Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-475

Az országgyűlés képviselőházának 475, intézetek jórésze nem szívesen foglalkozik apró hitelek folyósításával. Ezt az álláspontjukat azzal indokolják, hogy az adminisztrációs költségek olyan magasak, hogy azok felemésztik azt a jövedelmet, ameiyet az ilyen kisebb hitelek folyósítása nekik biztosítana. Ezzel tehát nem szívesen foglalkoznak. Ezért kell olyan berendezkedéseket létesíteni, amelyek nem a haszonra dolgoznak, nem. a hasznot keresik a kisebb hitelek folyósításánál, hanem tényleg a célt tekintik: azt, hogy segítsenek ott, ahol segíteni kell. Ilyen módon lehetővé tennők a termelőhitel megvalósítását is, mert annak az iparosnak nemcsak akkor nyúlnánk a hóna alá, amikor régi terhes adósságát konvertálnia kell, hanem akkor is, amikor munkához jutott és a munka folytatására vagy anyagbeszerzés szempontjából vagy —' mint az előbb említettem — munkabérek szempontjából hitelre van szüksége. Ez erőteljesebben támasztja alá a kisipari tevékenységet, mint az előbbi hiteltípus, mert ez tényleg munkatermelő, a munkát, a termelést mozdítja elő. Szükséges volna ezeknek a hiteleknek kiterjesztése például a munkaszerződések alapján folyósítandó hitelekre is. Akkor, amikor az iparos egy hatósággal, vagy pedig egy jó bonitású magánféllel kötött munkaszerződést mutat fel, ennek a munkaszerződésnek bemutatása és esetleg a fizetéseknek az intézetre való cedálása következtében abba a helyzetbe ; juthasson, hogy olcsóbb pénzzel az egész ügyletet finanszírozhassa. Igen gyakran előfordul az is, hogy a kisiparos leszállítja valamely közületnek _ a megrendelt munkát, azt annak rendje-módja szerint átveszik, azonban az öszszegek folyósítása az admnisztrációs és bürokratikus eljárások (következtében hosszú ideig húzódik. Ez esetben módja legyen a kisiparosnak arra, hogy az ilyen már ledolgozott jogos keresetét cedálhassa, és a cedálás útján megkaphassa azt az összeget, amelyet ő már nem nélkülözhet, amelyre talán éppen azért van szüksége, mert a pénzt egy másik m>ankába akarja befektetni. A Budapesti Kisipari Hitelintézet átérezve éppen a kiskölcsönök jelentőségét, olyan tökéletesen rendezkedett be, hogy a kishitelek adminisztrációját is a legsimábban és a legkönnyebben tudja lebonyolítani. Nem áll r tehát az, hogy a kisipari hitelek folyósítására, illetőleg kezelésére minden körülmények között rá kell fizetni. Ha megfelelőkép rendezik az adminisztrációt és igénybeveszik ezeknél a berendezkedéseknél esetleg a géptechnika erejét is, akkor ezeknek a hiteleknek folyósítása nem okoz nehézségeket. Szerintem ezeknek a kishiteleknek folyósítását nagyon könnyen meg lehetne oldani azáltal, ha az egyes ipartestületek kebelén belül jelenleg is működő hitelegyleteket ebbe az akcióba valahogyan be lehetne vonni. (Helyeslés.) Alig van életrevaló ipartestület, amelynek kebelében ne volna hitelvédő egyesület, a legtöbbje rendes alapszabályokkal, sajnos azonban, vannak^ olyanok is, amelyek alapszabályok nélkül működnek. Ezeket a hitelegyleteket éppen a nehéz gazdasági viszem nyok hozták létre. Az iparosok az önsegélyezés álláspontjára helyezkedtek

