Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

160 Az országgyűlés képviselőházának 1*78. ülése 1931 március 10-én, kedden. malis áron, de az élelmiszerüzem is visszatér az eredeti árakra, vagyis a SO % -kai magasabb árakra. (KáLay Miklós államtitkár: Egy pengő 40 fillérért adta át!) De az elárusításnál 1 pengd 70 fillérről volt szó. Ennek a békének, úgy látszott, megint a fogyasztóközönség fizeti meg az árát. Mi történt erre? A tegnapi napon egyetlenegy hentes. sem jelentkezett az 'élelmiszerüzemnél, hogy ilyen hústermékeket átvegyen, nem jelentkezeti senki, aki ennek az olcsóbb, intervenciós vásárlásból eredő húsárunak eladására vállalkozott volna. Méltóztatnak most látni, hol van ebben a közérdek, ÉBI itt a közérdek? Közérdek-e az, hogy a gazdák által felszállított sertéseket valaki megvásárolja; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) vagy közérdek-e az, hogy Budapest népe olcsó sertéshúshoz jusson, vagy pedig az-e a közérdek, hogy a hentesek még kövérebbre hízzanak? Szerintem az az üzem, amely egyrészt segítene a gazdákon azzal, hogy a felszállított sertéseket megvásárolja, másrészt pedig Budapest fogyasztóközönségének olcsóbb áron boceátja rendelkezésére az árut, ez az üzem nem megszüntetésre, hanem kibővítésre, illetve fenntartásra érdemes. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Kuna P. András: Összekötő kapocs a város és falu között!) Nekünk nem szabad jelszavak és hangulatok után indulnunk. Meg kell látnunk a jelszavak és hangulatok mögött az önzést, amely ellenkezik a közérdekkel. El kell ismernünk, hogy a közüzemeknek van bizonyos közérdekvédelmi jelentőségük és^ ezt 'a jelentőségüket nem szabad elhomályosítanunk azzal, hogy bizonyos másodrendű, bizonyos melléktekintetekből és szempontokból eredő hibáknak kipellengérezésével magukat az üzemeket akarjuk tönkretenni, a fürdővízzel együtt a gyermeket akarjuk kiönteni. En is azt mondom és mi is azt mondjuk, hogy ez az élelmiszerüzem ne árusítson se jamet, se vadhúst, isemmi olyan cikket, amely luxuscikk, cognac-ot és gerrai-sajtot; ez nem feladata; hanem igenis feladata, hogy elsőrendű népélelmezési cikkeket árusítson, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) felszedje a gazdáknak a budapesti piacra hozott minden termékét; ez igenis elsőrendű hivatása ennek az élelmiszerüzemnek. (Ügy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Beszédemet befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Ügy látom, hogy ez a javaslát kerettörvényjavatslat, amely megadja a lehetőséget arra, hogy ebből jó törvény legyen, ami elsősorban a végrehajtástól függ, mert ennek a törvénynek tartalmat a végrehajtás ad. (Propper Sándor: Akkor már régen rossz törvény!) Megvan benne a lehetőség arra, hogy belőle áldás fakadjon, de megvan benne az a lehetőség is, hogy hatástalanná váljon az ipari fejlődésre. A magam részéről bízom abban, hogy a kereskedelemügyi kormány ezt a keretet olyan tartalommal fogja megtölteni, amely áldás lesz az ország iparosságára s ezért a magam részéről ennek a törvényjavaslatnak a magyar törvénytárba való beiktatásához készséggel hozzájárulok. (Élénk helyeslés és taps. — A szónokot többen üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Ház! A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat tartalma és irányelve alapián méltán sorakozik ikertestvére, a kartelltörvényj avaslat mellé. Amint a kartelltörvényjavaslat mellőzi a fogyasztók