Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 475, megindítására, A tatarozás megindítása ma tulajdonképpen nemcsak az ipar érdeke, hanem azt lehet mondani, hogy már közegészségügyi szempontból is szükséges. (Buday Dezső: Közbiztonsági, tűzbiztonsági szempontból is!) Egészségügyi és közbiztonsági szempontból is, mert ma nemcsak a külvárosokban, az úgynevezett tipikus bérházaknál, hanem azt lehet mondani, hogy már a Belvárosban és a Lipótvárosban, tehát a város gazdagabb vagy jobbmódú rétegei által lakott helyeken sem fordítanak nagy gondot a tatarozásra, a lakások ott is sokszor olyan elhanyagolt állapotban vannak, hogy az igazán kétségbeejtő és egészségi és biztonsági szempontból már minden körülmények között rendezést kíván. ; En a tatarozás kérdésében felhívom a kormány figyelmét a következőkre: A háztulajdonosok házadó szempontjából minden évben kötelesek házbérjövedelmeiket bevallani. Az adóhivatalok ezekből a bevallott házbérjövedelmekből 15%-ot levonnak és az így megmaradt összeg képezi tulajdonképpen a házadó alapját. A 15% levonása azért történik, mert a háznak tatarozásra van szüksége. A háztulajdonosok zsebrevágják ezt a 15%-os adómentességi kedvezményt, de nem fordítják ezeket az összegeket tatarozásra. Nem lehetne-e ezt a kérdést olyan módon megfogni, hogy csak abban az esetben engedhető el az a 15% az adóalapból, ha az illető háztulajdonos igazolja, hogy tényleg költött tatarozásra 15%-ot. (Egy hang jobb felől: Zaklatásra vezethetne!) Az mindegy, hogy zaklatás-e ez, vagy nem zaklatás. Ha nem teljesítik kötelességüket a nemzettel és a nemzet egyetemes érdekeivel szemben, akkor még zaklatástól sem szabad visszariadni. A legtöbben többet is tataroznak, de ezek számára nem olyan nagy munka az adóbevallás alkalmával igazolni azt, hogy ennek a kötelességének eleget tettek. Az azonban, hogy ez esetleg zaklatásihoz vezet, vagy hogy kényszerrendszabályt vagyunk kénytelenek alkalmazni bizonyos esetekben, ne riasszon vissza bennünket, amikor ezer és ezer exisztenciának létéről vagy nemlétéről van szó. Ha sem az építkezési kérdést, sem a tatarozási kérdést nem tudjuk megoldani, ha ezeket az iparostömegeket nem tudjuk ezeknek a kérdéseknek megoldásával valamilyen formában munkához juttatni, akkor ezeken, minthogy vagyonuk jórészét már elköltötték, már az ipari-hitel rendezésévei és más törvényjavaslatokkal sem tudunk segíteni. Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni még azt, hogy röviden foglalkozzam az iparcikkek áralakulásának kérdésével is, amely kérdés a legutóbbi időkben igen erősen foglalkoztatta a közvéleményt. A takarékossági javaslatok tárgyalása alkalmával Csik József t. képviselőtársam az iparcikkek árszabályozására vonatkozólag azt kérte, hogy újból állíttassék vissza az árvizsgálóbizottság, szóval hogy erőszakos eszközökkel nyúljunk bele ebbe a kérdésbe. Szerény véleményem szerint közgazdaságilag rettenetesen elhibázott dolog lenne, ha erőszakos eszközökkel^ igyekeznénk az árpolitikába belenyúlni és erőszakos eszközökkel igyekeznénk árletörést vagy olcsóbbodást elérni. (Buday Dezső: Az áremelés a kartell útján történik!) A kartell az egészen más. A kartelltörvényt meg is szavaztam, de általánosságban ott is hatósági intézkedéseket alkalmazni, ahol kartellek nincsenek, ezt a mai viszonyok között szükségtelennek tartöm. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy a kérdéssel nem lehet és nem kell foglalkozni; igenis ülése 1931 március U-én

