Képviselőházi napló, 1927. XXXIV. kötet • 1931. február 27. - 1931. március 30.

Ülésnapok - 1927-478

Az országgyűlés képviselőházának 4-7 lásból vagy a reális árakból lefaragott. Mindkettő olyan egyformán közreható tényező, amelyeknek ^ figyelembevételével lehet csak olyan munkát produkálni, mint amilyenre a közszállításnak szüksége van. Ez a legfontosabb tétel, amelyre az egész ország iparossága vár, és hiszem, hogy ezt az elgondolást valamilyen formában a kibocsátandó új közszállítási szabályzatban viszont fogjuk látni. A kartellek gazdasági hatalmával, a karm tellek árdiktatúrájával szemben a védekezésnek két formája van. Alulról a védekezés a szövet-, kezettel történhetik, felülről pedig a közüzemekkel. Mindkettő csak önsegély, illetőleg védekezés. A szövetkezésnek iparig téren,^ különösen kisipari téren óriási a jelentősége és ereje, aminthogy nem kisebb a szövetkezés ereje gazdasági téren sem. A gazdasági szövetkezetek is, az ipari szövetkezetek is tudják az erők egyesítésével, az erők koncentrálásával a maguk számára biztosítani azokat az előnyöket, amelyeket egyébként csak & nagy vállalatok tudnak a maguk részére elérni. (Sándor Pál: Különösen szubvencióval.) Szövetkezés útján olcsóbb a beszerzés, a nagytömegben való beszerzés automatise olcsóbb, mint a kistömegben való beszerzés. Szövetkezésnél a gépmunka jobban kihasználható, a gépekkel racionálisabb termelést lehet előmozdítani és ezzel a két tényezővel viszont a versenyképességet lehet fokozni. Az ipari szövetkezeteknek, tehát végtelen nagy a fontosságuk és az ipari szövetkezeteket éppen úgy mint a mezőgazdasági szövetkezeteket az államhatalomnak (minden erővel támogatnia és pártolnia kell. Törvényes védelem kell ezek részére és ezek a szövetkezetek sohasem lesznek károsak semmiféle tekintetben sem, mert hiszen a közérdeket is szolgálják. Nem azokra a szövetkezetekre gondolok, amelyekre t. képviselőtársam előbb közbeszólásában alludált, a szubvenciós szövetkezetekre, nem, én az erők egyesítéséből előálló reális szövetkezetekre gondolok, én nem gondolok azokra sem, amelyek a szövetkezetek hasznából idegeneket részesítenek, mert ez nem önvédelem, hanem konkurreneia a kereskedelemnek. Igenis minden szövetkezet csak a saját tagjai részére biztosítson • előnyöket és akkor megtaláljuk a helyes középutat, amely ellen nem lehet kifogása senkinek sem.^ ' • Hasonlóképpen állunk a közüzemekkel is. A kartellekkel szemben közüzemek nélkül védekezni nem lehet. Lehetetlenség, hogy a kartellek kizsákmányolásának a közületet kiszolgáltassuk azzal, hogy megkötjük a kezét abban a tekintetben, hog^ saját érdekeinek védelmére bizonyos^ közüzemeket létesítsen. Ezt csinálja úgy az állam, mint csinálják a t örvény ható

c

ágok is. Ügy veszem észre, hosry a közüzemek dolgába kissé túlzottan nyúl bele ez a törvényjavaslat és hogy az autonómiának azt >a maradékát is, amely még most megvan a törvényhatóságoknál, meglehetősen megnyirbálja, (Propper Sándor: Miért segített eltemetni az autonómiát

