Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának U7k . sőt ^ nemcsak Európában, hanem Amerikában is é§ ez az egyetlen iparág a fegyverkezési ipar, amely nem mondhatnám, hogy olyan méretekkel dolgozik, mint a háború alatt, de bizonyára sokszorta erősebben, mint ahogy dolgozott a háború előtti bármelyik fegyverkezési esztendőben. Meg kell állapítanunk azt is, hogy az európai tudomány, amelyre mi oly szörnyen büszkék voltunk, a XX. században szintén nem azon dolgozik, • hogy a háború ütötte sebeket behegessze. Ez az európai tudó- • mány nem azon dolgozik, hogy keresse a tüdővész hacillusait, vagy a rákbetegség szérumát, hanem azon dolgozik, hogy a háború által nagyra nőtt és kifejlődött repülőgépipart továbbfejlessze, de továbbfejlessze azoknak a, bombáknak készítési módját is, amelyeknek feladata az, hogy a repülőgépeket az ellenség elől elrejtsék, amelyeknek feladata az, hogy a hadihajókat az ellenfél elől elrejtsék, amelyeknek feladata .a<z,^ hogy lehajítva, a városok népét úgy elpusztítsák, mint ahogy egykoron elpusztította Isten tűzesővel a bűnö® Szodomát és Gomorrát. Azt tapasztaljuk, hogy az egész világon nemcsak készülődés folyik, hanem igenis a világnak éppen két különböző frontjáról halljuk állandóan a kardok osörtetését. Az egyik front az, amelyet a világháborúban Ludendorff képviselt, aki ma óva inti nemzetét az elkövetkezendő háborútól, amelyben <az ő véleménye szerint Németország el fog pusztulni és alá fog merülni, amelyben az ő véleménye szerint Európában 30—40 millió ember pusztulna el rövid Öt vagy hat hét alatt. Ezt az a Ludendorff mondja, akinek a világháboTÚval és a világ pusztulásával szemben van egy szörnyű felelőssége. Nem azért, mert ő volt ,a világháborúban a központi államok generalis s zimusa, hanem azért, mert ebben a vezérkari fő- nöki minőségben Ludendorff volt, tulajdonképpen ha-nem is édesapja, de mindenesetre keresztszülője Európa és a világ legnagyobb veszedelmének, a bokevizmusnak. Mert ha Ludendorff azonkívül, hogy Németországon keresztül Oroszországba engedte a bolseviki vezéreket, nem támogatta volna aranymilliókkal a bolsevizmus győzelmét Oroszországban, meggyőződésem és hitem, hogy egész más formátumot vett volna 1917-ben a világ alakulása és egészen más alakulatot vett volna a mi szegény hazánk sorsa is, mert az orosz forradalom bolsevizmus nélkül sem bírta volna folytatni a világháborút. De Ludendorff volt az, aki a bolsevizmusnak Oroszországban uralomra való juttatásával szörnyű felelősséget vett magára az egész utókor előtt a bolsevizmus uralomraduttatásáért. A másik oldal, amely hirdeti, hogy világháború van készülőben, a másik oldal, amely hirdeti, hogy neki 16 millió katonája van egy báború idejére, a másik oldal, amely hirdeti, hogy technikai felkészültség tekintetében bármely európai állammal versenyezni mer, a másik oldal, amely hirdeti, hogy Romániával, Lengyelországgal és a balti államokkal szemben, még akkor is, ha egész- Nyugat-Európa támogatni tudja őket, fel tudja venni a harcot: Szovjetoroszország. Nekem azonban az a meggyőződésem, hogy bármennyire hirdeti is Szovjetoroszország, hogy háborúra készül, Szovjetoroszország Európa egyetlen állama, amely ki akar maradni az új világkatasztrófából azért, mert Szovjetoroszország nagyon jól tudja, hogy, saját országának elégedetlen tömegeivel szemben egy világháború frontját megvédelmezni nem tudja és nagyon jól tudja, bogy $JL Európa ülése 1931 március 3-án, kedden. 33 államai közt levő versengés és háborús készülődések egyetlen örököse a bolsevizmus. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy méltóztassék felszólalását a napirenden levő törvényjavaslattal összefüggésbe hozni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Azért bocsátom előre bevezetésül ezeket a fejtegetéseimet, mert a magyar kormány hiába ad iparkedvezményeket és hiába ad adókedvezményeket az iparnak, a magyar ipar helyzete szoros Összefüggésben van egész Európa iparával, a^ magyar gazdasági helyzet szoros összefüggésben van egész Európa gazdasági helyzetével és ha nem fogom az európai gazdasági élet kórokozó tüneteit, hanem csak a magyar gazdasági élet kórokozó tüneteit fejtegetni, abban az esetben az a kép, amelyet én a Képviselőháznak adni szándékozom, nem lesz tiszta. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Méltóztassék tehát megengedni, hogy azt a véleményemet fejezihessem ki, hogy a világnak az a jó ősze, amelyet t. Bud miniszter úr Briand-nal egyidejűleg jósolt, nem következhetik be mindaddig, amíg az a szörnyű gazdasági harc, amely Európa egyes államai és Amerika és Európa között folyik, tovább folyik, amíg az a szörnyű gazdasági harc lehetőséget nyújt Oroszországnak arra, hogy megvalósítsa azt az ötéves gazdasági tervet, amelyet Európában mindeddig figyelembe sem vettek, amelyet Angliában és Amerikában^ mindeddig lebecsültek és amelynek tudatára és veszélyes voltának tudatára úgy Amerikában mint Angliában csak most jutottak, amíg Európa népei meg nem találják egész gazdasági életük terén azt a kapcsolatot, amely kapcsolat őket úgy a mezőgazdaság, mint az ipar terén egy hatalmas Dzsingisz-káni előnyomulással szemben megvédelmezi. (Gál Jenő: Csak a német Stresemann vette észre ! De szegény meghalt és vele együtt meghalt az óvatosság is!) Méltóztassanak megengedni, hogy amikor arra mutatóik rá. hogy egész Európa csak együtt tudja megállítani az orosz bolsevizmus egységfrontját és az egész világ csak együtt tud felállítani egy óriási nagy gazdasági lövészárkot a szovjet előnyomulásával szemben, legelőször az európai gazdasági életből két példát vegyek. Az egyik talán az, amely egész Európa minden népét legjobban meglepte, hogy egy szép napon azt olvassuk, bogy Olaszország és Szovjetoroszország között olyan gazdasági megállapodás jött létre, amely gazdasági megállapodás értelmében Olaszország" különféle iparcikkeket szállít Oroszországnak, tehát felszereli Európának ellenfelét, a másik oldalon pedig Olaszország Oroszországtól vesz át búzát. (Gál Jenő: Kontingentálva!) Méltóztassanak megengedni, hogy két dologra hívjam fel a figyelmet. Az egyik az Izvesztija egy cikke, amelyben az Izvesztija bejelenti az Olaszországgal megkötött megállapodást, mondván, hogy a megegyezés tisztán gazdasági jellegű, egyben megállapítja, hogy Róma és Moszkva között a viszonylat az utóbbi években mindkét ország általános megelégedésére fejlődött. A másik oldalon a fasiszta lapok ^azzal udvariaskodtak, hogy íme az olasz kormány kezet nyújtott azoknak, akik a szélső parlamentáris rendszeren felépült Franciaországban és az ultrademokratikus Egyesült-Államokban mint másodosztályú kormányok kezeltetnek. Azok, amiket én felolvasok^ csak arra akarnak rámutatni, hogy Európa államai és Amerika, tehát a kultúrállamok egymásközti har-