Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

54 Az országgyűlés képviselőházának 4-75. ülése 193 í március 4-én, szerdán. értetődik, hogy ez a törvényjavaslat ezt még erősebben kimélyíti nemcsak azáltal, hogy több hatóságot kötelez a közszállításokra, mint eddig, sőt a magánvállalatokat, amelyek a törvényben biztosított kedvezményekben részesülnek, ennek a törvényjavaslatnak előírása szintén a közszállítási szabályzat rendelkezései alá vonja. A törvényjavaslat egyik része, mégpedig a 18. § utolsó bekezdése kimondja azt, hogy a kereskedelmi miniszter a költségvetéssel kapcsolatosan jelentést tartozik tenni arról, hogy a kisiparosság milyen mértékben részesíttetett az utolsó évben közszállításokban. Ezzel az évi jelentéssel tehát ez a kérdés ide a parlament elé kerül. (Hegymegi Kiss Pál: Mi lesz az eredmény? A parlament nem tárgyalhatja! Nyomtatvány!) Ez nemcsak nyomtatvány lesz, mert mihelyt a számadatok nyilvánosságra kerülnek, akkor itt a parlamentben az illetékes képviselők, akik ezek iránt a kérdések iránt érdeklődnek, szóvátehetik ezt a kérdést, felelősségre vonhatják a kormányt. Az érdekképviseletek szintén kritika tárgyává tehetik, szóval megindulhat az a mozgalom, amely azután lehetővé teszi azt, hogy ez az akció kiszélesíttessék. Eddig még betekintése sem volt a kisiparosságnak arra vonatkozólag, hogy mennyiben részesül a közszállításokban. (Esztergályos János: Majd tisztázzák a kamarai választássa! kapcsolatban, hogy kik a kisiparosok!) Ez a kérdés már régóta tisztázva vau. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban először az a terv merült fel, hogy a törvényben kimondassák az, hogy milyen százalékban kell a kisiparosságnak a közszállításokban részesülnie. Ez a terv azután később elhagyatott, mégpedig éppen a kisiparosság szempontjából, mert azt mindenkinek be kell látnia, hogy vannak olyan közszáliítások, amelyekbe a legjobb akarat mellett sem lehet a , kisiparosságot belekapcsolni, mert ezek természetüknél fogva a gyáripar érdekeltségéhez tartoznak. Ha ezekbői a kisiparosság kiesnék, a másik ágnál pedig a százalékos aránnyal a kormány keze kötve lenne, akkor az itt elesett munkáért a másik ágnál nem lehetne kárpótlást nyújtani. Éppen ezért választották azt a megoldási módot, hogy általánosságban és összegszerűleg mutassák ki minden egyes évben a kisiparosságnak a közszállításokban való részeltetését, hogy azután általánosságban lehessen ezt az arányt megállapítani, hogy az megfelel-e a kisiparosság számarányának vagy nem. Magától értetődik, hogy a közszállítási szabályzat pár paragrafusát magam is revízió alá venném s annak revízióját magam is sürgetném. A vita folyamán felmerült MZ M kérdés, hogy a legolcsóbb ajánlati rendszer jó-e vagy a középarányos rendszer, vagy pedig más ajánlati rendszert vezessenek-e be a közszálíítá.sokba. En azt mondom, hogy bármilyen rendszert vezessünk is be a közszállításoknál, ha visszaélésekre hajlandóság és akarat van, akkor minden egyes rendszert ki lehet játszani, vagy az érdekeltek részéről, vagy a másik részről; ez tisztán a tisztesség kérdése. Felfogásom szerint tehát olyan rendszert konstruáVii, amely 100%-ig kizárna minden visszaélést úgy a pályázók részéről, mint pedig a más^k részről, majdnem teljesen lehetetlen. Szükségesnek tartanám azonban minden körülmények között kimondatni azt. hogy olyan közszá'lításokra, amelyek a képesítéshez kötött iparűzés kötelékébe tartoznak, csakis képesítéshez