Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

3é Az országgyűlés képviselőházának U7J+- ülése 1931 március 3-án

} kedden. eukkal, versengésükkel miként mozdítják elő az ellenük előnyomulni törekedő Oroszország gazdasági életét. Itt van egy konkrét «inter duos litigantes tertius gaudet». Méltóztassanak megengedni, hogy most egy sóikkal konkrétebb, a magyar határokon levő, jelenleg az egész magyar gazdasági élet által megtárgyalt kérdéssel, az ausztriai kérdéssel foglalkozzam. Oroszországba Ausztria szállít ipari cikkeiket és Oroszország Ausztriába, különösen az utóbbi időben, szállít búzát. Tehát a magyar határon, Budapesttől és a nagy magyar Alföldtől egy ugrásra, a Dunántúltól egy tyúklépésre levőAusztria búzaszükségletét nem Magyarországból, — legalább is részben az utóbbi időben — hanem Szovjetoroszországból fedezi. Most mi történik? Milyen feltételek mellett szállít Ausztria Oroszországba

1

? Minden árunak 60%-át, amely iVusztriából Oroszországba kimegy, eddig Ausztria hitelezte tíz esztendőre, tehát a szovjetnek tíz évig nem kellett fizetnie 2%-ot a mindenkort bankkamatláb alatt, de legalább csak egy bizonyos határig szólt ez a hitelezés. Ellenben éppen a napokban kezdődtek meg a szovjet és Ausztria között azok a tárgyalások, amelyek szerint ezek a feltételek akként változtatandók meg, hogy a 60%-os hitelezés felemelendő 80%-ra a kamatozás megmarad 2%-nak, és Ausztria annyit szállíthat iparcikkeikben Oroszországnak, amennyit akar. Mi történik tehát tulajdonképpen Ausztriában? Az történik, hogy Ausztria az ő hitelezőinek, tehát Európának és Amerikának pénzén segíti felszerelni Oroszországot Európa többi népei ellen. r T. Képviselőház! Ezt az olasz és osztrák példát akartam idehozni a t.. Képviselőház elé, annak illusztrálására, hogy a megőrült Európa hová jut. A Times-ben olvasom a cikkeket, hogy esztendőkön keresztül semmi jelentőséget nem tulajdonították az ötéves tervnek, nyugodtan nézték, hogy Európa agrárállamai miként mennek tönkre, miként pusztulnak el és ők maguk örültek annak, hogy Oroszországban olcsó áron nyersanyagot vásárolhattak, azon a napon azonban, amikor Angliában megjelentek az orosz iparcikkek, Anglia is tudatára jutott annak, hogy ez a kérdés^ nagyobb kérdés, mint a világháború. A világháborúban ugyanis elpusztulhatott tízmillió ember, elpusztulhatott az európai kultúra nagy és hatalmas része és kitörhetett a bolsevizmus, de ha Európa népei a bolsevizmus világhatalomra való törekvésével szemben nem jutnak közös nevezőre, akkor elbúcsúzhatnak két- vagy háromezeresztendős kultúrájuktól, elbúcsúzhatnak Európától. Ezelőtt két esztendővel Amerikában az ottani külügyi bizottság elnöke mondta nekem: az lesz a maguk sorsa, ha nem fogják megtalálni egymás kezét, ami Hellasnak lett a sorsa; azok, akik^ meg fogják találni védelmüket az előnyomuló veszedelemmel szemben és megmentik kultúrájukat, magukhoz, mint a régi kultúrához, úgy fognak zarándokolni, mint maguk zarándokolnak az Akropolishoz. Ebben a szituációban mi történik? Európában^ minden állam exportálni akar. Mi is. Nem :" írom ezt a kormány terhére, mert ha általános őrület van a világon, egy kis államnak nem lehet egyebet tennie, mint magának is őrültnek kell lennie. (Jánossy Gábor: Nem, azért az lehet józan is!) A gazdasági törvényekről beszélek, t. képviselőtársam. Annak is meg kell őrülnie, mert ha Olaszország elhatározza, hogy