Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

42 Az országgyűlés képviselőházának h emelnem a falusi kisiparosság közgazdasági, szociális és különösen politikai jelentőségét. Angliában a nagytőke, — haute finance — Franciaországban a kistőkés, — bourgois — Németországban a nagyipar, nálunk falun a kisiparosság a politikai vezető tényező, mert tanultsága, olvasottsága, műveltsége, nap-nap után a gazdákkal való érintkezése őt jelölik ki politikai irányítóul. Ezt a derék, magyar nemzeti érzelmű réteget minden erőnkből ki kell emelnünk középkori eszközökkel dolgozó műhelyéből. (Ügy van! Ügy van! a középen.) segítenünk kell, mert nincs vállalkozási lehetősége és ha máskép nem, úgy az állam nagy hatalmával munkaalkalmat kell, hogy biztosítson részére. (Helyeslés a középen.) Mielőtt azonban az előttünk fekvő törvényjavaslattal és ezzel kapcsolatban a segítés módjaival foglalkoznám, méltóztassék megengedni, hogy dióhéjban a kisiparosság történetével és fejlődését gátló körülményekkel foglalkozzam. Már a régi rómaiajknál találunk kisiparosokat. A hadbavonult sereget kisiparosok kísérik, majd a középkorban városokban látjuk őket tömörülni, ahol megalakítják a céhrendszert. Minden iparost, aki nem volt oéhbeli, kiüldöznek a városból, műhelyét bezárják. Itt látjuk az első ellenfelet, a vándoriparost, de nem sokat teketóriáznak vele; ha nem lép be a céhbe, becsületvesztő nyilatkozattal pellengére állítják. • A XIV. században már nagyon elszaporodik a mesterek száma. Ellenszere a mesterek kontingentálasa: megnehezítik a mesteri cím elnyerését, A ( mesterlegényekre nézve ez természetesen hátrányos, védekeznek ellene : sztrájkba lépnek és ezzel telik el a XVI. és XVII. század. Majd maga az állam veszi át az ipar fejlesztését és ha nincsen megfelelő saját honos iparosa, alkkor külföldről hozat be. Itt látjuk az iparfejlesztés nagy mesterének, Colbértnek ügyességét, aki ezen az úton teremti meg és emeli naggyá a francia ipart. Az állam rájön, hogy a céhek erőszakos és nionopolisztikus fellépése hátrányos az ipar fejlesztésére. Az egyéni kiváló iparosmester folyton beleakad a céhek általánosító^ rendelkezéseibe. Lerázva magáról a céh kötelékeit, gépeket állít be s megalapítja a gyáripart. Franciaország 1791-ben törvénnyel törli a céheket. Németország 1810ben rendelettel kimondja az ipar szabadságát. A gyáriparral szemben a kisiparosság versenyképességben lemarad. Nem tud nagyban olcsón (bevásárolni, termelni és ennek következtében eladni. 1846-han Delitsehben Schultze Hermann, a kisipari szövetkezetek apja, a kisiparosság egyik szóvivője mondotta a következőket a kisiparosságról (olvassa): A helyett, hogy a gyáripar, a kereskedelem, a tőke fölénye ellen panaszkodtok, sajátítsátok ki ezeket az előnyöket; szövetkezzetek gyárszerűleg, nagykereskedelmi módon és a tőkét állítsátok szolgálatatokba.» Államsegélyt, állami beavatkozást visszautasít. így próbál a gyáriparral szemben a szövetkezésben gyógyszert találni. ' A gyáripar azonban mind hatalmasabb lesz és akkor a kistiçar fejlesztése érdekében kiadják a jelszót: ^államsegély útján az önsegélyhez.» A nagyipar győzedelmes előrenyomulásakor azt jósolták, hogy ütött a kézműipar utolsó órája és sokan voltak, akik már előre látták megszűnését. Tényleg,^ látj/uk, a cipészeket tönkreteszik a cipőgyárak, a pékeket a kenyérgyárak, a tejcsarnokoik a kávéházakat s így tovább. De végeredményben nem