Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának U79 egyfelől drágaság van, másfelől nagyfokú munkanélküliség, ezenkívül pedig az őstermelésnek általános krízise. Azt hisem, e tekintetben helyes nyomokon jár Cassel, a nagy svéd közgazdász, aki kimutatta azt a nagyon érdekes tünetet, hogy az indexszámok azt mutatják, hogy a nyerstermékek árai csökkennek, a késztermékeknél azonban drágaság van.. Itt tehát valami közreműködik, hogy nem egyformán drágul minden, vagyis ahol teljesen kész árukról van szó, ott a drágaság aránylag sokkal nagyobb. Cassel többek közt megemlítette, hogy ez a jelenség visszavezethető egyfelől a protekciós rendszerre, amelyet legtöbb állam^ bevezetett, másfelől a szakszervezetek működésére, harmadsorban nedig a kartellek és trösztök szerepére. Megállapította, hogy általában a mai viszonyok között leginkább ezt a harmadak faktort, a kartelleket és r trösztöket vádolják meg azzal, hogy a nagy drágaságot okozták, ami sok tekintetben igaz is lehet, azonban sok esetben nem éppen áll, mert a kartellek legnagyobbrésze tulajdonképpen a félgyártmányokra vonatkozik. Megjegyzem különben: ez nem zárja ki az ő megállapítása szerint sem azt, hogy igenis, előfordulhat, hogy a kartellek és trösztök drágítottak, de nagyon sokszor drágítottak a szakszervezetek is. Ezt nem állítom Magyarországra, hanem állítom t például Angliára. Anglia gazdasági problémája igenis, ,a magas bérnívóra vezethető vissza. Ez annak idején már megállapítást nyert megdönthetetlen bizonyítékokkal például a széniparra vonatkozólag. Harmadsorban azonban a védvámos rendszerre vezethető vissza. Hogy ez a védvámos rendszer drágít, az kétségtelen. De a védvámos rendszeren kívül lehetséges még más módon is szubvencionálni ipart. Mert ha végeredményben nem is egyformán drágít és ha talán ugyanazokat a hatásokat is váltja ki, de egy közpénzből való szubvencionálás semmi esetre sem teszi az iparcikket olcsóbbá, vagyis a közpénzből való szubvencionálás ismét csak a protekciós rendszernek — általános szóval élve — következménye vagy függvénye. T. Ház! Visszatérve Beck Lajos t. képviselőtársam indítványára, én mindenesetre azt vallom, hogy helyesebben cselekszünk, hogyha ezt az indíványt nem fogadjuk el. De az esetben is, ha a Ház bölcsesége úgy határozna, hogy tekintettel arra, hogy itt egyes iparágak ideiglenes segítségéről lehet szó, — azt hiszem, elsősorban a 'cukoriparról, azután a lenmagolajról — akkor is kívánatosnak, sőt továbbmegyek: elkerülhetetlennek tartanám, hogy 'belekerüljön ebbe a törvényjavaslatba az, hogy csak olyan iparágaknál lehet erről szó, amelyek belföldi nyersanyagot dolgoznak fel. Másképpen nagyon könnyen megvan a lehetőség, hogy itt egy dupla drágítást művelet álljon elő, vagy — hogy továbbmenjünk árgazdasági szempontból — egészen szabályszerű jelenségek állhatnának elő például a petróleumiparban, ahol mégis csak különbségek lehetnek. Végeredményben az ország termelése és fogyasztása szempontjából véleményem szerint más érdek az, ha arról van szó. hogy egy belföldön termelt nyersanyag másképpen nem helyezhető el, csak úgy ha — éppen a világgazdasági helyzet folytán — belföldön dolgoztatik fel, erre való tekintettel korlátozzuk a versenyt ideiglenesen azáltal, hogy engedélyhez kötjük ilyen iparvállalatok alakulását. Tehát még az esetben is, ha a nagy érdekekre való tekintettel a Ház bölcsesége^ úgy határozna, hogy elfogadja ezt^ az indítványt, akkos is nagyon kérem, méltóztassanak megfonülése 1931 március 11-én, szerdán. 