1

?) azokkal a rendelkezésekkel, amelyekkel a közüzemek vizsgálata és megrendszabályozása tekintetében intézkedni kíván. Az üzemeknek vannak igen helyesi és közérdekű céljai is. Egyik céljuk az, hogy normális áron tudják szolgáltatni az ő közszolgáltatásaikat. A másik, hogy a háztartást is elősegítik az üzem jövedelmével. (Simon András: Csak abnormális fizetésedet ne aduink aztán!) Az üzemek kinövései ellen, méltóztassanak meggvőződve lenni, mindenki egyformán fog harcolni. Mi azokat a kinövéseket, amelyek 8. ülése 1931 március 10-én, kedden. 157 ezen a téren mutatkoztak >a székesfővárosnál, már meglehetősen lenyesegettük. Mi igenis törekszünk és törekszik a székesfőváros arra, hogy egyesített igazgatással, racionális termeléssel és vezetéssel a közérdeknek minden tekintetben eleget tegyünk. De azt, hogy olyan tényezők, akik az üzemek iránt általában nem viseltetnek szimpátiával, olyanok, 'akik az üzemekkel szemben üzleti érdekeket képviselnek és olyanok, akiknek az üzemek megszüntetéséből várható hasznuk van, jöjjenek és vizsgáljanak üzemeket és ítéljenek üzemek felett, a közérdekkel összeegyeztethetőnek nem tartom. (Simon András: De a vezetőktől is egy kissé több altruizmust kívánunk! — Barthos Andor: Nem értek el célt sem az árlimitálás, sem a jövedelmezőség szempontjából. Ez az igazság. Nem lehet ezt szépíteni! — Zaj.) Leszek bátor bizonyos dolgokra később válaszolni. Ha elnézem a székesfőváros üzemeit és egyelőre most eltekintek azoktólaz állami üzemektől, amelyekről Usetty t. képviselőtársam múlt felszólalásában beszélt, (Sánd'or Pál: Kár!) csak a főváros üzemeit veszem, akkor én a főváros költségvetésében lévő üzemek között akárhogy kereskedem, nem igen találok olyanokat, amelyeknek ne volna meg abszolút helyes- rendeltetésük. Itt vannak az elektromosművek, vízművek, gázművek. Kendben van, ezeket az üzemeket senki sem kívánja bántani. Hasonlóképpen nem kifogásolják a közlekedési üzemeket, a székesfővárosi közlekedési részvénytársaságot, az autóbuszüzemeket. (Simon András: Na, a fizetésekhez egy kis szó fér!) A fizetések dolgát méltóztassék későbbre... (Barthos Andor: Ugyanannyi igazgatója van, mint az Államvasutaknak!) Rendben van... (Barthos Andor: Nincs rendben! Amikor Sándor Pál vezérigazgató volt, egészen máskép volt. Nem lehet ezt sem szépíteni!) Arról lehet beszélni és magunk is arra törekszünk, hogy ezeket az üzemeket, amelyek rokontermés zetűek, közös igazgatás alá vonjuk. En egyénileg a részvénytársasági formában vezetett üzemek ellen vagyok. (Helyeslés.) En egyénileg azon az állásponton vagyok, hogy minden üzemet tes* sék csak a tanács, illetve a polgármester szigorú hatásköre alá szorítani, mert hiszen különben a politikai közület nem vállalhat felelősséget olyan ténykedésekért, amelyek létrejöttében semminéven nevezendő része nincsen. (Ügy van! Ügy van! jobb- és bal felől.) Részvénytársaság formájában eltávolodik a közülettől és öncélúvá fejlesztődik az üzem. (Ügy van! Ügy van!) Ennek következtében mi oda törekszünk, — ez egyéni felfogásom és amíg én itt vagyok, e mellett fogok mindig lándzsát törni — hogy igenis, tanácsi üzemmé kell ezt tenni és azzal a hét igazgatóval, akiket a törvényhatósági bizottság küld oda, díjtalanul kell igazgatni azt az üzemet. (Élénk helyeslés.) Én ezen az állásponton vagyok és méltóztassék ezt mireánk bízni, mi ezt magunk el fogjuk intézni a fővárosnál. (Sándor Pál: Mikor?) A fővárosi törvény egy esztendőt ad erre, egy esztendőn belül meg kell hozni ezeket a szabályrendeleteket. Meg vagyok győződve arról, hogy ezen az egy esztendőn belül ez mind megtörténik. Itt vannak most a következő üzemeink: a gyógyfürdők és gyógyforrások, tehát a Szent Gellért-fürdő, a Rudasfürdő, a Széchenyifürdő és az Ásvány vízüzem. Ki akarja, ki kit vánja ezeknek megszüntetését? Nem hiszem,; hogy valaki lenne, aki ezeket megszüntetni akarja, sőt ezen a téren fejlődni akarunk. (Barthos Aindor: De a temetkezési üzemet;