Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának Jp7Jf, rikaiak! Ha nézzük ismét a magyar és európai viszonylatok szerint elképzelhetetlenül nagy épületeket, azt látjuk^ hogy Cseljabinszkban az Ural túlsó oldalán építettek egy traktorgyárat, amely évenként 50.000 traktort gyárt és ha most azt nézzük, hogy ennek az 50.000 traktort gyártó cseljábinszki gyárnak kik a vezetői, kik építették, kik annak ipari vezetői, akkor azt látjuk, hogy amerikaiak. Ha most nézzük kik csinálták a Dnyeperműveket, amelyhez hasonló villamosműve a világnak nincs és nem is volt soha, amelynek feladata egy jövendő háború esetére előkészíteni az utat Románia felé, és amelynek feladata az egész Besszarábia felé eső rész elektrifikálása, iákkor ismét azt kell mondanunk, hogy amerikaiak. Magam az orosz lapok olvasása után nem hittem el a Dnyeper-művek szörnyű nagyságát, s csak akkor vettem tudomásul, amikor véletlenül a görög szigeteken találkoztam egy német egyetemi tanárral, a charlottenburgi egyetem egyik tanárával, aki maga is egyik tervezője és állandó ellenőrző mérnöke (Malasits Géza: Angol és francia műszaki lapokban fényképek jelennek meg róla!) annak a hatalmas: nagy vállalatnak, amelyet Európa rövidesen mint Dnyeper-műveket fog megismerni. Amikor mindezek mellett felhívom a mélyen t. Ház figyelmét a novoszibinszki mezőgazdasági gépgyárra, amelynek szintén németek és amerikaiak a vezetői, akkor azt kell megállapítanunk, hogy Európa a világháború által okozott szörnyű széttagoltságában és a világháború diplomáciai elveinek, az egyensúlyelméletnek továbbfejlesztésében eljutott odáig, hogy maga szereli fel, maga látja el pénzzel, maga látja el munkaerővel, a világ legtehetségesebb mérnökeivel azt az Oroszországot, amelynek gazdasági rohamcsapatai készen állnak arra, hogy egész Európát és egész Amerikát legázolják. (Jánossy Gábor: Mindez csak üzlet!) T. képviselőtársamnak igaza van, mindez csak üzlet.. Európa államai a világháborúból ^sem tanultak. (Malasits Géza: A legkevésbbé tanult a magyar kormány és az egységespárt!) Ugyanaz a helyzet ma, — erre itt már egyszer rámutattam — mint amikor Dzsingisz khán csapatai készültek Magyatrortszág ellen és már IQevben voltak, amikor egy magyar barát,^ Julián barát, aki kinn járt a magyarok őshazáját keresni, hazajött és arra figyelmeztette Európát, hogy íme, itt jön egy nagy sáskaveszedelem. (Kállay Miklós kereskedelemügyi államtitkár: Te vagy Julián!) En nem tudom t. barátom, hogy én mi vagyok, én csak egy kötelességét teljesítő képviselő vagyok, aki tíz esztendő óta, mióta Oroszországból hazajöttem, amikor itt még senkinek fogalma sem volt arról, hogy mi tulajdonképpen a bolsevizmus, kiálltam és állandóan hirdettem, hogy ez a világ legnagyobb veszedelme. Nem hittek annak a Julián barátnak, aki a magya-. rok őshazáját ment ki keresni és nem a magyarok őshazáját találta meg, hanem talált egy óriási világveszedelmet, amely nem tudta Európa népeit akkor sem összekovácsolni. Hiába voltak a magyarok tárgyalásai a csehekkel, a német fejedelmekkel (Propper Sándor: Hiába volt az arisztokratákkal való tárgyalás!) és hiába volt az arisztokratákkal való tárgyalás, a vége az lett, hogy Magyarország pusztulása következett be. (Jánossy Gábor: Akkor is Magyarország vérzett egész Európáért! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Fábián Béla: T. Ház! Amerika addig szállította a traktorokat Oroszországba, addig szálKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXIV. ülése 1931 március 3-án, kedden. 