Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

182 Az országgyűlés képviselőházának U79. ülése 1931 március 11-én, szerdán. reseti adó terén nyújtható kedvezményekről 30 . napon belül törvényjavaslatot nyújtson be.» Azt hiszem, egy ilyen határozat mindenesetre több gyakorlati eredménnyel járhatna, mint a kenetteljes szavak és beszédek a jövőre nézve. Ez reális cselekedet volná, amelyet a törvényhozás megtehet és amelyet szerintem helyes volna megtennie. De egy másik határozati javaslatot is beterjesztek a tekintetben, hogy ismét mutassuk meg, hogy a bajokon segíteni akarunk, ahol lehet és pedig nagyobb halasztás nélkül. Ez a határozati javaslatom pedig így szól (olvassa): «A Képviselőház utasítja a kormányt, hogy addig is. amíg az 1927 : XXI. te. általános re

: form ja megoldható lesz, az adminisztráció új és olcsóbb szabályozásáról és a terhek csökkentéséről szóló novellát még a költségvetés tárgyalásának befejezése előtt terjessze be.» Azt hiszem, ma már nem találkozunk nagy ellenvéleménnyel, ha azt állítjuk, — azért mondom, hogy állítjuk, mert azt hiszem az országban többen vagyunk, akik állítjuk — hogy a társadalombiztosításról szóló törvény és az ezzel kapcsolatos intézkedések nem érték el azt a célt, amelyet elérni akartak és hogy ezek az intézmények annyira túlméretezettek, olyan sok adminisztrációs költséget emésztenek fel, hogy ezt a helyzetet tovább így fenntartani gazdasági józan ésszel semmi esetre sem lehet. Itt valamit tenni kell és azt hiszem, nemcsak az iparosságnak, hanem általánosságban az országnak használunk, ha ezt a tennivalót minél előbb meg is tesszük. Ezzel csökkenteni fogunk a terheken és reális segítséget nyújtunk az illetékeseknek, akik azt megérdemlik. Természetesen, ha a Ház ebbe belemegy, ez azután fel fogja majd vetni azt a problémát is, hogy a múltra visszamenőleg is a társadalombiztosítás terén elmaradt járulékok esetleges hosszabb időre való hitelezése, vagy valami olcsóbb kamatban részesítése révén itt is elviselhető terhekkel operáljunk. Mert ma — teljesen igazat adok mellettem ülő képviselőtársamnak — a késedelmi kamatok összege még mindig olyan, amilyet a gazdaság realitása mellett nem bír meg. fis itt — nem akarom a Ház türelmét hoszszabb ideig igénybevenni (Halljuk! Halljuk!) — röviden érinteni akarom, ha már éppen itt vagyunk a hitelkérdésnél és a kamatkérdésnél, hogy véleményem szerint a magyar közgazdaságnak talán még jobban, mint a nyugati közgazdaságoknak, szüksége van arra. ho^y a tőkeképződés lehetőleg előmozdíttassék. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tőke alatt azt a pénzt értem, amely semmiféle termelő foglalkozást nem végez, s esetleg külföldre megy,. hanem a reáltőkét értem, amely előmozdítja a termelést. A nélkül, hogy a termelés segítőeszközökkel jobban el legyen látva, ebben az országban kedvezőbb helyzetet nem tudok elképzelni és éppen azért figyelmébe ajánlom a t. Háznak, hogy minden pénzügyi, politikai és kereskedelempolitikai kérdésnél elsősorban vegye figyelembe azt, hogy mennyiben befolyásolhatja a szóbanforgó intézkedés a tőkeképződést és a tőkeképződéssel összefüggőleg, nemcsak ebből kifolyólag, hanem mellékhivaH tások következtében a kamatlábat is. Mert, azt hiszem, hogy a kamatpolitika szempontjából sem egészen irreleváns, hogy egy szegény ország most egyszerre nagy iparfejlesztési tervekkel jön, hiszen a tőke, ha talán nem is anynyira érzékeny, mint amennyire egyes