sok helyen megtörtént az, hogy üzletnek minősítették a háztulajdonosok a kisiparosnak még azt a kis szobáját is, amelyben bedolgozott, (Buday Dezső: Bent lakott!) ahol Ő nem megrendelésre dolgozott,, hanem konfekciós üzletbe szállított munkát. Ezt is műhelynek, üzletnek minősítették. A háziurak éltek a rendeletben adott jogukkal és teljesen szabadon állapították meg ezeknek a kisexisztenciáknak részére a béreket. Ezzel be is fejezem e téren fejtegetéseimet és még csak egy kérdést akarok megemlíteni, mégpedig a forgalmi adó kérdését, amelyre Fábián Béla t. képviselőtársam a tegnapi nap folyamán iszintén kitért. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy azoknál a szakmáknál, amelyeknél a fáaisrendszerre vonatkozó tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak, a fázisrendszer bevezetése elől ne térjen ki, hanem sürgősen léptesse életbe. Azt hiszem, a fázisrendszer bevezetése a rezsiköltséget szintén erős mértékben apasztaná és lehetővé tenné, hogy olcsóbban tudjuk az iparcikkeket előállítani, tehát az agrárollót ezen -a téren, ha 2%-kai is, de kedvezőbb helyzetbe tudjuk hozni. Ennél a kérdésnél a pénzügyminisztériumban nem szabad mindig rideg fináncpo-