Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának ^7 If. illése 1931 március 3-án, kedden. 39 tem különösen az öregségi és rokkantsági biztosítást. Felszólaltam annakidején ebben a kérdésben és igenis, szembeálltam a javaslattal. (Jánossy Gábor: A szélsőbal is elfogadta!) Most pedig mi történik? Most az történik itt, hogy a jövő biztosítása végett, azért, hogy a jövő biztosítható legyen, — még nem is tudom, hogy Iliiként — tönkretesszük a jelent. Mert ha azt mél tóztatik kérdezni, hogy melyik a legsúlyosabb teher, -amelyet az iparos- és a ktreskedőosztály legnehezebben visel, méltóztassék.elhinni, a felelet erre csak az lehet: a legsúlyosabban viselt teher, amely ellen az országban a legtöbb panasz hangzik el, a 24%-os kamattal sújtott társadalombiztosítóteher, s bár minden gyűlésen, akárki van is ott jelen, állandóan halljuk, hogy megígérték, hogy a 24%-ból 12% lett, még mindig nem lett a 24%-ból 12%, ellenben az egész országban sarkantyúnak nevezik ezt a 24%-ot. Az Istenben boldogult Vass Józseftől származik ez a kifejezés, hogy «sarkantyú», de azt mondják az iparosok, hogy nem az egyik oldalukat, hanem mindkét oldalukat, nem véresre, hanem gennyesre sebezte már az a sarkantyú, amelyntk feladata a Társadalombiztosító járulékainak behajtása. Hová jutottunk? Odáig jutottunk, hogy a költségvetésben már kamatból négy és félmillió pengő van egy esztendőre ezzel kapcsolatban felvéve. S amikor nekem panaszkodtak egyik szomszéd községnek, Újpestnek iparosai és panaszkodott az ipartestületi elnök s én megkérdeztem tőle: «Kérem, elnök úr, hány végrehajtás van tulajdonképpen Újpesten társadalombiztosítóügyben, hány iparost hajtottak végre?», akkor a válasz az volt: «Ne azt tessék kérdezni, képviselő úr, hogy hányat hajtottak végre, hanem azt, hogy hányat nem hajtottak végre.» S amikor ebben az irányban tovább kérdezősködtem, mindenütt ezt a választ kaptam. Erre a nemzedékre tehát nemcsak a múlt terhel, hanem a jövő terhei is rá vannak rakva. Ez à nemzedék nem bírja a saját terheit sem, miként lehet ettől a nemzedéktől megkövetelni, hogy a múlt és a jövő terheit egyidejűleg Ő viselje? Ha most nézzük azokat a terheket, amelyek az iparost és a kereskedőt rettenetesen sújtják és amelyek ellenállóképességét csökkentik, akkor engedje meg a kereskedelemügyi államtitkár úr, hogy itt két tényezőre hívjam fel a kereskedelmi kormány figyelmét. Az egyik tényező a szövetkezetek, a másik tényező pedig a közüzemek. Szövetkezet? A szövetkezeti eszme hívei jobbról is, halról is, mindenütt azzal a fogyasztói szemponttal érvelnek, hogy a szövetkezetnek az a feladata, hogy olcsóbban jobb árut adjon, (Egy hang a baloldalon: Termeljen!) termeljen és árusítson. Erre mi történik? Erre az történik, hogy a szövetkezetek, természetesen olcsóbban szerezhetvén be az árut, az államtól és a helyi hatóságoktól különféle kedvezményekben részesülvén, az igazgató esetleg a helyi főjegyző, vagy az adóügyi jegyző lévén, lassanként megölik a kisipart és a kiskereskedelmet, megölik tehát azokat, akik bázisai Magyarországon és az egész világon a polgári rendnek. (Petrovácz Gyula közbeszól.) Mert méltóztassék elhinni, hogyha az én 1