kötött iparosok pályázhatnak és ilyen munkát csakis képesített szakmunkásokkal végeztethetnek. (Buday Dezső: Mit szólnak ehhez a bankok? Elgáncsolják.) Hogy mit szólnak a bankok, azzal én nem törődöm, de viszont azok az urak, akiknek módjukban áll a közszállításokat másutt is ellenőrizni, ezt az elvet keresztülvihetik a nélkül is, hogy ez a közszállítási szabályzatban benne foglaltatnék és így ki volna küszöbölve az az eshetőség, amelyre Peyer Károly igen t. képviselőtársam múltkori beszédében rámutatott, amikor azt említette, hogy például az egyik városi üzem megszüntetésével az ott alkalmazott szakmunkások elvesztették kenyerüket, vállalkozó kapta meg azt a munkát, amelyet eddig az az üzem végzett el és ez a vállalkozó azután olcsó bérmunkásokkal végeztette •• az ipari munkát. Ez felfogásom szerint visszaélés és ezt a visszaélést tulaj donképperi már a mostani rendelkezések szerint is üldözni lehet. De hogy még erőteljesebb szankciót nyerhessen, kérem a kereskedelemügyi kormányt, tegye megfontolás tárgyává, hogy a közszállítási szabályzatnak ez a rendelkezése nem lenne-e keresztülviendő. Nagyon helyesnek tartanám azt is, ha a közszállítások éppen a kisipar szempontjából bizonyos mértékben rendeztetnének. A közszállítások terén vannak állandóan visszatérő, vagyis évről-évre felmerülő szükségletek. Nem tudom megérteni, hogy ezeknek az évről-évre felmerülő szükségleteknek kiadását miért ne lehetne megszervezetten úgy^ elintézni, hogy akkor kerülne ez a munka kiírásra, amikor az illető iparágban úgynevezett uborkaszezon van, hiszen minden iparágban van ilyen uborkaszezon. A kisiparosság szempontjából ez igen fontos, mégpedig azért, mert az a kisiparos nem szívesen bocsátja el a régi idő óta alkalmazott szakmunkását, különösen ha annak megbízhatóságáról meggyőződött. Igen gyakran tartja még az uborkaszezon alatt is az ilyen szakmunkáját csak azért, hogy a jövőre magának biztosíthassa. Ha tehát ebben az időben közmunkával tudnánk ezeket a munkaerőket foglalkoztatni, akkor a kisiparnak a közmunkákból tényleg erőteljesebb haszna lenne, mint jelenleg van. Ez szervezeti kérdés. Azt hiszem, ezt könnyen mes lehetne oldani és nagyon könnyen keresztül lehetne vinni. Nagyon helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését is, amely a legszigorúbban bünteti azokat a vállalatokat, melyek az állami kedvezményt igénybe veszik ugyan, a magyar iparral szemben azonban nem teljesítik kötelezettségüket. Teljesen erkölcstelennek tartom ugyanis azt, hogy a magyar államtól kedvezményt igénybe veszek, a magyar ipar támogatását azonban nem teljesítem teljes mértékben és nam teljesítem éppen annak a kisiparnak támogatását, amelynek támogatása állami szempontból feltétlenül szükséges. Mélyen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után áttérjek egy másik kérdésre, amellyel a törvényjavaslat foglalkozik, mégpedig az üzemek kérdésére. Az üzemek a kisiparosságnak minden körülmények között illegitim konkurrenciát csinálnak. Ezeknek megszüntetése a kisiparosságnak már régi kívánsága és óhajtása, úgyhogy a törvényjavaslatnak erre vonatkozó rendelkezését szintén örömmel üdvözlöm, mert hiszem ós remélem, hogy ez a kérdés a legközelebbi jövőben megoldást fog találni és azok az üzemek, amelyek a kisiparnak konkurrenciát csinálnak, tényleg meg is szüntettetnek. Én az üzemek megszüntetését két szempontból tartom szükségesnek: először társadalompolitikai szempontból, másodszor