Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-474

30 Az országgyűlés képviselőházának h ami nem jelenti a hatósági tekintélynek valami nagy emelését. De megtörténhetnék az is, hogy közben a dezayuált közigazgatási bizottsági határozat alapján már indultak eljárások és büntető ítéleteket is hoztak egy rendelkezés alapján, amely rendelkezést későbbi hatállyal, nem ex tunc, hanem ex nunc, ta miniszteri rendelkezés meghozatalának idejétől kezdve, hatályon kívül helyez a felső elhatározás. T. Ház! Olyan furcsa s a józan belátással .annyira ellenkező lehetőségek állhatnak elő, hogy ezek felidézésére semmi szükség nincs. Nem is hiszem, hogy a közigazgatási bizottság, kivált vidéki törvényhatóságban, .amelynek tagjai vidéken laknak, ahol tehát a közigazgatási bizottság nem hívható sürgősen össze, hamarabb intézkedhetnék, mint a minisztérium, a gazdasági felügyelő, vagy alispán jelentései alapján. Eis egy ilyen ideiglenesen életbeléptetett büntető szabállyal hogyan fog élni akár az a rendőrbíró is, amikor nem tudja, hogy a felső szankciót megkapja-e a közigazgatási bizottság intézkedése, vagy sem. T. Ház! Principiis obstat! Nem szabad precedenst teremteni, .annál kevésbbé, mert erre semmi, de semmiféle szükség nincs. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) HJa a t. Ház az általam javasolt ezeket .a módosításokat magáévá tenné, — én nem tehetek indítványt ,a házszabályok értelmében, de indítványt tehet a miniszter úr, vagy esetleg az előadó úr — akkor ez a törvényhozási gondolat, bár mondom, az alapvető kiindulásában nem helyes, mégis valamiképpen megnyugtatóan léphet életbe. így azonban az egyedüli mentsége egy ilyen törvényhozási intézkedésnek a gyakorlatban csak abban fog találtatni, hogy — gyakorlatban nem is fog lépni. Méltó lehet-e a magyar törvényhozáshoz, hogy olyan törvényhozási intézkedéseket tegyen, olyan büntető szankcióval ellátott pönalizálásokat iktasson törvénybe, amelyekről kívánnia kell minden komoly jogásznak, — alkotmányjogásznak is, nemcsak büntetőjogásznak — hogy sohase lépjenek életbe?! Kérem at. Házat, kegyeskedjék ettől tartózkodni; az általam javasolt módosítások el nem fogadása esetében pedig nem vagyok abban a helyzetben, hogy az új 17. és 18. §-okat elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Nagy figyelemmel hallgattam végig Baracs Marcell t. barátom felszólalását, mert ő ez esetben is — mint mindig — kiváló jogászi elmeéllel foglalkozott ezzel a sokat vitatott szakasszal, illetőleg most már szakaszokkal. Nagyon sajnálom azonban, hogy hangulatra hivatkozott. Ha csak ezekkel a szakaszokkal kapcsolatban méltóztatott volna hangulatra hivatkozni, azt talán könnyebben elviselném, de t. képviselőtársam a régi kartellvitára is vonatkoztatta ezt, smert azt mondta, hogy maga a kartelitörvényjavaslat is csak a közhangulat szüleménye.^ Az általános vita során nem tartottam szükségesnek válaszolni az ilyen észrevételekre, mert azok nem olyan kiváló jogász részről hangzottak el, mint aminő Baracs Marcell t. képviselőtársam, hanem inkább jellegzetesebb politikusok ajkáról s a magam részéről, mint. ülése 1931 március 3-án, kedden. hogy tisztán a jogi kérdéssel foglalkoztam, nem tartottam érdemesnek az ilyen ellenvetésekre szót vesztegetni. Ez à megjegyzés azonban most rosszul esik nekem, mert nagyon jól tudja t. barátom, hogy az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztálya — bármilyen igazságügyminiszter, akármilyen pártból jöjjön is — sohasem fog arra vállalkozni, hogy az igazságügyminisztériumban hangulatból készítsenek elé egy törvényjavaslatot. Ott teljesen ismeretlen fogalom a pártpolitika kiszolgálása, ott egyedül jogászok vannak, s ha politikus is az igazságügyminiszter, a törvényelőkészítés terén tud kizárólag jogász lenni. T. Ház! Ez a törvényjavaslat is, a kartelitörvényjavaslat is, amikor két évvel ezelőtt első miniszteri budgetbeszédemben hivatkoztam rá, hogy programmomba vettem, azóta folyton kizárólag jogászi előkészítéseken ment keresztül, amikor még nem volt szó választásról, amikor senki annak előszelét nem érezte, hiszen még az elmúlthoz közelebb voll unk,- mint az újhoz, semmiféle olyan különleges hangulattal nem találkoztunk, csak sokkal később fejlődött ki és kifejlődött egyrészt abból, hogy pártpolitikai ellenfeleink közül sokan azt hihették, hogy nem fog elérkezni ez a kartelltörvényaíkotás, amikor igen szívesen ültek volna fel — nem Baracs Marcell t. képviselőtársamra mondom, de igen sokan az ellenzék közül — arra a hangulatparipára és éppen azért támadták volna a kormányt, hogy miért nem csinálta meg a kartelltör vény j avaslatot. T. Ház! Az egész kartellkérdés rendezése sokkal komolyabb politikai kérdés, semhogy mi itt hangulatokat vegyünk figyelembe, ha nincs rá ok, és a komoly hangulatot ne vegyük figyelembe azért, mert egyesek kigúnyolják ezt a törvényjavaslatot, azt mondván, hogy a hangulat késztette a kormányt e törvényjavaslat megalkotására. Nem erről van szó és ha méltóztatik mármost rátérni erre a 17. és 18. §-ra, itt sem ez a lényeg, itt sem ez a döntő momentum. Ez a szakasz ugyan nem a kormány javaslatában foglalt szakasz, hanem a bizottsági tárgyalás során egyik képviselőtársunk részéről felvetett gondolatnak kodifikálása, a kodifikálás sem származik a kormánytól, de a magam részéről kijelentem, 'hogy ebben az újabb szövegében a kormány szívesen hozzájárul. Azt látjuk ugyanis, hogy amikor a kartelltörvényjavaslat tárgyalása során figyelembe vettük a Kúriának azt a joggyakorlatát, amely megállapította, hogy a kartellben tömörült ipar a maga részéről jogosan jár el, ha az árrombolások ellen védekezik, és ez nem tilos kartellcselekmény, akkor el kell ismernünk elvileg a mezőgazdaságnak is azt a jogát, hogy az árrombolások ellen védekezzék. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy a mezőgazdaságnak kartellé való alakulását milyen körülmények gátolják. Maga Lieffmann azt mondja, hogy ideálisan az volna tökéletes, ha a mezőgazdaság is kartell'be tudna tömörölni, ez azonban az ő megítélése szerint lehetetlen, mert annyira különböző faj súlyúak a mezőgazdaság termelő tényezői, annyira különbözőek akár terület, akár mód, akár gyakorlati és elméleti képzettség szempontjából és oly kimondhatatlanul nagy a számuk, hogy ezekből nem lehet olyan tökéletes, helytálló, homogén szervezetet teremteni, amilyent az iparban lehetséges teremteni. Éppen ezért, ha látjuk ezt a szervezettséget szemben a szervezetlenséggel, ha látjuk, hogy az egyiknek szabad védekeznie az árrombolás ellen, a másik pedig — bár elismerjük, hogy sza-