1. barátaim, akik nagyon polgári gondolkozásból kiindulva, Magyarországon a szövetkezeti eszme főpropagátorai, elmennének Oroszországba és megnéznék, hogyan lett a szövetkezeti eszme Oroszországban a szovjet egyik saroktétele és a szövetkezeti eszme hogyan ölte meg állami támogatással az egész kisipart, hogyan ölte meg az "egész""kiskereskedelmet és hogyan ölte meg ma már a kollektív rendszer, a szövetkezeti rendszer az egész kisgazdatársadalmat, akkor nem volnának Magyarországon olyan nagy propagátorai a szövetkezeteknek, mert Ők azzal, hogy Magyarországon a szövetkezeteket támogatják és azzal, hogy Magyarországon a kisipart és kiskereskedelmet ezzel a támogatással tönkreteszik, méltóztassanak elhinni nekem, nem csinálnak egyebet, mint szocializálnak, vagy pedig szálláscsinálói — hogy enyhébben fejezzem ki magamat — egy olyan rendszernek, amelynek alapgondolata, nem pedig eszköze a szocializálás. Sajnálom, hogy t. képviselőtársammal ebben a kérdésben — sok más kérdés mellett — nézeteltérésben vagyok. Ellenben kénytelen vagyok kérni képviselőtársaimat is, gondolják meg, hogy a szövetkezeti eszme hová visz. (Petrovácz Gyula: Önsegély a kiluzsorázás ellen!) A Magyar Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetére hívom fel képviselőtársaim figyelmét. (Petrovácz Gyula: Saját tagjaik részére árusítanak! — Zaj.) A szövetkezetek nemcsak saját tagjaiknak adnak el Magyarországon. A múltkor láttam a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének egy nagy hirdetését, amelyben meg van írva, hogy: a ruházati osztályok a modern kor és a technika minden vívmányával felszerelten várják — a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének tagjai remélhetőleg nem az államtitkár urak, hanem az alkalmazottak — r a vevőket, akiknek majd ruhákat, esetleg női nem tudom micsodákat, selyemfehérneműt fog a Köztisztviselők Fogyasz

: tás'i Szövetkezete árusítani. (Petrovácz Gyula: Ez kinövés!) Kinövés, de az én felfogásom szerint egy fogyasztási szövetkezet, ha már megvan, nem árusíthat másnak, mint csak saját tagjainak. (Baracs Marcell: Ügy van, ez a helyes !)^A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete árusítson köztisztviselőiknek, de hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete minden, az utcáról bejövő embernek árusítson, hogy a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete a lapokban reklamirozzon, hogy a Köztisztviselők: Szövetkezete propaganda-füzeteket osszon szét, az ellen én nagyon súlyosan tiltakoznék; ugyanúgy, mint a ruházati intézet eljárása ellen, amely ruházati intézet 1916-ban arra a célra alakulván, hogy megállapítsák, hogy egy katonaruhának elkészítéséhez mennyi posztó szükséges, ma nemcsak férfiruhákat, hanem nem tudom én micsoda ruhákat is készít. (Perlaki György: Női ruhákat!) A szövetkezetek mellett tehát nekünk, akik a kisemberek exisztenciáját meg akarjuk védeni, nemcsak a kisemberek, hanem az állam szempontjából is, igenis rá kell 'mutatnunk arra, hogy mi tisztán csak olyan közüzemeket tartunk megtartandóknak, amely közüzemek általános nagy szükségleteket elégítenek _ ki, (Jánossy Gábor: A javaslat is ezt mondja!) tehát a gázt, a vizet, a villanyt szolgáltató közüzemeket, (Madarász Elemér: Közlekedés!) természetesen a közlekedési közüzemet is, de, hogy olyan más üzemek is legyenek, amelyeknél jóformán senki másnak érdekéről nincs - szó, mint csak azoknak érdekéről, akik ott nagy fizetést kapnak és akik ott igazgatósági tagok, ezt mi nem helyeselhetjük, az ilyen közüzemek leépítése országos és nemzeti szempontból is szükséges, mert lehetetlen, hogy állami vagy községi pénzen tartsunk fenn konkurreneiát azoknak a kisexisztenciáknak, akiket mi az állami és társadalmi rendszer legfőbb védőinek tartunk.