Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

186 Az országgyűlés képviselőházának 479. ülése 1931 március 11-én, szerdán. melyeket itt az ipar megmentése érdekéiben felhoztak, a f minisztérium részéről feltétlenül elfogadtatnának, vagyis ha a kormány megmutatná, hogy ez, az iparfejlesztés annyiban is komoly, hogy az iparfejlesztés számol azzal, hogy mielőtt valamit tovább akarunk fejleszteni, meg kell mentenünk a létezőt és komolyan megpróbáljuk, hogy gyorsan enyhítsünk azokon, a súlyos terheken, amelyeket ma az ipari termelés nem bír el. Mondom, akkor talán találhatnánk módot, de az eddigiek alapján erre vonatkozólag garanciát sohasem láttunk és mindig azt tapasztaltuk, hogy az erről az oldalról jövő indítványok leszavaztatnak. A múltban is előállott az a nagyon szomorú eset, hogy a túloldalon egyik képviselőtársam a miniszter mögött állván, a szavazáskor itt a teremben hangosan azt mondotta, hogy ide szavazok, de — a másik oldalra mutatott — ott az igazság. Csontos Imre t. képviselőtársam volt, azokon a padokon. Azt hiszem, újabban is nagyon sokszor előfordul az, hogy ha talán nem is hangosan kinyilvánítva az ülésteremben, de a szavazatok leadása nem mindenkor volt azonos a szavazatadás indokául szolgáló felfogással/.KaíZa.v M klós államtitkár közbeszól.) Higyje el az államtitkár úr, én nagyon örülnék ... (Jánossy Gábor: Minek örülne? Nem hallottuk. Mi is hadd örüljünk!) — Halljuk! Halljuk!) ... és azt hiszem, velem örülne ennek az oldalnak nem is többsége, hanem összessége, ha az a kedvezőtlen kritika, amellyel mi a kormány tevékenységéről, a kormány gazdasági befektetéseiről, az óriási túlméretezésről, a költségvetés irrealitásáról itt nyilatkoztunk, tévedés volna és ha azt mondhatná a komoly külföMi kritika, hogy nem így van. Magyarországon nagyszerűen kormányoztak, nagyszerű iparpolitikát és nagyszerű mezőgazdasági politikát csináltak, mondjuk: kitűnően operáltak és arról, hogy a beteg meghalt, nem azok tehetnek, akik operáltak. Mert Magyarország gazdasága — én úgy látom — nagyon beteg, nagyon el van gyengülve. Én örülnék, ha valaki meg tudna győzni arról, hogy ebben a sok bajban és szenvedésben, amely itt ebben az országban van gazdasági téren, semmi körülmények között sem hibás a kormányzat és a törvényhozás többsége, mert ők mindent alaposan megrágva, bölcsen,. a viszonyokhoz hozzásimulva intéztek el. Csak arra vagyok bátor még a Képviselőház figyelmét felhívni, hogy annak idején, amikor itt a Házban szóvátettem, — azt hiszem, 1923 januárjában történt, — hogy indokolt volna Magyarország közgazdasági állapotát hivatott külföldi szakegyénekkel megvizsgáltatni, akikor azt mondották, hogy micsoda gondolat ez és azután mégis rájöttek arra, hogy enélkül meg sem tudunk mozdulni, mert a külföld velünk szóba sem áll a nélkül, hogy meg ne vizsgálná gazdasági állapotunkat. A szanálás nem volt máskép lehetséges, mint hogy megfelelő külföldi szakegyének megvizsgálták Magyarország gazdasági helyzetét (Kállay Miklós államtitkár: A hitelező!) Bármennyire örülnék, államtitkár úr, ha nem volna Magyarországnak hitelezőre szüksége, de én azt hiszem, a mai közgazdaságunknak éppúgy szüksége van külföldi hitelezőre... (Kállay Miklós államtitkár: Nem szakértő volt, hanem hitelező!) A hitelezőnek szakértője volt. Ez előfeltétel volt. (Kállay Miklós államtitkár: A hitelező szakértője volt!) Amikor annakidején úgy határoztak, hogy Magyarország