Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 1*75. pedig a kincstár szempontjából. Társadalompolitikai szempontból azért, mert az üzemi politikában felfogásom szerint megállás nincs, ott evés közben jön meg az étvágy, folytonosan továbbterjeszkedik ez a tevékenység és mindinkább olyan jogokat vesz igénybe, amely jogok az ipartörvény értelmében tulajdonképpen egyáltalában nem illetnék meg. Mind több és több ÖnáJó kisexisztenciának veszik el kenyerét és ezáltal tulajdonképpen az t államszocializmus talaját készítik elő. Kincstári szempontból szükségesnek tartom ezeknek az üzemeknek megszüntetését azért, mert ha az önálló kisexisztenciák adófilléreit összehasonlítjuk az üzemek által teljesített ilyen közterhekkel, legtöbbször nagyon szomorú képet kapunk és azt látjuk, hogy az önálló kisexisztenciák pusztulása az államkincstárra nézve szintén igen érzékeny veszteséget jelent. Ae, üzemi kérdésnél azonban felfogásom szerint szintén nem lehet tisztán csak hangulat után ítélve elindulni, hanem vigyáznunk kelj arra, hogy az illető üzemek tényleg közüzem jelleggel bírnak-e, vagy pedig nem bírnak közüzem jelleggel. Szerintem közüzem jelleggel bír minden olyan üzem, amelynek működéséből minden egyes polgárnak, aki annak a hatóságnak kötelékébe tartozik, bizonyos mértékben megvan a haszna, amely tehát olyan tevékenységet fejt ki, amely közérdekűnek nevezhető. De nem tekinthetem közüzemeknek az olyan üzemeket, amelyeknek hasznát nem minden egyes polgár élvezi, sőt amelyek működésének erős hátrányát érzik. Csak egy-két esetet akarok erre vonatkozólag felsorakoztatni. Itt van — mondjuk — Debrecen városa. Nem tudóm például felfogni azt, hogy közérdek-e például egy fafeldolgozótelep fenntartása, kertészetnek, városi és egyházkerületi nyomdának, szesznagytkereskedésnek, (Hegymegi Kiss Pál: Ezeket én is rég kérdem!) kovácsműhelynek, kerékgyártóműhelynek, fuvarozási vállalatnak fenntartása, gépjavítóüzem, virágkereskedés ... (Hegymegi Kiss Pál: A belügyminiszter úr védi ezeket!) Sőt a belügyminiszter úr éppen rendeletet adott ki már több ízben erre'vonatkozólag. (Hegymegi Kiss Pál: Elutasította fellebbezéseinket, ahol megvizsgálását kértük például a nyomdaüzemnek ) A városi műszaki hivatal épülettatarozási tevékenységet fejt ki. Vagy például említhetem a Kecskemét városa által fenntartott asztalos-, ács-, autóüzemet, hússzéküzemet, könyvnyomdaiüzemet, kőmívesüzemet, lakatosüzemet stb. Én tehát ezek ellen az üzemek ellen indítok harcot, főleg azok ellen, amelyek a kisiparos tevékenységébe nyúlnak bele és a kisiparosságnak okoznak illegitim konkurrenciát. Az üzemi kérdésben épp a legutóbbi napokban a népjóléti miniszter úr a «Magyarország» hasábjain nyilatkozott. Azt hiszem, az olyan üzemek fenntartása, amelyek a kartellekkel szemben állíttattak fel és amelyeknek az a célja, hogy a kartelltúlkapásokat a közérdek szempontjából megszüntessék, vagyis versenyt támasszanak, közérdekű 'dolog, mert a kartellek ellen való védekezés mindenek felett áll és a közérdekkel ez minden körülmények között indokolható is. Sajnos azonban azt tapasztaltam ezeknél a városi és hatósági üzemeknél, hogy ezek nem elégszenek meg azzal a működéssel, amelyet tulaidonképnen bejelentettek, vasry amely célból tulajdonképpen alapíttattak. Több ilyen ütemet volt alkalmam személyeden megtekinteni és az illető üzemvezető nagy Örömmel mutatta meg azt, hogy mi ueryan húsüzem vagy más üzem vagyunk, — akárminek nevezni és e 1931 március 4-én, szerdán. 