185 tolni, hogy különbség van a'két eset között, ami talán indokolhatja a nyers anyagkitermelésben érdekelt termelési ágak védelmét is, de nem involválja azt, hogy ezt az egész vonalon minden téren megtegyük. » T. Ház! Most még csak egy általános megjegyzést kívánok tenni. Nem tudom, hogy erre vonatkozólag milyen választ kapok a kereskedelemügyi miniszter úrtól, de véleményem szerint, bár erről talán az eddigi vita folyamán nem volt szó, ez az ügy fontossága szempontjából nem lényegtelen. Ez pedig az országos ipartanács jelentősége. Én szívesebben látnék olyan szövegezést, amely legalább is a főszakaszoknál úgy változtatná meg a szöveget, hogy ne az országos ipartanács állandó bizottságának meghallgatása után adozmányoztassanak ezek a kedvezmények. Más az, ha felállítunk egy szervet, amelynek más szerepe ne igen legyen, mint hogy beszéljen, ha megkérdezik, és más, ha ennek valami hatáskört adunk. Talán az ország általános közvéleményét nem mindig elégíti ki az a gazdasági perspektíva, amelyet az egyes minisztériumok büróiban találunk. Mindenesetre tehát elméletileg, de talán gyakorlatilag is több helyes gondolat születik meg a gazdasági érdekcsoportok keretében, mint fent a minisztériumban. Mindénesetre nem^ akarom ezzel azt mondani, hogy nem lehetséges az, ' hogy az ipartanács esetleg éppen a parciális érdekeket védje, vagyis járszalagjára kerülhet a nagyiparnak. Ennek a lehetősége megvan, de ezt nem állítom s a mai ^összetétel mellett nem is tartom ezt valószínűnek. Azt hiiszem, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnak mindenesetre elég hatáskört biztosítunk a jelen törvényjavaslattal. Ha azonban ez lehetséges volna, akkor sem volna önmagábanvéve veszély, ha a minisz"ter egyénileg mint végrehajtató hatalom gyorsan nem rendelkezhetik az ipartanács rendelkezése ellenére, (Zaj. — Elnök csenget.) mert még mindig megvan a lehetőség, vagy lehet lehetőséget találni arra, hogy ha az ipartanács egyes konkrét esetben valamely ipari érdekeltség parciális érdekét védené az általános ipari érdekkel szemben, akkor majd más módon adjon szubvenciót, illetve könnyítést azoknak a vállalatoknak vagy létesítsen olyan vállalatot, amelyet közérdekűnek tart. Hiszen a törvényhozás minduntalan közbeléphet, külön törvénnyel, külön felhatalmazással meg lehet csinálni bármikor

% ennélfogva az Országos Ipartanács komolysága szempontjából helyesebbnek tartanám, ha ez nem tisztán olyan díszkonzultatív testülletté válnék. Ezt voltam bátor megjegyezni. De természetesen az a gondolat, hogy az ipartanács hatásköre némileg fokoztassék, szintén feltételezd azt, amit én a jelenlegi gazdasági helyzet mellett látni nem tudok, hogy tudniillik ha az iparfejlesztésről szóló ezt a törvényt megalkotjuk is, ha ezt az iparfejlesztést meg is tudjuk csinálni, mert van rá fedezet, de azt látom, hogy gondos, komoly mérlegelése után mindannak, amit ma a gazdasági és pénzügyi helyzet mutat, időelőtti és elhamarkodott dolog iparfejlesztésről beszélni és sokkal jobb, ha megelégszünk nagyobb szerénységgel, ideiglenes orvoslásával azoknak a bajoknak, amelyeket felemlítettem. Ezért ezt a javaslatot nem fogadhatom el. t Egyetlenegy esetben helyezkedhetnem ezzel a javaslattal szemben enyhébb álláspontra, talán közeledhetném ehhez a javaslathoz, ha azok a határozati javaslatok, vagy gondolatok, 27.