Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

Az országgyűlés képviselőházának U7U lános vitánál felszólaltam, magam emeltem ki, hogy még nem hozott a mi igazságügyi kor­mányunk törvényjavaslatot, amely a törvény­szerkesztés szabatosságában, a konstitúció okosságában és szépségében ezzel a törvényja­vaslattal vetekedhetett volna, de ebbe a leg­alább ebből a szemnontból igen kiváló javas­latba, most belecsúsztatnak intézkedéseket, amelyekből kinevet a belső ellenmondások ör­döge. A 17. § ugyanis mondja meg, hogy mi tilos, a 18. § pedig meghozza a pönalizációt. Mi sem volna tehát természetesebb, mint az, hogy a 17. §-ban tilalmazott és a 18. §-ban pönalizált cselekmények egy nevezőre legye­nek hozva, teljesen azonosak legyenek. A 17. § ne tilalmazzon olyan cselekményt, amelyet a 18. § nem pönalizál; a 18. §-ban pedig az és csak az pönalizáltassék, amit előzőleg a 17. % már tilosnak mondott ki. Ha össze méltóztat­nak vetni a 17. %-t a 18. §-sz>al, akkor látják, hogy milyen mélyremenő különbségek vannak. Ezek az első pillanatra fel sem tűnnek, de ha alaposabban szemügyre veszik és összevetik a két javasalatot, akkor azonnal jelentkeznek. Most nem beszélek arról, hogy apróbb, talán csak tollban maradt ' divergenciák vannak, például amikor a 17. §-ban a mezőgazdasági cikk árának befolyásáról van szó, a 18. § pe­dig a vásárra vitt mezőgazdasági cikk vásári árának befolyásáról beszél; itt kongruenciát kell teremteni. Vagy a 17. §-ból vegyük ki a «vásári ár» kifejezést, vagy a 18. §-ból hagy­juk ki a jelzőt. Sokkal mélyebb különbséget méltóztatnak azonban találni a két szakasz egybevetésénél abban, hogy a 17. § a maga szóihangzása, szö­vegezési technikája szerint a tilalmazott cselek­mény ismérveként jelöli meg a hátrányos befo­lyásolás eredményét, ellenben a 18. § pönali­zálja a veszélyeztető cselekményt arra való te­kintet nélkül, hogy a hátrányos eredmény el­éretett-e, vagy sem. Dialektikával mindent meg lőhet magyarázni, de én ezt nem tudom elkép­zelni másként, minthogy egyszerűen szöveg­szerkesztési nehézség miatt maradt fenn ez â látszólagos divergencia, amit el kell. enyész­tetni, mert vagy a 17. §-ban kell felvenni tilal­mazott cselekményként már a veszélyeztető cselekményt, tekintet nélkül arra, hogy az ered­ményt elérték-e, vagy a 18. § pönalizáló szank­cióját is csak a befejezett tényre kell fenntar­tani, mert különben mi történik 1 ? Az történik, hogy kihágásnak minősítenek egy cselekményt akkor, ha a hátrányos befolyásolás bekövetke­zett, mert a 17. §-)ból erre kellene következtetni. Tudjuk azt, hogy a kihágás kísérlete nem bün­tetendő, a kihágás előkészületi cselekménye an­nál kevésbbé büntetendő, a 18. § pedig már ma ; gát az előkészületi cselekményt is delictum sui generisként állítja be. Itt valami nincs rend­jén, itt a kongruenciát meg kell teremteni. Le­hetetlenség az, hogy ez a divergencia fennma­radjon és ezt egy igen^ egyszerű szövegezési szabatossággal el lehet érni. T. Ház! A 17. ^hoz szólalok ugyan fel, de kegyeskedjék megengedni, hogy éppen az össze­függésnél fogva... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Baracs Marcell: ... amely a 17. és 18. § kö­zött fennforog, a 18. §-ról beszéljek tovább úgy, amint a 17. §-t is csak a 18. ^-szal való össze­függésében tárgyalhattam. Elnök: Mivel ezek a szakaszok^ összefüggés­ben vannak, ez a tárgytól való eltérést nem je­lent, tehát a képviselő úr már most foglalkoz­hatok a 18. §-ban foglaltakkal is. (Helyeslés.) ülése 1931 március 3-án, kedden. 