a Dolomitokban búzát termel, ha Ausztria arra az elhatározásra jut, hogy "a régi hegyi legelőkön búzát^ és árpát fog termelni, ha a Smith-féle elméletet úgy felrúgják Európában, hogy itt a cserekereskedelemnek az az alapja, hogy mindig ott kell termelni, ahol a legolcsóbbat és a legjobbat lehet termelni; amikor eljutottunk odáig, hogy Európa minden állama, mindenáron csak exportálni akar, neki az mindegy, hogy mibe kerül ez az export, neki az mindegy, hogy saját államának népe fogja azt éhezéssel és rettenetes közterhekkel megfizetni, akkor ez t. Képviselőház megint olyan tempó, amelyet az orosz szovjet diktál, az orosz szovjet, amely azt mondja, hogy exportálni akarok, mert valutára van szükségem s nem érdekel, hogy arra a búzára, amelyet én Rotterdamban 8 pengőért eladok, Oroszországban száz- és százmillió éhező szájnak lett volna szüksége. (Gál JenŐ: Ebbe fog belebukni!) T. képviselőtársam, ebben én — sajnos-— nem tudok hinni. Nem tudok hinni, mert t. képviselőtársamnak lehet az a felfogása, hogy egy olyan hatalmas és kiváló néppel szemben, mint amilyen az orosz nép, az erőszak fegyverével nem lehet fellépni, de én láttam ezt a népet akkor, amikor már 500 esztendő óta szenvedett a cárizmus kancsukái alatt, s ma, amikor 600.000 katonája van fegyverben a szovjetnek, ellátva a legremekebb fegyverekkel, s egyedül ők azok, akiknek van abban az országban ennivalójuk, egyedül ők azok, akiknek van ruhájuk, egy felfelgyúló lázadással szemben, tehát ez a katonaság belföldi védelemre teljes mértékben elégséges. En azonban nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy amikor ma Európa megvan riadva és amikor ma eljutottunk odáig, hogy nekünk Magyarországnak sem kereskedelmi szerződésünk, sem diplomáciai összeköttetésünk Oroszországgal nincs, ők olyan kitűnőek és ügyesek, hogy Magyarországon mégis lehet szovjetárut kapni. Ha ez így van, akkor nekünk igenis meg kell vizsgálnunk, miképpen lehetséges az, hogy ez a hatalmas, óriási területen fekvő, de teljesen kihasznált és kancsuka alatt nyögő országban ilyen mezőgazdasági és ipari változás következzék be. A felelet az, hogy csak Európa és Amerika segítségével. Amerika és Európa szállította Oroszországnak a traktorokat, Amerika és Európa szállítota Oroszországnak a mérnököket és szállította f a szakmunkásokat, Európa és Amerika adták a valutát. (Malasits Géza: Es a hadigyártmányokat!) és a hadigyártmányokat, így a fasiszta Olaszország is. (Malasits Géza: A mi szövetségesünk!) Adtak tehát pénzt is ahhoz, hogy Oroszországban olyan ipar és mezőgazdaság fejlődhessék ki, amely ipar és mezőgazdaság a maga rohamsisakos csapatait Amerika és Európa ellen küldheti. T. Képviselőház! Az események vizsgálata alkalmával kiderült, hogy Európa és Amerika nemcsak valutát és gépet, hanem vezetőerőket is szolgáltatott az ötéves terv megvalósításához. A Magnito-Gorsk, amely Magnitmaja Gorától kapta a nevét, s ahol Oroszországnak leghatalmasabb vasipara van, 800 millió aranyrubelbe került. Csak azért mondom el ezeket a számokat, hogy a t. Képviselőháznak fogalma legyen azokról a számokról, amelyek ma Oroszországban szerepelnek és fogalma legyen az orosz ipar nagyságáról. Mondom, ez a vállalat 800 millió aranyrubelbe került és évenként 4 millió tonna vasat fog termelni. Kik ebben a hatalmas vállalatban a vezetők? Amerikaiak! Ennek a hatalmas vállalatnak az építését kik végezték? Ame-