Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

184 Az országgyűlés képviselőházának 479. ülése 1931 március 11-én, szerdán. mezte meg!) Kérem a képviselő urakat, engedjék, hogy a szónok is szóhoz juthasson. {Friedrich István: Lehet

% hogy a tyukászati kölesönből tyúkot is tenyésztettek!) Farkas Tibor: Mindenesetre nagyon gyakran előfordul az, hogy bárhonnan kérjék és kapják a kölcsönt, nem arra a célra használják fel, mint amire azt a kölcsönt folyósították. Előfordulhat az is, hogy jobban, gazdaságilag produktívabban használják fel, viszont nagyon sokszor az ellenkezője következik be. Másképpen ezt a kérdést megoldani nem lehet, mint megfelelő ellenőrzéssel, ami alatt nem azt értem, hogy a -bürokratikus ellenőrzés ismét megdrágítsa azt a kölcsönt, mert természetes, hogyha az ellenőrzésre ismét egy óriási apparátus szükséges, akkor nem történhetik máskép, mint úgy, hogy a hitel megdrágul, mert ha nem drágul meg^ a hitel úgy, hogy a fizetendő kamat megdrágul, akkor a külön adminisztráció költségét az állampénztárnak valahonnan máshonnan kell előteremteni. (Friedrich István: Istenem, lehet egy kis szövetkezetet csinálni, beül három képviselő elnöknek és megvan az üzlet! Élni is muszáj!) Elnök: Csendet kérek. (Friedrich István: Vagy egy bukott miniszter beül a jó állásba!) Farkas Tibor: Mindenesetre azt hiszem, hogy helyes diagnózist csinálok, amikor disztingválni óhajtok a közüzemek tekintetében az elméletileg és tudományosan is elismert lehetséges álláspont és helyzet között és a között, amit itt látunk. En azt tapasztalom, hogy az a támadás, amely teljes joggal érte ezeket a közüzemeket, tulajdonképpen r még nem döntötte el a közüzem és a magánüzem kérdését, hanem eldöntötte az, hogy a közüzemek vezetése ma Magyarországon általában olyan módon történik, amely nem^ kelthet megnyugvást. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogy ezen segít-e ha a javaslatban kontemplált ellenőrzés megtörténik? Lehetséges az is, hogy leépítenek olyan üzemeket, amelyek véletlenül szükségesek volnának és talán nem is olyan rosszul gazdálkodnak, 'míg ellenben megmaradnak más üzemek, amelyeknek adminisztrációja nem fog javulni. Azt hiszem, hogy a törvényes lehetőség bizonyos tekintetben már a múltban is meg lett volna arra, hogy itt egy kicsit rendet teremtsünk, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt nagyon sok esetben nem is kellett volna ehhez törvény. Vannak dolgok, amelyeket törvénnyel nem lis lehet elintézni, hanem egy bizonyos erkölcsi illemfelfogással, ízléssel, úgyhogy egy általános jelenség legyen az, hogy azok, akik közéleti emberek, magántevékenységük terén egy bizonyos mértéket tartanak. (Pakots József: Finoman fejezte ki magát!) Miért mondjak valamit gorombán, amikor máskép is lehet. (Ügy van! Ügy van!) Aki meg akarja érteni, az megérti. Végtére a Ház tárgyalási rendje talán nem veszít azáltal, hogy nem használunk nagyon éles szavakat. En itt egy tényt akartam felhozni, amellyel csak azt akarom hangoztatni, hogy a közüzemnél elsősorban talán nem a neve dönti el azt a kérdést, hogy valamely közüzem jóre, hanem az dönti el, hogy hogyan vezetik azt a közüzemet.