következett be a kisiparosság tönkremenése. Felis. ülése 1931 március 3-án, kedden. merte az idők követelményeit és míg a középkori kézműiparos 'ismert vevőközönségének apró, kicsiny műhelyekben helyi fogyasztásra dolgozott, a XX. század kézműiparosa már részese a kapitalisztikus gazdaságnak, műszaki újításokat vezet be, megtanul számolni, kalkulálni. Ma már számos kézműipari műhely van Németországban, melyet műszaki és kereskedelmi berendezésénél fogva alig tudunk megkülönböztetni a gyáripartól. A különbség csak abban van, hogy a kézműiparosnál a kézügyessége adja meg a jelleget még akkor is, ha a megfelelő gépi segédeszközök rendelkezésére állanak. Ezt a „kézügyességet pedig csak bizonyos önművelődési folyamattal lehet elérni. A kisiparosnak szakmáját alapjában kell ismernie, neki tudni kell.^Ezt a tudást pedig csak hosszú évek fáradságos munkájával, mester vezetése, oktatása mellett lehet elérni. Az inasból segéd, a segédből mester lesz idővel, ez a társadalmi tagozódás adja meg a kézmű- és kisiparosságnak különös jellegét. Külföldön a kisipar a minőségi munka, a helyi fogyasztás és a javítási ipar terén továbbra is tág munkakört nyer. Ha a nagyipari Németországot nézzük, azt látjuk, hogy ott ma is körülbelül 1,350.000 kisipari műhely dolgozik, kisiparosnak véve, aki legfeljebb tíz segédet tart. De ezekből 50% olyan, ahol a mester egyedül, esetleg egy tanonccal, 25%, ahol egy segéddel és 17% pedig, ahol 2—5 segéddel dolgozik. Németországban a kisipar 1,400.000 segéddel és 700.000 tanonccal dolgozik és a statisztika azt mutatja, hogy a nagy németországi gyáriparral szemben 1913-tól a mai napig a kisipari műhelyek száma csak emelkedett. Németországban az 1897. évi kisipart védő törvény 67 kézműipari kamarát állított fel és ezenkívül itt van a német kisipari birodalmi szövetség hét főcsoporttal, mely a kamarákkal együtt viseli szívén a kisiparosság helyzetét és dolgozik érdekükben. Hogyan áll a kisipar helyzete nálunk Magyarországon i Pontos számadataink nincsenek, azt hiszem, a most lefolyt népszámlálás fogja megadni erre a választ, de azért azt látjuk, hogy 1928-ban volt 352 ipartestület, tehát 1921 óta 50%-kal több. Ez a 352 testület 403.337 mestert, segédet és inast képvisel. A gyáripar ugyancsak 1928-ban — tehát a 403.000-rel szemben — 272.600 alkalmazottat foglalkoztatott, ebben azonban, a gyáripari részben még a napszámosok is benne vannak, míg a kisipari számban nincsenek benn az ott foglalkoztatott tisztviselők, művezetők, napszámosok, kifutók, szolgák s egyéb, nem szakmabeli alkalmazottak, akiket, ha egybeveszünk, ki fog jönni feltétlenül a 600.000-es szám. Ennek a 600.000 kereső, családfenntartó, illetőleg családtag kisiparosnak ad — sajnos — egyre soványabb kenyeret a magyar kézműipar. Ez, t. Ház, a kereső iparosok száma. Ha az eltartott családtagokat hozzávesszük, akkor ezt a hatszázezres számot meg kell szoroznunk legalább kettővel és ez 1.200.000—1,300.000 ember, tehát az ország lakosságának 15%-a. Ezzel szemben a gyáripar által foglalkoztatottak, illetve eltartottak száma az ország népességének 5-6%-a. íme, 'számszerűen is, ha nem is precízen, de mégis hozzávetőleg kimutatható a magyar kisiparosság nagyfontosságú közgazdasági jelentősége. Égető, sürgősen megoldandó^ kérdés a kisiparosság kérdése, itt a tanácskozás ideje lejárt, tenni kell valamit, (Ügy van! a jobboldalon.) s amikor rátérek a törvény kisiparosi •