Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának 479. ülése 1931 március 11-én, szerdán. 2o3 nek eddig az az eredménye lett, hogy a 4 pengő fuvar elengedtetvén a pestkörnyéki vendéglősök javára, Újpesten, Kispesten, Pesterzsébeten és máshol Budapest környékén ezentúl a sö ára ugyanannyi lesz, mint Budapesten, vapoíharanként 4 fillérrel kevesebb. Ezzel azonban nem lehet megelégednünk. A sörkartell gyárai kezdenek gondolkozni ugyan, de még nem tértek teljesen eszükre, még nem jöttek rá arra, hogy a sörárak mérséklésénél sokkal jelentősebb és a közérdeknek megfelelő lépést kellene tenniök. Erre a nagy elhatározásra nem jutottak rá. Pedig állítom számítások alapján, hogy ha annak, amit éveken keresztül busás haszonnal, meg nem engedett jogosulatlan haszonnal nyerészkedtek, csak egy részét a rokkantak és a hadiárvák javára adnák, ezzel az anyagi segítséggel intézményesen meg lehetne oldani öt évre előremenőiéig a rokkantak és hadirokkantak szomorú kérdését Magyarországon. (Mozgás.) De nem beszélek erről, t. Képviselőház, hanem arról, hogy a sörkartell gyárai a kiuzsorázást nem szabad, hogy a jövőben úgy folytassák, mint eddig csinálták. A kormánynak erélyes lépésekhez kell nyúlnia, mert erre van mód és hatalom a kezében. Hiszen a sörkartell gyárai meglehetős fuvardíjkedvezménnyel szállítják a sört a vidékre saját hűtőkocsijaikban. A sörkartell tagjai egyébként is érzik az állam jóságos kezét akkor, amikor üzleti érdekeik biztosításáról van szó. Erezzék az államnak, a kormánynak sújtó kezét is akkor, amikor a közönség kizsákmányolásának megakadályozásáról és ennek a jövőben való lehetetlenné tételéről van szó. (Jánossy Gábor: A közönség ne hagyja magát kizsákmányoltatni, ne igyék sört!) Ezt nem lehet így megoldani; nem lehet azt mondani, hogy az emberek ne igyanak sohasem sört. (Egy hang a középen: Akkor fogyasszanak bort!) Végtelenül örvendenék ennek s ez a magyar szőlősgazdák helyzetén intézményesen segítene. Ha azonban ilyesmiről beszélünk, akkor voltaképpen mindig vizet prédikálunk, mert bort nem mindig iszunk sör helyett. (Jánossy Gábor: En vizet is szoktam' inni, véletlenül!) Azt hiszem, teljes tisztelettel t. képviselőtársam iránt, hogy a sört ezután is meg fogja inni. (Jánossy Gábor: Nem tudom! Ezen adatok hatása alatt gondolkozóba esem!) Beszéljünk a való helyzetről! Hogy a sörfogyasztás a minimumra redukáltassék, vagy megszűnjék, az lehetetlen. Viszont hogy a sörkartell gyárai olyan nagy busás hasznot vágjanak zsebre ,a jövőben is, mint eddig tették, a vendéglősöknek, az italmérőknek és a fogyasztóközönségnek megkárosításával: ezt tűrni szintén lehetetlenség. Ha nincs is jelen a t. kereskedelemügyi miniszter úr, mert külföldön van, s ha eltávozott a teremből a t. politikai államtitkár úr, aki pedig a kérdést ismeri és akinek a pártatlanságában, erélyes kezében és iparügyek iránt való jóindulatában minden politikai ellentét dacára is, amelyben vele szemben vagyok, nem kételkedem, ha nincs is jelen, úgy gondolom, hogy amiket itt elmondottam, meg kell neki hallania és meg kell találnia az utat és módot arra, hogy cselekedjenek úgy, amint a kormány más alkalmakkor nagy eréllyel cselekedni szokott, amikor a cselekvés el is maradhatott volna; amikor például nem engedi meg, hogy Gaal Gaston jászapáti gyűlésén éljenezzenek, r laanikor a Magyarság Szövetség nagygyűlését, e konstruktív nemzeti és keresztény társadalmi alakulat nagygyűlését — tartván az ellenzéki megmozdulástól — Budapesten megtiltja. Itt volt a kormánynak erélye és hatalma, amikor a szabadságjogokat lábbal lehet tiporni, legyen tehát hatalma a kormánynak arra is, hogy megfélemlítse és megfenyítse azokat, akik a közgazdasági élet rákfenéjeként pusztítanak a fogyasztóközönség és a kisemberek adófizető tömegeinek érdekeivel szemben. (Helyeslés és éljenzés balfelöl.