35 lította a kiváló mérnököket, míg egy szép napon odáig jutott, hogy a saját munkásait tette tönkre. Azok a munkások, akiknek munkájával a traktorokat Oroszországba szállították a munkanélküliséghez jutottak el. Miért? Azért, mert az az Oroszország, amelynek Amerika szállította a traktorokat, búzát szállított Európába és ezzel koiukíurrenciát csinált annak az amerikai búzának, amelynek hazája szállította Oroszország részére a traktorokat, hogy az egész világot 'búzával elláthassa. Addig szállította Németország a gépeket Oroszországba, míg Oroszország felállíthatta a cseljábinszki és a stalingradi híres traktorgyárakat. Az az Oroszország, amely békében az egész világ gabonatermésének kétharmadát vitte piacra, de amely Oroszország két esztendővel ezelőtt még saját éhező népének száját sem tudta betömni, ebiben az esztendőben, — mint mondottam — éppen a párizsi konferencia tartama alatt Rotterdamban 8 pengőért 16 millió métermázsa búzát adott eL (Barabás Samu: A nép most is éhezik!) A nép mos^is éhezik, de miránk nézve végeredményben teljesen mindegy az, hogy az éhező, vagy pedig a jóllakott Oroszország szállítja-e azt a búzát, amely a mi búzánkat tönkreveri Európában, csak egy tény lényeges miránk nézve, az, hogy a mi búzánk árának leverésével, exportlehetőségeinek megszüntetésével idehaza nagy gazdasági válság keletkezett. Ha méltóztatnak megkérdezni, hogy Oroszországra nézve ez az egész kérdés miért bír a gazdasági kérdésen kívül jelentőséggel, akkor erre az a felelet, hogy azért, mert Oroszország tíz esztendőn keresztül éppen Lenin tanításai alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy Oroszország majd forradalmakkal fogja az európai államokban jelenleg uralmon levő, néhol demokratikusabb, néhol antidemokratikusabb rendszereket tönkretenni. Közben rájöttek arra, hogy ezek az utcai harcok csak arra jók, hogy propagandául szolgáljanak, csak demonstrációra jók, csak arra, hogy a figyelmet állandóan fenntartsák Oroszországgal s a bolsevizmussal szemben; csak arra jók, hogy a közvéleményt állandóan izgassák, de megállapították, hogy a gazdasági válságot sokkal könnyebb előidézni gazdasági eszközökkel, tehát akként, hogy az európai áru termelvényi értékének lenyomásával tönkre kell^ tenni az európai iparokat, az európai mezőgazdasági terményeket, s ezzel egész Európában olyan munkanélküliséget előidézni, s olyan elhelyezési lehetetlenségét az európai és amerikai árucikkeknek, amely egész Európában felkelti azt a hitet, hogy csak egy új világrendszer segíthet egész Európán. T. Képviselőház! Ha látom ezeket a dolgokat, és ha látom azt, ami Oroszországban történik, akkor igenis, arra a meggyőződésre jutok, hogy Oroszország nemcsak arra törekszik az exportjával, amire minden állam törekszik az exportjával, hogy valutát szerezzen, hogy külkereskedelmi mérlegét javítsa, hanem igenis arra, hogy gazdasági forradalmat idézzen elő s Európa katasztrófája az, hogy Oroszországnak erre a céljára a világ hatalmasságai csak most jutottak rá. Aki t. képviselőtársaim közül olvassa az amerikai és angol lapokat, az látni fogja, hogy eddig ezzel a kérdéssel egyáltalán nem foglalkoztak, s az ötéves terv sikerültében nem hittek Angliában mindaddig, míg az ipari export nem jött be. Eddig az ipar, a kereskedelem és a munkásság azt hitte, hogy éppen az Oroszországgal való együttműködésben rejlik a világhelyzet megjavításának kulcsa; csak ma, amikor már 6