képviselőtársaim hangoztatták, mindenesetre számol és kell, hogy számoljon azzal, hogy az az elhelyezkedés, amelybe belemegy, reálisnak mutatkozik-e vagy sem? A külföldi tőke, amikor egy országban elhelyezkedik, mindenesetre aztt nézi, hogy biztonsága mekkoráimért a kamat, amely mellett az a tőke ide bejön, egyúttal bizonyos biztosítási koefficienst is tartalmaz. Mármost kérdezem: mit méltóztatnak gondolni, nagy a valószínűségi látszata annak, hogy a mai viszonyok között bármiféle iparfejlesztési programmal, hacsak ez az iparfejlesztés nem kerül túlsókba, vagyis hacsak nem juttat óriási kedvezményeket, ilyen tisztázatlan kereskedelempolitikai helyzetben az iparfejlesztés valószínű vagy lehetséges lesz? Én azt hiszem, az egész európai közgazdaságnak legnagyobb baja az, hogy megszűntek azok az idők, amikor reálisan hosszabb időre előre kereskedelmi politikát lehetett csinálni. Ma tulajdonképpen egy országnak sincs módja nagy koncepciójú, előrelátó kereskedelempolitikai tervekkel foglalkozni. Nagy előrelátással, nagy koncepcióval dolgozik éppen az orosz szovjet, amelynek kereskedelmi ^ politikája azonban, azt hiszem, lm teljesen más alapon is, sok tekintetben hasonlítható és egy elbírálás alá vonható az általánosan szubvencionált kereskedelemmel. AB orosz szovjet politikája ugyanis voltaképpen az. hogy belső áldozatok árán. mindenképpen ipart teremtsen, esetleg politikai célokra, bár valószínű, hogy ezek mögött gazdasági célok is vannak! Ezért mondom, hogy a ima feladatait én nem a messze jövőben rejlő nagy koncepciókban találom. Már pedig a messze jövőbe néz minden olyan állami biztatás és támogatás, amely túlbőven létesít új ipari vállalkozásokat. Annakidején egy magyar közgazdász, Hantos Elemér imár kritikát mondott az 1907 : III. tc.-ről egy német tudományos munkában, amelyben felhívta a tudományos körök figyelmét arra, hogy ilyen nagyméretű általános gyakorlati törvény semmiesetre sem egyeztethető egészen össze a világszerte megindult racionalizálási törekvésekkel. Végeredményben miről lehet szó? Arról, hogy ipart mindenhol lebet csinálni, ha nem nézzük azt, mibe kerül. Világos, hogy meg lehet szerezni a tőkét, meg lehet szerezni a munkást bármikor, ha van rá elég pénz. Az iparfejlesztés tehát elsősorban pénzkérdés. A jövő szempontjából azonban az iparfejlesztés veszedelmessé válhatik akkor, amikor egy országban olyan iparokat is támogatnak, vagy meglevő iparok mellett olyan vállalatokat is, 'amelyeknek _ rentabilitása a dolog természeténél fogva nincs meg. Ezek az új vállalatok természetesen élni akarnak, mindegyik vállalat azon van, hogy éljen. Ezeknek <a küzdelme egészségtelen verseny, az egészségtelen versenynél pedig különböző megoldási lehetőségek vannak. Nagyon sokszor alakulnak új vállalatok tisztán csak azért, hogy utóbb a vállalatok fúziójánál ezek a vállalatok majd megfelelő áron értékesíttessenek. Ez Amerikában nagyon tapasztalt jelenség, de azt hiszem, mindenhol tapasztalható. Az én véleményem szerint tehát óvatosaknak kell lennünk azért, mert semmi körülmények között sem_ lehet helyes kereskedelempolitika az, hogy új iparvállalatokat létesítsünk, amelyek már születésük pillanatában tulajdonképpen azért alakultak, hogy annakidején majd megfelelő magánhaszonnal értékesíttessenek. Nagyon fiigye

1 emreméltó jelenség lesz azonkívül a jövő gyáripari alakulásoknál azt hiszem az is, ami már eddig is tapasztalható, hogy Magyarország tulajdonképpen azok közé