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelemügyi miniszter úrnak. Következik Györki Imre képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi, valamint a népjóléti és munkaügyi miniszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció t szövegét felolvasni. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa): «Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi és a munkaügyi és népjóléti miniszter urakhoz, a hadirokkantak és hadiözvegyeknek juttatott föld megváltási árának megállapítása, illetve mérséklése tárgyában. Hajlandók-e a miniszter urak intézkedni az iránt, hogy a földbirtokreform folytán a hadirokkantak, valamint hadiözvegyeknek juttatott föld ára oly^ összegben állapíttassák meg, illetve a megállapított összeg revízió során oly összegre mérsékelhessék, amely a mai forgalmi viszonyoknak megfelel?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Györki Imre: T. Képviselőház! Aki a legutóbbi hónapokban a .földhözjuttatott hadirokkantak között megfordult és azoknak tengersok panaszát végighallgatta, az tapasztalhatta, hogy panaszaik tekintélyes része arra irányul,' hogy^ elviselhetetlen számukra a föld megváltási ára, amelyet annak idején megállapítottak. Annak idején, nagyon jól tudjuk, amikor a földreform során akár a vagyonyáltságföldekből, akár pedig a Földbirtokrendező Bíróság juttatásából földet kaptak a hadirokkantak és hadiözvegyek, legmagasabb volt a búzaár az utóbbi tíz esztendő búzaárai között. Ezeknek a földhözjuttatottaknak kiosztott földek ára is olyan összegben állapíttatott meg, amely a mai forgalmi viszonyoknak egyáltalában nem felel meg s amely ma már ezekre a szerencsétlenekre nézve teljesen elviselhetetlen és ezeket a szerencsétleneket teljesen a tönk szélére juttatja. Súlyosbítja még ezek helyzetét az a körülmény is, hogy néhány évig késett a föld árának megállapítása és amíg ez a késedelem történt, addig nem törlesztettek semmit a föld árából, úgyhogy most egyidejűleg több évre visszamenőleg álltak elő követeléssel és követelték a részletek megfizetését. Az elmúlt héten egy vidéki városban jártam és ott valósággal elképesztő adatokat közöltek velem. Elmondták, hosry amíg a földhözjuttatott hadiözvegyek és hadirokkantak részére a föld árának megállapítása holdanként 1060 pengőben történt, addig ugyancsak ott a vitézek részére kiosztott földek árát 180 pengőben állapították meg, a föld mai forgalmi értéke pedig 5—600 pengő köpött váltakozik; az ilyen áru földek alatt a legnagyobb értékű és legjobb termésű földet értik. Méltóztassék már most ezt a különbözetet elképzelni, hogy amíg a vitézek 180 pengőt fizetnek holdankét megváltási ár címén, addig a hadirokkantakkal és hadiözvegyekkel szemben, — elsősorban a rokkantakról beszélünk, akik ugyanúgy résztvettek a háborúban, mint a vitézek, akik még súlyosabban kerültek vissza, mert teltüket csonkán hozták haza — nem ilyen megértő az államhatalom és részükre nem 180 pengős megváltási árat állapított meg. (Eri Márton: A vitézek