pénzügyi ellenőrzés alá kerül, ez lehet, hogy tisztán csak hitelezői intézkedés volt, de talán" mégsem egészen. Magyarországnak semmiesetre sem ártott az a néhány esztendő, amíg Magyarország pénzügyeinek vezetése külföldi ellenőrzés alatt volt. Örülnék, ha nem volna úgy, ahogy mondctm, ha nem volnék meggyőződve arról, hogy a túlköltekezés összefüggésben van azzal a szabadsággal, amellyel a magyar törvényhozás és a kormányzat akkor nem tudott élni. De mindenesetre az, hogy leépítünk és kénytelenek vagyunk leépíteni, annyit jelent. hogy magunk is belátjuk, hogy a múltban óriási hibák történtek. Ma itt, ennek a javaslatnak tárgyalásánál is csak azt állíthatom, hogy egészséges állapotok ebben az országban néni származhatnak máskép, minthogy^ belátják mindazok, akik hibáztak a múltban és akik felelősek a múltért, hogy igenis, hibák történtek és hogy ezeket nem a hibák letapadásával, hanem a kérdésnek beismerés alapján való komoly, szén vedélymen tes tárgyalásával nróbáliuik megjavítani. A kezdeményezés etekintetbeu mindenesetre a kormányzattól függ. Minthogy azt látom, hogy ma még mindig többet akarunk, mint . amennyit tudunk, ennélfogva ezt a törvényíavaslatot nem fogadóra el. (Éljenzés a balközéven.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Krúdy Ferenc! Krúdy Ferenc: T. Képviselőház! (Halljuk! Haljuk!) Előttem szóló t. képviselőtársam rendkívül érdekes felszólalásában végkonkluzióként azt hozta elő, hogy nem annyira új iparfejlesztésre, a magyar ipar kifejlesztésére van szükség, mint inkább arra, hogy a máimeglevő ipart megmentsük, olyan helyzetbe hozzuk, hogy a mai, kedvezőtlen szituációval, a nehéz közterhekkel stb. szemben kedvezőbb körülmények között termelhessen. Ha a t. képviselőtársam figyelte volna a mi pártunk részéről való felszólalásokat, különösen azokat a felszólalásokat, amelyek az agrárközönség érdekében hangzottak el, és la magyar agrárpolitika szempontjából (kritizálták a kartelljavaslatot is, meggyőződhetett volna arról, hogy a magyar kormány mögött álló többségi párt kellő kritikával veszi nemcsak a mai helyzetet, hanem azokat a gazdasági intézményeket is, azt a jogi, birfokállományt is, amelyet a régi szabadelvű korszaktól örököltünk és amelyekre nézve megállapítottuk, hogy a mai időkre nehezedő nemzeti problémák megoldása céljainak nem felelnek meg, reorganizálásra, helyettesítésre, kiegészítésre és változtatásra szorulnak és pedig azért, mert újabb jogszabályokkal és rendszerekkel jobban és az előbbi szituációknál sokkal erőteljesebben tudjuk szolgálni nemcsak az agrárpolitikát, hanem az egységes nemzeti érdekekeit is. Erre az iparfejlesztő javaslatra éppen az agrártermelés érdekében van szükség. Ha tisztelt képviselőtársam pár percnyi időt szentelne nekem, igyekezni fogok erről meggyőzni mélyen t. képviselőtársamat, atnert ez a javaslat életkérdés és ennek a javaslatnak kellő időben és módon való érvényesülése a magyar agrárközönség érdekében is van. Először azért, mert szükségünk van újonnan megalapozandó, újonnan épülő középiparra, legelsősorban olvan középiparra, amellyel a kartellek árpolitikáját meg lehet törni. Szükségünk van újonnan fellépő és erőteljesen termelő ipari vállalatokra, amelyek a kartell-manipulációkon kívül állnak. amelyeknek termelése révén tehát várható, hogy ,az ipari termékek árnívója lefelé tudjon tendálni és pedig azért, mert a mezőgazdaság ma drágán termel, beruházó képessége eltűnt,