55 hetjük — de van autó javítóműhelyünk, v,án ilyen műhelyünk és van olyan műhelyünk. Azt a kérdést kell tehát felvetni, hogy azért, mert az hatósági üzem, nem köteles-e az ipartörvény megfelelő rendelkezéseit betartani, nem köteles-e a képesítéshez kötöttséget betartani és csak azért, mert a hatósági nevet viseli űzhet-e^ minden iparágat, űzhet-e minden működést képesítés nélkül és az erre vonatkozó törvényes rendelkezések betartása nélkül? Arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy a végrehajtási utasítás során adjon alkalmat és módot arra, hogy a megfelelő ipari érdekképviseletek felsorakoztathassák azokat az üzemeket, amelyeknek működéséről *a nagy nyilvánosság talán nem is tud és rámutathassanak arra, hogy hol vannak ezek a műhelyek eldugva, hol kell ezekbe belenyúlni és ezeknek a működését megszüntetni. Mert nagyon sok ilyen üzem működik, amelynek a működéséről tulajdonképpen senkinek tudomása sincs, amelyek azonban óriási vevő és megrendelő közönsésret vonnak el a kisipartól. Azt hiszem, ez a kérés olyan csekély, hogy ennek a kereskedelemügyi miniszter úr minden további nélkül eleget tehet. Elvégre az érdekképviseletek ismerik ezeket a kérdéseket. Ök tárgyilagos jeg-yzékkel stb. szolgálhatnak és így nem fog előfordulni, hogy époen azok az üzemek maradnak maid ki a vizsgálat alól. amelyeknek a megszüntetése pedig éppen a kisipar szempontjából szükséges. Ugyanígy szükségesnek tartom azt is, hogy a házi kezelé«i rendszerben is rendet tudjunk teremteni. A házi kezelési rendszernél is evés közben jön meg az étvás-y. Először csak egy-két helyiségnek az átalakítási munkáit vésrzik el házilag, azután továbbmenve házilag végzik el a nagyobb tataro^ási munkákat is. En két°éffhevonom, — mégpedig gyakorlati tapasztalatok alam'án — azt. hosry a házi kezelési rendszer a közületeknek hasznos volna, hogv a házi kezelési re^d^er olcsóbb lenne, mintha azt a munkát vállálkozá

c

ba adnák. Ha a házi kezelési rendszernél felszámítják mindazokat a tételeket és tényezőket, ameWek a házi kezelési rendszerrel tényleg kapcsolatban vannak, akkor a közületeknpk is rá kell jonniök arra. hogy a házi kezelési rendszer nem hogy olcsóbb lenne, hanem sokkal^ drágább. A házi kezelési rendszerre vonatkozólag nagyon sok vármegye, nagyon sok város szomorú tapasztalatokra tett szert, mert — mondjuk — például egy útépítés, amelyet házi kezelésben végeztek- legalább 50%-kai drágább volt. mintha azt vállalkozó yésrezte volna Hosry miért Hrájr-ább, erre a kérdésre nem akarok részleteiben kitérni; azt hiszem, ezt. mindenki ismeri és tudja. A házi kezelési rendszernél természetesen nem veszik figyelembe azokat a munkaerőket. amelyekre azt mondják, hogy ezek mint „hivatalos emberek úgyis elvégzik az ellenőrzést, elvégeznek egyéb dolgot is, de ha ezeknek illetményeit is mind hozzászámítjuk, — mert tényleg hozzá kell számítani, hiszen a házi kezelési rendszer lassanként annyira kinövi magát, hogy egy teljesen önálló munkaerőt igényel és vesz igénybe — akkor mindenkinek be kell látnia, hogy a házi kezelési rendszer nemcsak hogy illegitim versenytársa a kisiparosnak, hanem még hasznot sem hoz a közületeknek. Foglalkozni kívánok még a 31. §-szal is. A 31. § a kereskedelemügyi miniszter urat felhatalmazza arra, hogy az Országos Ipartanácsot megreformálja, mégpedig akként, hogy az Or-