Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-479

Az országgyűlés képviselőházának U79. ülése 1931 március ll-én

f szerdán. 179 ségesnek tartom, hogy szinte nem tudom megérteni a kisipar azon kívánságát, amely itt isicsendül e követelésből. (Jánossy Gábor: Harminc millió az!) Ez külön van. Majd erre is rátérek. Akármennyit is kérnek, minden körülmények között megfontolandó és megvizsgálandó ez a kérdés, és megfontolandók azok az előnyök, amelyek az áldozat meghozatala által az országra származnak, azokkal a hátrányokkal szemben, amelyek ezeknek az áldozatoknak a meghozatala nélkül az országot sújtják. Mert az, amit ez a törvényjavaslat a kisiparnak juttat, nagyon csekély^ Juttat neki egy óriási nagy erkölcsi elismerést, amikor az indokolásban azt mondja (olvassa): «A kisiparosrétegeknek a társadalmi osztályok kialakulásával kapcsolatban igen jelentős szerepük van, mert ez a társadalmi osztály a hasonló céllal kialakuló vagyonilag megalapozott kisgazdatársadalommal f együtt van hivatva megteremteni azt az egészséges rétegét, amely az ország társadalmi osztályainak természetes kiegyensúlyozottsága érdekében elengedhetetlen.» Igen t. Ház! Hát ezek igen szépen hangzó szavak, amelyek azonban kiegészítésre szorulnak. Mert ha a javaslat meg akarja teremteni ezt a társadalmi osztályt, akkor lehetetlen meg nem emlélkezni arról, hogy ehhez feltétlenül szükséges annak a lateinerosztálynak, azoknak a szellemi munkásoknak a bekapcsolódása is, akiket a négy egyetem csak úgy ont ki magából, akiknek ma nincs elhelyezkedési lehetőségük, mert hiszen a mezőgazdaság nem tudja őket felszívni, az egyedüli hely tehát, ahol ők elhelyezkedhetnek, csak az ipar lehet. Mert mi történjék velük? Mint olvassuk, 7000 szellemi munkás van ma elhelyezkedés nélkül és 40.000 szellemi munkás keresi meg kenyerét nem értelmiségi pályán. Hova fogunk mi jutni, hova fog ez mind fejlődni? Hiszen lehetetlen, hogy ezek az állapotok továbbra is fennmaradjanak. Nekünk tehát nagyon is meg kell fontolnunk ezt a kérdést és minden áldozatot meg kell hoznunk, hogy a kisipart lehetőleg kifejleszszük. Hogy ezt maga ia javaslat is érzi, az kitűnik abból, hogy ismét egy másik helyen a következőket mondja (olvassa): «A kisipar fejlesztésével kapcsolatos teendők egyrésze ugyan nem tartozik a törvényhozási intézkedések körébe, hanem azok >a költségvetés keretei között kormányintézkedéssekkel is elvégezhetők ...» En elfogadom a javaslatnak ezt az indokolását, csak azt kérdezem, hogy hol vannak azok a kormányintézkedések, amelyek arra vonatkoznak, hogy a kisiparon tényleg segítsenek. Nagy^ különbség van a között, hogy bizonyos kormányintézkedések a költségvetés keretei között megtehetők és a között, hogy egy bizonyos törvényben le vannak szegezve ezek az intézkedések. Nem azért sürgetem a kisipari törvény meghozatalát, mert kisipari törvényünk egyáltalában nincs, mert hiszen még a kisiparnak fogalma és terjedelme sines meghatározva és innen származnak azután azok a félreértések, amelyek éppen a legutóbbi fővárosi érdekképviseleti választásoknál felmerültek és annyi magyarázatra adtak alkalmat. Azért sürgetem a kisipártörvény meghozatalát, hogy az magában foglalja a kisipar fejlesztésére szükséges összes feltételeket. Szigorúan meg kell vonni azokat a határokat, ïamelyek a folyton előretörő nagyipar és kisipar érdekei között vannak. Szeretném, ha egy olyan kisipari törvényt hoznánk, amely minden irányban a kisipar