Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának U7hrendelkezésére, örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, mint a kormány első nagyobb lépését átfogó gazdasági programmjának megvalósítása érdekében. Az előző iparfejlesztési törvény, az 1907. évi III. te. osak egy mondatban foglalkozik a kisiparossággal, amikor 9. §-ában kimondja, (olvassa): «Az iparfejlesztés céljaira rendelkezésre bocsátott fedezet terhére a házi és kisipar lis megfelelően támogatandó.» Nem tudom, mit jelent ez számokban, nem áll rendelkezésemre statisztika, de nem hiszem, hogy nagy összegekről lehet szó. Azt azonban határozottan állítom, hogy a kisipar és a háziipar részére az 1907 : Hl. te. alapján kedvezményeket 25 év alatt nem adományoztak. Kedvezményeket most is a kisipari szövetkezetek kaphatnak s így a kisiparosság fejlesztésével csupán a III., IV. és V. fejezet foglalkozik. A törvényjavaslatnak ezekkel a rendelkezéseivel kívánok bővebben foglalkozni, de nem mellőzhetem a közszállítások kérdését sem, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) mint olyan kérdést, amely jelenlegi formájában az iparosság fejlődési lehetőségét, munkában való 'részesítését nemhogy előbbre vinné, hanem éppen hátráltatja. (Egy hang a középen: Sajnos, ez így van! — Rothenstein Mór: így is fog maradni! — Felkiáltások a középen: Nem marad így!) T. Ház! A kereskedelmi miniszter úr a III. fejezetben felhatalmazást kap a kisipar vagy háziipar támogatására. Ez a pénzbeli segély: 1. rendes évi költségvetési törvénnyel, 2. külön törvénnyel rendelkezésre bocsátott hitel és 3. a Fábián képviselőtársam által annyira perhorreszkált Országos Ipari és Kereskedelmi Alap terhére nyújtható. Tehát háromféle módon. A költségvetés kapcsán a miniszter minden évben erről jelentést köteles tenni a Háznak. Rendben van. De kérdem, az igen t. miniszter urat, illetőleg az államtitkár urat, minthogy a miniszter úr nincs jelen, nem lehetett volna-e egy kis tájékoztató költségvetést csatolni a javaslathoz? (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Hiszen fogalma sincs velem együtt egy képviselőtársamnak sem, mit jelent pénzben ez a segély, (Ügy van! Ügy van!) kevés-e avagy sok-e, elég-e vagy túlméretezett a mai időkhöz viszonyítva. Ma minden külföldi törvényhozásban az a szokás, hogy bő statisztikai adatokon felül költségelőirányzatot csatolnak a törvényjavaslathoz. (Helyeslés.) Ezt az újabb, helyes és nagyon is célirányos parlamenti szokást nekünk is át kell venni. (Elénk helyeslés.) Ceruzával és papirossal kell dolgoznunk s nem képzelt számokkal. A racionalizálás mai korszakában elmaradhatatlan kelléke minden törvényjavaslatnak a költségelőirányzat, még ha csak hozzávetőleges számokkal dolgozik is. (Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A kisipari hitelt a törvény az löksz, útján nyújtja. Arra kell kérnem a miniszter urat, illetőleg az államtitkár urat, hogy az eddigi feltételeket sürgősen változtassák meg, mert a kisiparosság az eddigi fedezeti feltételeknek semmi körülmények között sem tud megfelelni. (Ügy van! Ügy van! — Krúdy Ferenc: Nyilvánvaló!) Kérdem, melyik iparosnak van tehermentes ingatlana, elfogadható kézizáloga vagy pláne két jó kezese (Ügy van! Ügy van!) és ha van is, a még mindig magas kamatok elijesztik azt az iparost (Ügy van! Ügy van!) attól, hogy a kölcsönt felvegye. Nézetem szerint a kisiparnak olyan hitelszervezeKEPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXIV. ülése 1931 március 8-án, kedden. 