29 Baracs Marcell: A 18. § ellen van egy fő ki­fogásom, és ez kell .hogy olyan kifogásnak te­kintessék, amelyet minden komolyan gondol­kozó jogász magáévá tesz. Kérem a t. Házat, kegyeskedjék beszédidő­met 15 perccel meghosszabbítani. Elnök: ^ Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Baracs Marcell: Méltóztattak a kihágásra, a büntető rendőri eljárásra utalni. Hiszen en­nek megvan — hogy úgy mondjam — a maga dogmatikai magyarázata is akkor, amikor olyan kihágásról van szó>, amely merőben pénzbüntetéssel sujtatik, viszont abban vala­mennyien megegyeztünk és megegyezünk, hogy r egy olyan komplikált cselekménynek megítélése, felülbírálása és elítélése forog szó­ban, amely nagy gazdasági erudiciót, bizonyos igen magas bírói szempont szemelőtt tartását,­mindenekfelett pedig azt a bírói függetlensé­get követeli meg, amelyet a még oly készült és tiszteletreméltó rendőrbírótól sem tudunk megkövetelni akkor, amikor a rendőrbíró köz­igazgatási befolyás alatt áll. (Sándor Pál: Ügy van! Ügy van!) Amikor olyan nehéz témákról van szó, hogy magának ennek a. bün­tetőintézkedésnek az életbelépése, az életbelé­pés előfeltételeinek fennforgása is előzetesen szinte minisztertanácsi elhatározástól tétetik függővé, ezeknek a súlyos kérdéseknek elbírá­lása a független bíró elé tartozik. (Sándor Pál: Az a baj, hogy nem így van!) Ellene vethetnék azt, hogy igen, de késedelmes volna' az ügyek elintézése. Tévedés! A büntetőeljárás a járásbíróság előtt sokkal expeditívebben inr téztetik el, mint a rendőrbíró előtt. Ott van a büntetőparancs, amely .a hasonló esetek leg­többjében magától megtenné a hatást, úgy­hogy ez a kifogás is elesik. Nagyon megnyug­tató volna, ha az igazságügyi kormány ..ehhez a módosításhoz hozzájárulna. . Legyen szabad még a következő megálla­pítást tennem.. Szokatlan a 17. §-nak az a ren­delkezése, hogyha a közigazgatási bizottság felterjesztést tett a miniszterhez aziránt^hogy bizonyos vidékeken ezt a virtuálisan már in­stituait büntetőrendelkézést hatályosan lép­tesse életbe, akkor sürgős szükség esetében ezt a közigazgatási bizottság maga is elrendelheti. Erre az egész magyar törvényhozásban eddig még nem volt példa és én óva intem a t. Há­zat ilyen, precedensek felállításától. Az 1876. évi VI. te., amely a közigazgatási bizottságot megteremtette, a^ közigazgatási bizottság hatás­körét három irányban határozta meg: köz­igazgatási kérdésekben intézkedik, eljár, mint fegyelmi hatóság és ugyancsak közigazgatási kérdésekben, mint fellebbviteli fórum szerepel, de arra nem volt még eset, hogy a közigazga­tási bizottságra bízzuk azt, hogy az ő egyéni belátásától függően lépjen hatályba egy bün­tetőrendelkezés. (Sándor Pál: Nagyon érde­kel !) Ne teremtsünk ilyen precedenseket. En­nek a funkciónak ellátása — magasabb szem­pontokból — mást, mint a minisztériumot nem illetheti meg és ha maga a r közgazdasági mi­niszter is csak minisztertársainak előzetes megkérdezésével és hozzájárulásával, valósá­gos minisztertanácsi határozattal léptetheti életbe, akkor a közigazgatási bizottság a sür­gősség esetére hivatkozva, ne léptethesse azt azonnal életbe, hiszen ebből a furcsaságok so­kasága állhatna elő. Előállhatna az, hogy fe­lülről dezavuálják a közigazgatási bizottságot,

Next

/
Thumbnails
Contents