t és megteremtették ezeket a hitelegyleteket azért, hogy ha sürgősen szükségük van kisebb r Összegekre, akkor megkaphassák ezeket. Természetesen ezek működési köre igen szűk, mert kis anyagi erőkkel rendelkeznek, ha azonban ezeket központi szervbe belekapcsolva, megfelelőkép alá tudülése 19B1 március 4-én, szerdán. t 53 nók támasztani, — (Esztergályos János: Melyik központi szervbe?) az löksz, megvan, ide! (Hegymegi Kiss Pál: Ez már nem jó!) — ha az löksz, megfelelő átalakításával vagyis reformjával, amint említettem, megfelelő' anyagi erővel alátámasztanánk a hitelegyleteket és így ezek erejét felfokozhatnánk, azt hiszem, ezt a kérdést meg lehetne oldani. Hiszen Németországban is tulajdonképpen így oldották meg a hitelkérdést, amint említettem, nem központosítva, hanem decentralizálva. Azt lehet mondani, hogy majdnem minden egyes fontosabb ipari gócpontnak megvan a maga hitelszerve, amely ott az iparosságnak rendelkezésére áll. Miért ne lehetne ezt nálunk is így megoldani, különösen abban az esetben, amikor már azok a szerveink megvannak, amelyeket ügyesen felhasználva, az akcióba bele lehetne kapcsolni. Ha a németországi szövetkezeti mozgalmat figyelemmel kísérjük, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy Németországban éppúgy, mint nálunk, a szakipari szövetkezeti mozgalom nem talált megfelelő talajra és megfelelő viszonyokra. A különböző kézműveskamarák évi jelentéseiből, a különböző iparoskongresszusokon elhangzott beszédekből és jelentésekből megállapíthatjuk azt, hogy a szakipari szövetkezeti mozgalom nemhogy fejlődött volna, hanem bizonyos, mértékig visszafejlődött, ellenben a hitelszövetkezeti mozgalom annál erőteljesebben fejlődött, a hitelszövetkezetek száma évről-évre szaporodott és ezáltal természetesen szaporodott annak az összegnek nagysága is, amelyet ez a szerv a kisiparosoknak rendelkezésre tudott bocsátani. En éppen ezért szükségesnek tartom azt, hogy a kereskedelemügyi kormány régebben tett ama ígéretének tegyen eleget, hogy az loksz.-törvény novelláris módosítását sürgősen a Ház elé terjeszti, mert ezt mintegy kiegészítésének tekintem a jelenlegi iparfejlesztési törvénynek, hiszen annak a feladatnak, amelyet a jelen törvényjavaslat az Ikosz.-ra ruház, ez a szerv csak abban az esetben tud eleget tenni, ha ennek a célnak megfelelően átalakíttatik. A törvényjavaslat á közszállításokra vonatkozólag is tartalmaz bizonyos intézkedéseket Fábián Béla t. képviselőtársam a tegnapi nap folyamán a törvényjavaslatnak erre vonatkozó intézkedéseit bizonyos mértékben lekicsinyelte és azt állította, hogy ez is csak olyan ígéret, mint amilyenek eddig hangzottak el. (Hegymegi Kiss Pál: Ügy van!) Ezzel szemben kénytelen vagyok^ megállapítani, — éppen a különböző érdekképviseletek jelentései alapján — hogy a kisiparosság az utóbbi időben igenis, • a lehetőséghez képest bekapcsoltatott a közszállításokba és minden minisztérium arra törekedett, hogy a kisiparosságot lehetőleg foglalkoztassa, és a közszállítások útján munkához juttassa. (Esztergályos János: Sok tízezer kisiparos kikapcsoltatott az életből!) Mélyen t. képviselő úr, nagyon jól tudom, hogy közszállítások útján a 250.000 önálló kisiparos mindegyikét munkához juttatni nem lehet. Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a kérdés nem olyan egyszerű, amelyre azt mondhatnák, hogy egy kézlegyintéssel el lehet intézni. A kisiparosságot a közszállításban szintén csak megszervezve lehet intenzíve részesíteni, és mindaddig, amíg bizonyos iparágak ettől a szervezkedéstől tartózkodnak, nagyon nehéz ezeket a kéréseket százszázalékig kielégíteni. A férfiszabószakma, és 'más szakmák például, amelyek megszervezkedtek erre a célra, igenis elég tekintélyes közszállításihoz tudtak jutni. Magától 8*