s szerdán. §7 kell és lehet foglalkozni. Ha azonban egy árszabályozó politikát akarunk követni, akkor minden körülmények között először tanulmány tárgyává kell tenni azokat a tényezőket, amelyek az árak kialakulására erős befolyást gyakorolnak, tehát figyelembe kell venni a nyersanyagárakat, a munkabéreket, a rezsiköltséget stb. Ha ezeknél a tételeknél találok iefaragni valót, aminek lefaragása simán keresztülvihető és eszközölhető, csak akkor lehet ilyen úton árcsökkentést elérni. Mélyen t. Ház! En evvel a kérdéssel behatóan foglalkoztam és arra a tapasztalatra jutottam, hogy, sajnos, ma a rezsiköltség az ár kialakulásánál olyan rettenetes tényező, amelyre normális körülmények közt az ember nem igen számíthat és amely a békében nem is igen fordult elő. Ennek a rezsiköltségnek egyes tételeivel lehetne és kellene is foglalkoznom, figyelembe kellene venni, hogy ennek a rezsiköltségnek egyes tételei nem szüntethetők-e meg és ezáltal nem lehetne-e minden károsodás és bárkinek megkárosítása nélkül árcsökkentést előidézni és az úggynevezett • agrárolló ipari szárnyát, a mezőgazdaságig árakhoz bizonyos mértékben közelebb vinni, lejjebb szállítani. (Buday Dezső: Benne van a többszázezer pengős igazgatói fizetés ebben a rezsiben!) Természetes. A rezsiben benne vannak a kamatterhek. A kamatterhekkel iminden körülmények között foglalkoznunk kell.Eppen ezért hívevagyok Krúdy t- képviselőtársam ama felfogásának, hogy a részvénytársasági jogot reformálni kell és ezen keresztül esetleg rendszabályokat találni arra vonatkozólag, hogy a részvénytársaságok ilyen .módon megnövekedett rezsijét leszállítsuk és ezáltal a kamatterheket is csökkentsük. Mert a kamatterheket minden körülmények között csökkenteni kell, ha a rezsiköltséget lejjebb akarjuk szállítani. A rezsiköltségek nagy tétele a közterhek tétele is. A közterhek kérdésére vonatkozóan, mélyen t. Ház, tudom, hogy a költségvetés bizonyos redukciója és tételeinek lefaragása borzasztó nehéz

c

és*et okoz. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy félóra meghosszabbítást kérjek. Elnök: Méltóztatnak, a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Perlaki György: En azonban a közterhek fogalma alatt nemcsak az állami közterheket értem, hanem mindazokat a ^tehertételeket, amelyeket az iparcikkek é« az élelmiszerek után is kénytelenek vaervunk közületeknek^ fizetni. ^Ha az ember megnézi például a hús áralakulását és a húst terhelő egyes tehertételeket és még azt, bogy mit jelent az. ha a vidékfői felmegy a budapesti iparos mészárszékébe. (Jánossy Gábor: Elmegy a kedve a húsevéstől!) akkor igazán azt lehet mondani, hogy az ember nem csodálkozik azon, hogy a budapesti és vidéki árak közt a különbség olyan nagy. Ezen a két téren tehát az én felfogásom szerint minden körülmények között lehetne és kellene enyhítéseket keresztülvinni. Mert ha közterhekről beszélünk, akkor ne mindig csak az állami közterhekről beszélíünk. hanem beszéljünk mindazokról a közterhekről, amelveket más, adókivetésre, vagy más megterhelé-re jogosított hatóságok kivetnek vagy az iparcikkekre, vagy pedig a mezőgazdáéin terményekre. A rezsiköltségeknek igen hatalmas tételét teszik az úgynevezett szociális terhek is. Szociális terhek alatt értem a Társadalombiztosító terhét. Ha az ember iparos- és kereskedőkörökkel érintkezik, akkor állandó a panasz ez ellen