^ En természetesen semmiféle közüzemnél sem óhajtom azt, hogy külön eldugott szubvenciók és kedvezmények legyenek, mert természetes, hogyha a közüzemi vállalat akár direkte, akár indirekte kedvezményeket kap, akár adómentesség alakjában, akár másként, akkor az -a közüzem nem fejt ki tisztességes versenyt, mert kedvezménye van és a magánvállalat meg van handicap-elve. (Zaj.) A közüzem lényegét mindenesetre abban látom, hogy közérdeket lásison el, ne pedig magánegyéneknek nyújtson sine cura-kat és jól dotált állást, (Bródy Ernő: Halmozással!) mert ez azután — ami tapasztalható Magyarországon is — visszahat a közéletre is és odajutunk, amit annakidején megállapítottak Angliában és 'máshol is, hogy nagyon sokszor az ipari vállalkozás megrontotta a politikát vagy pedig a politika megrontotta az ipari vállalkozást. Mindenesetre bármiféle közüzem vezetéséről van szó, szerintem távol kell tartani azt a jelenséget, hogy annak az üzemnek vezetősége többet kereshessen, mint a megfelelő magasabb állásban lévő állami tisztviselő, mert ha kvázi közhivatalnok, akkor maradjon is meg közhivatalnoki dotációja és ha közhivatalnok, akkor bizonyos fokig vegye tekintetbe azt a presztízst is, amelyet a közhivatal nyújt. De, hogy a közüzemek túltegyenek még a (sokszor nagyon bőkezű magánvállalatokon is a dotációk tekintetében, ezt nem vagyok hajlandó egészséges állapotnak elismerni. E tekintetben mindenesetre szükség volna erélyes törvényhozási intézkedésekre, ha — mondjuk — az erkölcsi felfogás Magyarországon már nem elég, hogy ezeket a beteges állapotokat szanálja. Azt hiszem, tulajdonképpen nagyjában el is mondottam már mindazt, amit elmondani szándékoztam. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet célunk, hogy itt hosszú elméleti vitákba bocsátkozzunk. Krintettem mindazokat a problémákat, amelyeket fontosaknak tartok. Különösen a tőkeképződés és a vállalkozások életképessége szempontjából szerintem az első az, hogy Magyarországon a közterheket csökkentsük. (Élénk helyeslés baljelöl.) A közterhek csökkentése nélkül nem hiszem, hogy itt akár a föld• m ívelés, akár az ipar, akár más termelési ág boldogulhasson. (Friedrich István: Tíz évig csak emeltünk, mást sem csináltunk! Ezt szavazták meg minden évben! Folyton emeltük a közterheket!) Ezenkívül a közterhek leszállítása által lehetségesnek tartanám azt, hogy Magyarország helyzete javuljon, hiszen a külföldi, elhelyezkedésre váró tőke szerintem valószínűles: inkább helyezkedik el ott. ahol józan közéletet és józan közéleti gazdálkodást lát, mint ott, ahol hílkoltekezés van. Ha nem is jobb, de mindenesetre olcsóbb hiteleket kaphatnánk, mert a hitelképesség szempontjából úgy a magánéletben, mint a közélet terén mindig tapasztalható az, hogy aki könnyelmű, túl méretezett módon él, az nehezebben és drágábban kap hitelt, mint az, aki komoly gazdasági tevékenységet fegt ki. Most még csak egy kérdést óhajtok érinteni és ez a Beck Lajos t. képviselőtársam által beterjesztett indítvány^ egy új 37. §-ra vonatkozólag, amely így szól (olvassa): «Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy az Országos Ipartanács állandó bizottságának javaslatára olyan tömegfogyasztás tárgyát tevő cikkeket előállító iparágakban, melyekben a hazai termelés teljesen fedi a hazai szükségletet és amelyek termékeinek kivitelét világgazdasági vagy kereskedelempolitikai okok akadályozzák, új gyárak felállítását külön engedélyhez köthesse. Ez a tilalom nem terjedhet öt esztendőn túl, de azonos világgazdasági, vagy kereskedelempolitikai körülmények fennállása esetén meghosszabbítható.» Azt hiszem, kívánatos foglalkoznunk azzar a kérdéssel, hogy a mai általános világgazda sági helyzetnek ez a jelensége mire vezethető vissza, vagyis mire vezethető vissza az, hogy