43 tet kell teremteni, amilyen a mezőgazdasági hitelnél az Országos Központi Hitelszövetkezet. (Helyeslés. ~ Krúdy Ferenc: Űgy van! Nyilvánvaló! Természetes!) Bekell hálózni az egész országot és talán az ipartestületek útján, azok reformjával kell elhelyezni a kölcsönöket (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Módot kell nyújtani, hogy a súlyos feltételek mellett — nem pénzintézeti hitelezőktől, de másfelől vidéki pénzintézetektől is — felvett nagy terhet jelentő kölcsönét konvertálhassa a kisiparos. (Elénk helyeslés.) De viszont, ha van még az országban olyan iparos, akinek tartozása nincsen, úgy annak forgótőkét, és az üzemi beruházásokhoz szükséges tőkét kell rendelkezésre bocsátani, természetesen a lehető legalacsonyabb kamat mellett. Ezzel áttérek a törvény IV. fejezetére, a közszállításokra. Nagy megnyugvás a kisiparnak, hogy a közszállításokba belekapcsolódhatok. Mert hiába, a legnagyobb megrendelők, a legnagyobb vevők a közületek. T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter az 1907 : III. te. 14. §-a alapján 1929. évi 121.000. szám alatt kiadta a közszállítási szabályzatot. Egy vagy két évvel ezelőtt lépett az életbe és nagyon 'köszönöm a miniszter úrnak, hogy az egyesített bizottságban, amikor szóvátettem a szabályzat elhibázott rendelkezéseit és azoknak megváltoztatását kértem a közszállítási tárcaközi bizottság útján, válaszában hajlandónak mutatkozott a szabályzat átdolgozására. Kétszeresen sürgős ez, mert a most érvényben lévő szabályzat nagyon sokszor a gyakorlati gazdasági élet törvényeibe ütközik. 72 szakaszból és egy csomó mellékletből áll a szabályzat. Lássuk az érdekelt iparosság panaszait. Fájó pontja az iparosságnak, bár a szabályzatban benne van, hogy a szállító és a munkát kiadó hatóság egyenrangú, mégis a szerződésekben a hatósági közegeknek korlátlan rendelkezési joga van. Bánatpénzeket, kereseteket és biztosítékokat záros^ határidőn belül kellene visszautalni, de miután ennek a rendelkezésnek szankciója nincs, a gyakorlatban ez nem is érvényesül. Fegyelmi és anyagi kötelezettség volna kimondandó és késlekedés esetén a munkavállalkozóna'k késedelmi kamat megítélése. Az iparfejlesztő javaslatnak az a célja, hogy a szakképzett iparosságot támogassa. Ezzel szemben azt látjuk, hogy közszállítások elnyerésére alkalmi cégek alakulnak s olyanok nyertek el közmunkákat, akik azelőtt sohasem működtek. (Ügy van! a balközépen.) Irreális ajánlatok, fezőrök más pénzén pályáznak, és a megdöbbentő árrombolás előtt tehetetlenül áll a normális számokkal és költségvetéssel dolgozó iparos. Már az egyesített bizottságban felhoztam, itt újra megismétlem, hogy a honvédelmi minisztérium 18.000 darab legénységi ágy festésére hirdetett pályázatot. Egy darab ágy festésére 65 fillértől 10 pengőig érkeztek be ajánlatok. A gazdasági lezüllésnek új jelenségét látjuk itt. Igaz, hogy munka, kenyér kell, mégis a (hibát a kontárokban kell keresni. En ismételten vagyok bátor felhívni a miniszter úr figyelmét a két év előtt beadott határozati javaslatomra, melyben a kontárkérdés pénzbe nem kerülő megoldását kértem. Ügy a Képviselőház, mint a Felsőház elfogadta javaslatomat és így az országos határozattá emelkedett. Nagy könnyebbséget jelentene a 7