öszszes érdekeinek megóvása 'mellett, az iparososztályt ismét felemelné arra a magaslatra, amelyen állnia kell. En elismerem, hogy a költségvetésben fel vannak véve nagyobb összegek, de ezek az összegek csak az ipar felügy elet, az ipari szakoktatás céljaira, azután bizonyos kereskedelmi és; ipari célokra vannak felvéve, amelyek szintén feltétlenül szükségesek, de momentán a nyomorgó iparon nem segítenek. Érzi az igen t. miniszter úr annak szükségességét, hogy a kisipar kérdésében az önálló kisipari törvényt feltétlenül meg kell hozni, mert szükségesnek látta, hogy magában a minisztériumban egy külön kisipari és háziipari ügyosztályt állítson fel, amely az összes kisipari termelési és üzemi ügyeket fogja ellátni. Ez nagyon üdvös intézkedése a miniszter úrnak, mert lehetővé teszi, hogy a kisipar fejlesztésével járó teendőket minden irányban figyelembe vegyék és különösen országos szempontból, az . országos irányítás szempontjából megtörténjenek mindazok az intézkedések, amelyek eddig r a szervezetlenül álló kisipar egységes^ irányítása érdekében szükségesek. Ugyanezt célozza a javaslat 3. §-a, amely megengedi, illetőleg elrendeli, hagy egyes nagyközségekben^ amelyek tízezren felüli létszámú lakosságot^ számlálnak, úgynevezett iparfejlesztési bizottságok 'alakuljanak. Amennyire helyeslem magát az eszmét, annyira helytelenítenem kell a kérdés ilyetén megoldását. En nem attól tenném függővé ezt, hogy egy községnek mennyi lakosa van, hanem attól, hogy mennyi iparosa van, 'mert akárhány húszezres és sokkal nagyobb lakosságú községet is ismerünk, melynek nincs' annyi iparosuk, mint sakkal kisebb, három-négyezer lakost számláló községeknek. Ezt a .kérdést, az iparfejlesztési bizottságok felállításának kérdését sokkal helyesebben oldanánk meg, ha azt mondanók, hogy igenis, amely községben ötven vagy száz iparosi van jelen, ott az iparfejlesztési bizottságot meg kell alakítani. (Kállay Miklós államtitkár: Éppen ott lehet rá szükség, ahol eddig nem fejlődött ki az ipar.) Ha nincs iparos, akkor az iparfejlesztő bizottságokat sem lehet megalakítani! (Kállay Miklós államtitkár: De éppen ott kell fejleszteni az iparosságot! — Petrovácz Gyula: Vagylagosan is lehet!) Szerény nézetem szerint ez lenne a leghelyesebb megoldás,^ amely az ipar érdekeit is sokkal inkább szolgálná. A törvényjavaslat egyik legfontosabb intézkedése a III. fejezetben van. Ez a III. fejezet a «Segélyek» büszke címet viseli. Amikor ez a «Segélyek» címet olvastam, azt hittem, 'hogy ezek a segélyek csakugyan olyan segélyek, (Bródy Ernő: Amelyeket meg lehet fogni!) amelyek minden ellenérték szolgáltatása nélkül, tisztán csak magáért az ipar érdekeiért és a termelés érdekeire való tekintettel fognak adatni, a szakaszokból azonban arról győződtem meg, hogy ezek a segélyek tulajdonképpen nem egyebek, mint kölcsönök, hitelek, tehát olyan visszafizetendő összegek, amelyek olyan kautélákkal vannak körülbástyázva, hogy igaza van Malasits Géza t. képviselőtársamnak: nagyon jó házból való legyen az illető, aki ezekhez hozzá fog jutni, de mindenesetre hozzá fognak jutni egyesek és így az ipar érdekeit ez is szolgálni fogja. • De ha már a segélyekről és. hitelekről beszélünk, akkor eszembe jut éppen Bud miniszter úrnak pénzügyminiszter korában tett az a nyilatkozata, hogy a mi egész hitelrendszerünk valóságos dzsungel, hogy ő ebben a dzsungelben rendet akar és rendet fog teremteni, ami azonban egészen mostanig nem sikerült. Min-