védelmét és nem nyújt semmiféle segítséget a kartellek túlkapásaival szemben, éppúgy nem vonatkozik az iparfejleszési törvényjavaslat az ipar igen fontos tényezőire, a munkásokra. Furcsa jelenségek észlelhetők a törvényhozásban az utóbbi r időkben, de különösen azóta, amióta gazdasági célú törvényjavaslatok kerülnek tárgyalás alá. Egyre jobban észlelhető, hogy ezek a törvényjavaslatok rendszerint egyoldalúak, egyoldalú érdekvédelmet szolgálnak és pedig mindig az erősebb társadalmi réteg érdekvédelmét szolgálják. Ez a társadalmi réteg pedig mindig egy kisebb társadalmi réteg és ezzel szemben az utóbbi időkben a törvényerőre emelt gazdasági célú törvényjavaslatok teljesen elmellőzik a gyengébb társadalmi rétegek érdekvédelmét, a munkások érdekvédelmét, amely társadalmi rétegről a törvények egyáltalában nem gondoskodnak. Gazdasági válságok idején rendszerint azok a társadalmi rétegek szenvednek a legjobban és a legtöbbet, amelyekre legkevésbbé terjed ki a törvény gondoskodása. Mégis az tapasztalható, hogy a gazdasági válság idején alkotott törvények elmellőzik és minden segítségből kihagyják a hoírzalmas szenvedések között élő fontos ipari tényezőket, a munkásokat. Sajnos, ez alkalommal is azt kell tapasztalni, hogy az egész iparfejlesztési törvényjavaslat egyoldalú és kizárólag az ipar kapitalistáit védi, kizárólag ilyen intézkedéseket foglal magában és ezekről az intézkedésekről tanácskozik most a Képviselőház. Iparfejlesztési törvényjavaslatot tárgyalunk, és ha jól szemügyre vesszük, hogy valójában mit tartalmaz, akkor kétséget kizárólag kiderül, hogy az ebben a törvényjavaslatban foglalt rendelkezések szerint az ipar fejlesztéséről komolyan beszélni nem lehet, mert iparfejlesztésről komolyan beszélni csak akkor lehet, ha a törvényjavaslat olyan rendelkezéseket foglal magában, amelyek tényleg az igazi iparvédelmet szolgálják. Figyelmesen végigolvastam a törvényjavaslatot indokolásával együtt és annak 39 szakaszában nem találtam meg azokat a rendelkezéseket, amelyekről megállapítható volna, hogy általános iparfejlesztésii célokat szolgálnak. Az igazi iparfejlesztésnek sokirányúnak kell lennie és nem csupán az ipar kapitalistáinak nyújtandó kedvezményeket szabad magába foglalnia. Távol áll tőlem olyan iparfejlesztésre gondolni, amely erőszakolt magas vámtételekkel melegházi iparok megtartását célozza. f Ezzel szemben igenis állítom, hogy vannak jól kifejtett, világviszonylatban is az első sorokban álló iparágaink, amelyeknek továbbfejlesztése, avagy elért fejlődési fokának megtartása minden támogatást megérdemel, vannak iparágak, amelyeknek természeti kincsei, nyersanyag forrásai mecrvannak s a földrajzi fekvés is megfelel továbbűzésre, a lakosság száma és -annak műveltségi foka is kielégítő. Az ilyen, iparágakkal törődni, az ilyen iparágakat továbbfejleszteni, avagy elért fejlődési fokukban ^megtartani, igenis kötelessége a törvényhozásnak. Epnen azért támogatni tudok minden olyan törekvést, amely ezt célozza, de olyan törekvést nem tudok támogatni, amely ennek a célnakköpenyébe burkolózva, az egyoldalú iparfejlesztést, helyesebben, az ipar kapitalistáinak jutalmazását akarja megteremteni. Magam is azt gondolom, hogy nem volna helyénvaló a túlinarosodás, a tökéletes önellátás, mert az egyéb vonatkozásokban hozná káros kihatásokat és különöseú nagymértékben ártana kivitelre szoruló mezőgazdasági termelésünknek. Ennek figyelembe vétele mellett, igenis szükség